Promágus Kupa

Vivien Holloway: Vérvörös horizont (Promágus Kupa nevezés – Zhatria)

Sziasztok!

Korábban már olvashattátok, hogy 2017-ben a várólista csökkentéses kihívásunk új formában jelentkezik, amit – a Harry Potter után szabadon- Promágus Kupának kereszteltünk el. Az első forduló Február 1-től egészen a hónap végéig, azaz 28-áig tart, addig posztolhatják bloggereink az általuk választott gonosztevőket, hiszen az e havi témánk nem más, mint a Why So Serious?

Az első húzás eredménye a Why so serious? kategória lett, azaz olyan könyveket kell elolvasnunk, ahol nem (csak) a klasszikus hősöké a világ. Olyan karakterek is szerepet kapnak, akiknek nincs ki mind a négy kerekük, de ennek ellenére, vagy éppen ezért rendkívül szerethetőek, vagy éppenséggel antihősök. Jöhetnek az ikonikus gonoszok, a klasszikus elmebetegek, a közveszélyes őrültek, a problémásak, a deviánsak, a morálisan korruptak.

Nem is húznánk tovább a szót, első versenyzőnk Zhatria jelöltjét olvashatjátok a továbbiakban. A Promágus Kupáról itt olvashattok bővebben.

vervoros
Kiadó: Főnix Könyvműhely           Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 96

Fülszöveg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez a füzet egy kis meglepetés azok számára, akik szerették a Végtelen horizontot, és két novellát tartalmaz a regény világából.

Az első a Végtelen horizont előzménytörténetét leíró Táguló horizont, melyben kiderül, hogyan találkozott Becky először Nick Mattockkal, és hogy mi is történt azon a bizonyos szerencsétlen kártyapartin. Ezzel a történettel a szemfüles olvasók már találkozhattak a Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek című antológiában.

A második egy teljesen új novella, és időben a Végtelen horizont után játszódik.
A Vérvörös horizont a könyv egyik igencsak megosztó mellékszereplőjét, Junipert hozza előtérbe, akinek sikerült életben maradnia, miután Duke és Nick kiszabadították Becky-t a Tartaroszról.

„– Azokat a gyáva férgeket, akik nem jelentkeznek három percen belül a vezérlőteremben, megkeresem, és személyesen lövöm agyon – szóltam bele rekedten a mikrofonba, különösebb ceremónia nélkül. – A hajó új kapitánya beszélt.”

A Promágus kupára hozott első könyvem igen kurta, ezért úgy döntöttem, én is követem a példáját és rövidre, ám velősre fogom magam.


Tehát, amit hoztam, az a Végtelen Horizont kiegészítő novellája, a Vérvörös Horizont. Ez a rész Juniperről szól, aki tényleg egy rohadék. Ha esetleg nem olvastad volna Vivien Hollowaytól a könyvet, mindenképp kezd azzal. A sztori röviden: a földön a háborúnak köszönhetően nincs áram csak 3000 méteres magasság felett. Ezért a légjárók váltak a kereskedelem kulcstényezőivé. Főhősünk Becky eljátssza nagybátyja hajóját, így inkább önmagát ajánlja fel a szexi kapitánynak. Nem akarok spoilerezni, úgyhogy nem mondok többet, de a lényeg, hogy itt ismerhetjük meg először Junt, a vörös rasztás exkalózt.

Na és miért is tartozna Jun a totálisan gonoszok közé?

      Kezdjük azzal, hogy ott tesz keresztbe, ahol csak tud.
J      Csak a saját érdekei számítanak, mindenki máson átgázol     J
U         bűntudat nélkül, és elég sok próbálkozást tesz a főhősök        U
N      (és egyéb szereplők) kinyírására is, ami sikerül is több-     N
-kevesebb sikerrel. De nem őrült pszichopata
módjára gyilkolászik, inkább csak
ennyire telik a
p
r
o
b
l
é
m
a
megoldóképességéből.
Ami valljuk be, elárul egyet, s mást.

Magában a novellában a Végtelen Horizont utáni eseményeket olvashatjuk az ő szemszögéből. Megismerhetjük személyes indíttatásait, illetve utalásokat kapunk a múltjáról is, ami felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon kíváncsi lennék az anyjára, (remélem kapunk még visszaemlékezéseket) illetve a bátyjába habár csak körülbelül 2 mondat elejéig volt benne, mégis rögtön bele szerettem (gyengéim a vörös pasik). Na, róla mindenképp szeretnék többet olvasni!
Szóval megtörtént, magába szippantott Junnak a története, pedig higgyétek el, a könyvben hidegen hagyott. Egyre kíváncsibb lettem a vörös démonra és hogy mi fog vele történni.

DE!

Vége lett a novellának, ez eléggé felbosszantott! Nem egy egész, nincs jól lezárva. Sajnos nem egy izgi függővéges történetet éreztem benne, hanem egy történet felét. Mintha az írónő elfelejtette volna elküldeni a szerkesztőnek a hátramaradt 10 oldalt.

Ettől eltekintve a könyvet mindenképp ajánlom, végig izzik benne a levegő. A novellát pedig akkor olvassátok el, ha nem vagytok szívbajosak az ilyen befejezésekre! Egyébként csakis abban az esetben szabad, ha már kijött a folytatás.

                                                                                                                                                             Zhatria

Ui: a képversem egy serleg akart lenni, utalva arra, hogy magamnak akarom a győzelmet, és nem adom könnyen magam 😛


sara_bio

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s