ajánló · prológus · Promágus Kupa

Tematikus könyvajánló – Promágus kupa

promagus-februar-konyvajanlo-fb-masolata

Ahogy arról már bizonyára értesültetek, nemrég elindult legújabb listacsökkentő projektünk, a Promágus Kupa! Többen már értékelték is az általuk választott könyvet, ezáltal neveztek, s jó eséllyel pályáznak a kupára! De ne felejtsük el azt sem, hogy még tart a február, így akik lemaradtak, még felzárkózhatnak, illetve ti is bekapcsolódhattok! Lássuk először, hogy mi is volt a téma: “Why so serious? kategória lett, azaz olyan könyveket kell elolvasnunk, ahol nem (csak) a klasszikus hősöké a világ. Olyan karakterek is szerepet kapnak, akiknek nincs ki mind a négy kerekük, de ennek ellenére, vagy éppen ezért rendkívül szerethetőek, vagy éppenséggel antihősök. Jöhetnek az ikonikus gonoszok, a klasszikus elmebetegek, a közveszélyes őrültek, a problémásak, a deviánsak, a morálisan korruptak.” [Ha bővebben is tájékozódnál, akkor kattints ide!]

Kezdjük rögtön egy klasszikussal. Hamlet. Na igen a dán királyfi körüli személyek vagy őrültek, esetleg gonosz gyilkosok, de hogy nem normálisak, az szent biztos. Sőt, Freud egyenesen beillesztette Shakespeare mester tragédiáját az Ödipusz-; illetve a Jokaszté-komplexus témakörébe is. Amivel pedig Freud foglalkozik, az biztosan nem lehet normális, ámbár bizonyára deviáns. Ophélia megőrül, szegény. Claudius Gertruddal szövetkezve megöli utóbbi férjét, aki a mű alatt előszeretettel tűnik fel, később el, s száll tova. Hamletet két köteg antihős veszi körül, kiknek gyűrűjében a dán királyfi sem vehető túlságosan komolyan [koponyával diskurálni? ugyan kérlek… normális!], de azért mégis egy tragédiáról beszélünk. Jelszó: Gertrud, NE IGYÁL!

On Sai sem bízta a véletlenre, főhősét nem kis defekttel áldotta meg, tekintve, hogy kezdetben saját magát keresi, mint hullajelölt. Közel volt, mégis nagy utat járt be, miközben kezdeti mélyen szántó bosszúságára mégsem sikerült eltennie magát láb alól [tudományosan, s hivatalosan körülírva: nem jött össze az önmeggyilkolás]. Persze, a gonosz szereplők mindig kulcsfontosságúak, ezért mi is kapunk egy már-már gagyi, de hatalomra annál inkább törő dió-, akarom mondani előretörő anarchista vezetőt, Adlert. Aki ezt a könyvet meg meri úszni infarktus közeli nevetés nélkül, azt bizonyára rosszkor találta meg vagy az illető maga is túl sok parfümöt használ! Csupán egyetlen kérdés: Valaki normális ebben a könyvben? Jó befejeztem, hiszen Calderont pont azért szeretjük, mert nem az. Jelszó: Calderon, engedj be a… kádadba!

Képtalálat a következőre: „erdő köztársaság”Magunk mögött hagyni mindent egy szép nyári délelőtt, s kimenni az erdőbe, játszani, bandázni, juj de szuper. Mindannyian csináltunk valami hasonlót, jobb helyeken még folyó is volt. Aztán, alapul venni Rousseau munkáit, köztársaságot alapítani, s soha többé haza nem menni. Azt hiszem itt már megbukna a dolog, mert a FÉSZBUK erősen hiányozna. De nyugalom. Guillotine-t állítani, s aki megszegi a szabályokat, azt lefejeztetni? Igazuk is van, nem? Többen bizonyára vashiányosak szeretteink, de leginkább kevésbé szeretteink közül, s az áthágással teljes bizonyossággal rászolgáltak az effajta kezelésre! Michael, Louis, Isobel, Alex és Joy (aki nem a magazinról kapta a nevét!) teljes erőfeszítéssel gondoskodik arról, hogy ne csak őket, de magunkat is elmebetegnek érezzük! Jelszó: Veszítsd el a fejed!

Ha már ennyire megbarátkoztunk a hullákkal, akkor akkor ajánlunk még párat, bár igaz, hogy jóból is megárt a sok(k). John Cleaver nem a tipikus hős, akit a regényekben találunk. John tizenöt éves, és kedvenc hobbija a hullák vizsgálgatása, és a sorozatgyilkosságot fontolgatja. Nem, nem azért, mert túl hosszú a sor a postán, hanem mert lenyűgözi maga a gondolat. A hivatalos diagnózis szerint szociopata, azonban nem akarja átlépni a határt, és gyilkossá is válni. De mint ahogy azt mondani szokták, bárminek ellen lehet állni, csak a kísértésnek nem. Különösen most, hogy egy igazi sorozatgyilkos szedi áldozatait a kisvárosban, ahol John él, a fiú pedig nyomozásba kezd. Jelszó: Hullák előnyben!

Egy iskola a jóknak, egy a rosszaknak. Egy a hősöknek, egy a főgonoszoknak. Sophie-t és Agathát azonban összecserélték: mindenki azt hitte, hogy Agatha lesz a boszorkány, és a gyönyörű Sophie a hercegnő, de nem így történt. A lányok mindent megtesznek, hogy helyet cserélhessenek, azonban ez nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt elsőre hitték. A történet előrehaladtával pedig elmosódnak a határok jó és rossz között, és ott maradunk a szürke (ötven) ezer és ezer árnyalatával, fehér és fekete nélkül. Hercegnőnek és boszorkánynak nem szabadna barátkoznia. De melyik a hercegnő, és melyik a banya? Azt hiszem, rohanhatok is a legközelebbi boltba vásárolni, mert ezek szerint erősen ki fogok kopni a jó hírű szalonokból… Jelszó: A bibircsók az idei divat!

Szépség és szörnyeteg újramesélés, méghozzá a kicsavart fajtából. A szörnyeteg ugyanis egy démon lord, a szépség pedig egy fiatal lány, aki arra esküdött fel, hogy elpusztítja őt. Egyikük sem igazán jó, vagy nemes, ahogy egy tündérmese főhősének illene, de valahogy alattomban mégis megkedveljük őket. Gonoszak, gyarlók, önzők és nagyon szerethetők. Kérem szépen, egy igazán kiváló retellinggel állunk szemben, ahol már a borító is kegyetlen. Vad vaslépcső vegyül a gyönyörű vörös rózsával. Mi ez ha nem tökéletes kontraszt? Tessék, már nemcsak a szereplőket, de a defektes borítót is megkedveltük. Tény, hogy akik előszeretettel választanak borító alapján [nemes egyszerűséggel coverwhore-k], na, ők sem fognak csalódni. Deviáns kis tündérmese csodás köntösbe bújtatva. Jelszó: Jóvágású démon feleséget keres.

A keretes szerkezet alkalmából, végezetül egy örök klasszikus. Nem is keresgélhetnénk jobb helyen, mint a klasszikus gótikus horror birodalmában! Az istent játszó ember, és torz teremtménye, avagy ki is az igazi szörnyeteg? Mit jelent gonosznak lenni, és vajon kinek a hibája, hogy Victor teremtménye végül olyan borzalmas tettekre vetemedett, amilyenekre? A természetünkben van, vagy tanuljuk a jót? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket pedzeget Mary Shelley klasszikusa, és így tökéletes választás lehet az ehavi Promágus fordulóra. Persze akik a kémia és a biológia rejtelmeibe kívánnak betekinteni némi fizikával párosítva a valóságnak kívánt fikciót, már ha van ilyen őrült társadalmunkban [reméljük, hogy azért akadnak tudománykedvelők is, például a körünkben mozgó egyed: So-so, the Alpi], akkor neki mindenképpen melegen ajánljuk ezt a hideg ebédet. Borzongásra felkészülni, hódítson a gótika!   Jelszó: Victor, növessz gerincet!


cersei_bio

bizbasz_bio.png

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s