Értékelés · projekt

Tabitha Suzuma: Forbidden-Kimondhatatlan

covers_404616
Kiadó: Könyvmolyképző Oldalszám: 392   Kiadás éve: 2016

Fülszöveg

A szerelem nem ismer határokat…

Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.
Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…


Őszinte leszek. Egyszer angolul már olvastam a könyvet, de valamiért nem ragadott magával. Most viszont, mintha egyenesen a hangulatomhoz illően öltött volna alakot. Képtelen voltam egyszerre nagyobb mennyiségű részt elolvasni belőle, így rendszeresen azon kaptam magam, hogy szünetet kell tartanom.

A fülszöveg teljesen jól lefedi a történetet. Lochan és Maya korán elvesztették gyermeki éveiket, ugyanis idő előtt fel kellett nőniük, hogy testvéreikről gondoskodjanak. A feladatuk nem egyszerű. Willa a legfiatalabb a családban, éppen az alapokat tanulja az életről. Tiffin a következő a sorban, aki még nem tini, de már nem lehet olyan könnyen átverni és vele kapcsolatban éreztem azt, hogy hamarosan lázadó korba lép. Kit pedig már a kicsapongó ifjúságot képviseli, akit képtelenség megzabolázni. Ehhez hozzáadjuk, hogy édesapa és anyai segítség nélkül, szűkösen beosztott pénzzel kell a „nagyoknak” gazdálkodniuk. Mivel a gyereknevelés nemcsak az anyagiakról szól, hanem a törődésről is, így a főszereplők ténylegesen szüleik helyébe léptek. Mindezt úgy, hogy a saját jövőjükre is gondolniuk kell(ene), ergo iskolába járnak és tanulnak az otthoni teendők, vagyis főzés, mosás, takarítás mellett.

Az egész szituációba belegondolni is borzasztó, hát még ép ésszel felfogni. Így, huszonéves fejjel magamat is épphogy ellátom, nemhogy feleljek még három másik ember életéért is, akiknek meg szeretném adni mindazt, ami járna nekik és még többet. Vagyis biztosítani a tudatlan és boldog gyerekkort, kihozva a helyzetből a legtöbbet, szülői mintapélda nélkül. Ehhez kapcsolódik még mindennek a bonyolult pszichológiája is. Lochan és Maya soha senkire nem számíthatott, csakis egymásra. Ha pedig belegondolunk abba, hogy nem testvérként, hanem egyenlő felekként tekintettek egymásra, akkor könnyen elképzelhető, hogy barátinál gyengédebb érzelmeket kezdenek el táplálni a másik iránt.

Bizony, a könyv keményen feszegeti a vérfertőzés tabu témáját. Egyáltalán nem mindennapi a történet, hiszen már maga az alapfelállás sem az. Az emberek többségében fel sem merülne, hogy Maya és Lochan szabad akaratból és érzésből választja egymást. Nagy erkölcsi dilemmákba estem én is a Forbidden során, hisz nem csupán a tiltott szerelemről szól, Suzuma rengeteg kérdést nekünk szegez és általuk sok mindent megkérdőjelezünk. Az írónő annyira jól fogalmaz, hogy olvasás közben nem az undorító volt az első gondolat, ami az eszembe ötlött. Pedig a társadalmi normák alapján ez lenne az elvárt reakció.

Hiába éreztem a hatalmas szeretetet és önfeláldozást a szereplők minden egyes döntése mögött, a figyelmem azért néha elkalandozott. Tény, hogy többször azon kaptam magam, hogy elgondolkozok azon, miért nem önt el a gyomorforgató érzés. Máskor viszont azért kellett letennem a regényt, mert nem bírtam elviselni azt a viaskodást, ami bennem is dúlt, ahogy kivetítettem a reménytelenséget és kétségbeesést a saját életemre. Mindenesetre akár mélyponton voltak a gyerekek, akár nem, legszívesebben megölelgettem és a szárnyaim alá vettem volna őket.

A három fiatalabb testvér jelleme nagyon valóságosra sikeredett, szerintem remekül képviselik a maguk korosztályát. Maya karakterét úgy vélem, hogy sikerült megfejtenem, azonban Lochan személye sokkal összetettebb, mint elsőre gondoltam. Bevallom, én egyáltalán nem tudtam vele azonosulni és biztos azért, mert a személyiségének egy része rejtve maradt előttem. Végül egy mentálisan nem ép fiú benyomását keltette bennem, akiben ott a megtörtség és a rejtett agresszió a családi háttere és gyermekkora miatt. Ugyanakkor a testvéreiért bármire képes lenne. Megható volt olvasni, ahogyan Mayával kihozták egymásból a legtöbbet. A karakterfejlődés és a „kivirágzás” leginkább Kit és Lochan személyiségén látszódott gyönyörűen, hihetetlen belegondolni hová jutottak el.

Az első olvasás közben Zsebi kérdezte tőlem, hogy sejtem-e mi lesz a vége. Azt írtam neki, hogy nem merek belegondolni és előre tekinteni. Viszont mégis beigazolódott az, amire tippeltem. A végén semmiképpen sem változtatnék, sőt ez a megoldás illik leginkább a témához. Hiszen így az egész könyv feszegeti és előtérbe helyezi a vérfertőzést, de bizonyos értelemben nem ajánl rá megoldást. Nem mondja azt, hogy ez helyes vagy sem, bűnös vagy sem, hanem felvázolja egy olyan aspektusát, amire esetleg nem gondolnánk. Hagyja, hogy a következtetést az olvasó vonja le.

Összességében egy olyan történetet kaptam, amiben gyönyörűen megjelenik a szeretet, az odafigyelés, az önfeláldozás és a kitartás szívszaggató kavalkádja. Igaz, a sírás nem jött össze a végén, de lelkiekben teljes mértékben felzaklatott.


lorelei_bio

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s