Értékelés · Promágus Kupa

V. E. Schwab -Vicious (Promágus Kupa)

Fülszöveg:

A masterful, twisted tale of ambition, jealousy, betrayal, and superpowers, set in a near-future world.
Victor and Eli started out as college roommates—brilliant, arrogant, lonely boys who recognized the same sharpness and ambition in each other. In their senior year, a shared research interest in adrenaline, near-death experiences, and seemingly supernatural events reveals an intriguing possibility: that under the right conditions, someone could develop extraordinary abilities. But when their thesis moves from the academic to the experimental, things go horribly wrong.
Ten years later, Victor breaks out of prison, determined to catch up to his old friend (now foe), aided by a young girl whose reserved nature obscures a stunning ability. Meanwhile, Eli is on a mission to eradicate every other super-powered person that he can find—aside from his sidekick, an enigmatic woman with an unbreakable will.
Armed with terrible power on both sides, driven by the memory of betrayal and loss, the archnemeses have set a course for revenge—but who will be left alive at the end?


Antihero  (Antihős) címszóra rákeresve az első könyvek között van, amit kidob a google, ez is egy nyomós ok volt nálam a választáskor. Nem kellett tovább keresni, és a lustaságom önérzete sem sérült.  További befolyásoló tényezőként említeném még meg RavenS és most már Zsebi rajongását Victoria Schwab könyvei iránt, illetve a szép borítót és az érdekes fülszöveget. Mindig is akartam egy olyan regényt olvasni, ami az érem másik oldalát is mutatja, nem csak a „hős szőke herceg fehér lovon megmenti a birodalmat” nézőpontot.

“You don’t understand,” gasped Eli. “No one understands.” “When no one understands, that’s usually a good sign that you’re wrong.”


“- Nem érted, – kapott levegő után Eli. – Senki nem érti
-Amikor senki nem érti, az jó eséllyel annak a jele, hogy tévedsz.”

A történet alapjai röviden összefoglalva:

Eli és Victor megismerkedésük pillanatában barátokká válnak. Az egyik orvosi egyetemre felkészítő órán kutatási témát kell maguknak választani, amivel az év során foglalkoznak majd. Eli döntése a különleges képességekkel rendelkező emberekre esik, amit bár mindenki furcsáll (ilyen természettudományos társaságban nem is csoda) a professzor mégis áldását adja rá.  A téli szünet alatt alkot egy elméletet, miszerint az ilyen emberek nem születnek, hanem egy halálközeli élmény átélése után kapják képességeiket. Victor visszatérve a vakációról, tovább megy és javasolja Elinek a teória tesztelését, sőt, ő maga jelentkezik első kísérleti alanynak. Próbálkozásaik során végül mindkettejüknek sikerül megszerezni az áhított erőt, az elmélet igazolódik. Eli barátnője Victor fanatikus kísérletezése alatt meghal, így alakul ki az ellentét a két fiú között.

Victor számos börtönben töltött év után megszökik, és a magát az emberiség különleges képességekkel rendelkező tagjaival szembeni keresztes lovagnak képzelő Eli után ered. Útjaik keresztezik egymást egy testvérpárral, Serenával és Sydney-vel akik mellesleg nem mentesek a halálból visszatérve kapott adottságoktól. Serena és Eli különlegesekre vadásznak, és Sydneyt is megpróbálják eltenni láb alól, de a kislány megmenekül és Victorral sodorja össze a szél. Megkezdődik hát a hajsza, amiből nem tudni, ki kerül ki győztesen. Victor aki Elire vadászik, vagy Eli, aki a különlegesekre?

“You know, maybe I should let you kill me. Because you’re right. Even though we come back, something stays dead. Lost. We forget something of who we were. It’s scary and wonderful and monstrous.”


” Talán hagynom kéne, hogy megölj, mert igazad van. Annak ellenére, hogy visszatértünk, egy részünk halott maradt. Elveszett. Elfelejtettünk valamit abból, amik voltunk. Ez egyszerre ijesztő, csodálatos és irtózatos.”

A történet és a téma:

Nekem iszonyatosan tetszett, amit az írónő kitalált ezekkel a szupererőkkel. Hiszen közelebb hozta őket hozzánk azáltal, hogy hús-vér átlagos emberek szerezhetik meg bizonyos események következtében, és nem csak más bolygó mitikus fajai rendelkezhetnek velük. Van az egésznek egy tudományos „magyarázata” is. Victor és Eli, lévén orvosi előkészítősök ilyen vonalon indulnak el a kutatásban. Victor témája az adrenalin, amit később összekapcsol Eli elméletével. Ennyi reális alapja van tehát a dolognak, mert az adrenalin a túlélés egyik hormonja. (pl. Kerget a vasorrú bába seprűvel, te meg futsz az életedért. Az adrenalin pedig ott kering az ereidben és lehetővé teszi, hogy gyorsabban fuss, nehogy elkapjanak. Következtetés: az adrenalin megpróbálja biztosítani, hogy túlélj veszélyes szituációkat.) Nagyon nem szakszerűen a fiúk elkezdenek magukon kísérletezni. Gondolom, mert a patkány drága, vagy irigyek lennének rá, ha mondjuk szuper repülő patkánnyá válna egy újraélesztés után. Végül némi meghalást követően mindketten célt érnek, és Eli a gyors öngyógyulás képességét szerzi meg, Victor pedig kontrollálni tudja a fájdalmat. El is veheti, meg is növelheti, szóval amolyan kétélű fegyver.  Victor második képességszerző próbálkozásába hal bele Angie. Eli kihívja Victorra a rendőröket és valahol ekörül kezdődik a kettejük közti harag és bosszúvágy mind két oldalról.

A szereplők:

 “We’re all monsters,” she said, taking up her books. “But so are you.”


” Mindannyian szörnyetegek vagyunk,- mondta, miközben felvette a könyveit.  – És te sem vagy más.”

Eli: Az én nézőpontom szerint, már a kezdetektől a velejéig romlott, de fanatizmusát és defektjeit jól rejtegető karakter volt. Nekem soha nem volt szimpatikus, viszont Victort például érdekelte a jelleme és átlátott a tökéletes mosolygós álcán.  Nagyon jól meg is fogalmazta:

He was like one of those pictures full of small errors, the kind you could only pick out by searching the image from every angle, and even then, a few always slipped by.


Olyan volt, mint azok a képek, melyek számtalan apró hibát rejtenek, amiket csak akkor fedezel fel, ha minden irányból megvizsgálod, és néhány még így is el fogja kerülni a figyelmedet.

Eli hívő, és a képességét a kezdeti tudományos magyarázat ellenére is Istennek tulajdonítja. Később is ennek nevében öl majd, mert mások képességei hatással vannak a környezetükre is, de a sajátja a gyors gyógyulás csak önmagára. Így hát az nem káros, mint az összes többi, amiket ki kell irtania. Ismerős ez a vallási elvakultság, ugye?

Victor: Messze ő volt a kedvencem. Mielőtt bárki megijedne, hogy Victor egy pozitív szereplő, hát nem az, de annyira emberi. Okos, de féltékeny, van benne versenyszellem, törődés, éleslátás, hidegvér. Csodálatos mix. Ami a legjobban megfogott benne, hogy pontosan tudja, hogy ő nem jó, de ettől még nem válik szándékosan rosszá. Amíg nincs valami, ami kiváltja nála a „gonoszságot”, addig teljesen semleges, de amint tüske kerül a bőre alá, mindent megtesz a célja elérése érdekében és nem érdekli, kinek árt vele.

Mitch: Szegényt követi a balszerencse, és az emberek csak úgy meghalnak körülötte. Így hát mindent rákennek, börtönbe jut, és Victor cellatársa lesz. Nagydarab, tetovált, de intelligens. Később jobb dolga nem lévén, a szökésük után követi az immár felnőtt Victort Eli ellen folytatott hadjáratába. Ő sem egy kimondottan gonosz lélekkel rendelkező karakter. Törődik Sydneyvel, amikor hozzájuk kerül, törődik Victorral, figyel az emberi érzésekre. Egyfajta fura barát és még furcsább apafigura.

Serena: Sydney nővére engem be kell vallanom megvezetett az Elivel való kapcsolatát illetően. Végig abban a tudatban voltam, hogy Serenát tartja maga mellett Eli, mert hasznos a képessége. Pont fordítva. Fogalmam sincs mik játszódhattak le a fejében, de egyszer a rossz, egyszer a jó kategóriába pakolgattam, és sose bírtam betenni a kettő közé, mint mondjuk Victort. Összességében szerettem a karakterét, de ő hagyta a legtöbb kérdést a fejemben.

Sydney: Ő a kislány, akiről azt hinné az ember, hogy az egyetlen ártatlan szereplő a történetben. Hááát, hellyel-közzel igaza is van, de elég sokat változik mind jellemében, mind hozzáállásában. A történet vége felé azért felbukkan egy-egy sötétebb gondolat is a fejében. Mint kishúg, én falnak mentem volna tőle Serena helyében az állandó hasonlítani akarási mániájával. Amikor már Victor és Mitch mellett volt sokkal jobban szerettem. Rettentően kíváncsi vagyok, mi fog vele történni a későbbiekben, milyen emberré válik azok után, amit átélt.


Szívem szerint mindenkinek ajánlanám a könyvet, hogy kicsit kimozduljon a komfortzónájából, elgondolkodjon a jó és gonosz kérdésen és lássa a másik nézőpontot is, ne csak a cukormázat. Viszont azok, akik vonzódnak a hibákkal rendelkező, sötétebb, de mégis összetettebb karakterekhez, mint jómagam, még élvezni is fogják a regényt. Továbbá jót fog tenni mindenkinek, aki megcsömörlött már a túl mű és túlságosan is fekete/fehér szuperhősöktől és szupergonoszoktól.

Egy nem túl jó, de szemléletes hasonlattal élve olyan volt a könyv, mintha a Suicide Squad gonoszai ezentúl nem a hősökkel, hanem egymással kezdtek háborúzni.

Kedvenc szereplő: Victor, majd később Serena is azzá vált.
Kedvenc mondat: “You can’t kill me today,” she called back. “I’m late for class.” (Ma nem ölhetsz meg.- nézett vissza. – Késésben vagyok az órámról.)
Borító: Az Amerikai verziót imádom. Egy konkrét jelenetet ábrázol Victorral és nagyon passzol a történethez. 5*


szonja_bio

Reklámok

V. E. Schwab -Vicious (Promágus Kupa)” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s