interjú · projekt

On Sai interjú

magyarhet

A magyar írók hetének keretein belül több írót is faggattunk. Gyakran fordul elő, hogy az írók álnéven publikálják műveiket. Kicsiny hazánkban is sok ilyen létezik, de vajon mi lehet ennek az oka? Ennek jártunk most utána!

  1. Mi okból választottál magadnak álnevet?

Nem választottam, sosem foglalkoztam vele, hogy milyen néven jönnek majd ki a könyveim. Az első novellám megjelenése klasszikus mesebeli szitu volt. Felhívott egy kiadó vezetője, hogy elkérte mástól a számomat, és megjelentetné a neten olvasott írásomat egy országosan megjelenő antológiában, és persze, fizetne érte. Naná, hogy igent mondtam. Csakhogy az összes írónak angolszász álneve volt, akkoriban ez volt az elfogadott. Semmilyen ötletem nem volt a névre, meg én nem is tudok azonosulni álnevekkel, így hát a bloggeres nickemből fabrikáltam: B. Onsai. Utána más antológiákban és újságokban magyar névvel szerepeltem. Aztán az első regényemnél újra hasonló szitu volt, szintén a kiadóvezető felhívott, hogy megjelentetné, és kért álnevet.

  1. Miért pont ezt választottad? Esetleg fűződik a nevedhez valamilyen vicces sztori?

Elírtam a bonsait, simán ebből ered a bloggernevem. Az írói nevem meg abból, hogy nem értek egyet az angolszász írói nevek használatával, egy kis lázadás, hogy japános lett. Nem lett volna írói nevem, ha nem kifejezetten a kiadók kérik. És joggal kérték, mert a Varga Bea túl általános. Akkoriban ők is, és én is azt hittük, ilyen névvel eltűnnék egy netes keresés során. Ma már tudom, hogy nem így van, bármilyen általános nevet meg lehet tölteni tartalommal, például az én nevemet is első oldalon kidobja a google. Ha ma döntenék, nem lenne álnevem, de ma már a kiadóvezetők sem kérnék.

  1. Mit gondolsz, miért választ sok magyar író külföldi neveket/helyszíneket? A te esetedben mi késztetett erre a döntésre?

Régen, a rendszerváltás körül az írói álnév egy kényszer volt, de ma már inkább csak divat. Szerintem a kezdő íróknál ez az álmodozáshoz tartozik, előbb van írói nevük, mint kész kéziratuk. Nekem ez egyszerűbb volt, sosem foglalkoztatott a kérdés, és amikor élesben döntenem kellett, akkor komoly öt percig elgondolkoztam rajta, és ennyi.

Külföldi helyszínt nem használok, vagy magyarral dolgozom, vagy űrben, fantasy világban mozognak a szereplők. Régen egzotikusnak számított egy külföldi helyszín, de ma már számos író magyar terepre teszi a történetet, mostanság ez kezd divattá válni.

  1. Mennyire vannak a hazai írók hátrányban a külföldi írókhoz képest?

Rendkívüli elmaradás van a tudásban. Idehaza ritka, hogy profi szerkesztőkhöz járnak íróiskolába, míg angolszász nyelvterületen ez alap. Itthon csak hobbi az írás, és nem értik, hogy egy képzetlen írónak sokkal nehezebb bejutnia egy kiadóba, és utána sem könnyű boldogulni, mert egyszerűen nem érti, vagy nem tudja megcsinálni, amit a szerkesztő mond. Számomra meglepő, hogy sokan kint akarnak publikálni, míg itthon se tudnak bejutni egy kiadóba, noha kisebb a verseny.

  1. Milyenek a nemzetközi megjelenés esélyei a feltörekvő írók körében? Mennyire nyitottak erre a hazai, illetve külföldi kiadók? Vajon könnyebben lehet érvényesülni egy angolszász álnévvel a nemzetközi piacon, vagy a magyar név szokatlan hangzása is megragadja a potenciális olvasókat?

Szerintem csak idő kérdése, hogy innen is betörjenek páran a kinti könyvpiacra. Aki jól ír az legtöbbször 35 felett van, és inkább az angollal akad gondja, nem tudja lefordítani a saját művét, vagy nincs a kiadónak rá félmilliója. Aki fiatalabb, és magas szinten beszél angolul, az meg még nem ír elég jól. De ezek a dolgok változnak, fejlődnek. A kinti könyvpiacon magyar névvel is érvényesülni tudnak, hiszen kint az a különleges.

  1. Mit gondolsz a hazai magánkiadás helyzetéről, lehetőségéről? Elgondolkodtál már rajta, hogy esetleg ezt az utat választod?

22 éves voltam, amikor a haverokkal alapítottam egy számítástechnikai kisvállalkozást. Bármikor kiadhattam volna a saját könyvem, mégsem tettem. Nekem egyszerűen kellett a bizonyság, hogy tehetséges vagyok, és igenis bármelyik kiadó örömmel megjelenteti a novelláimat, sőt, felkérnek, hogy írjak a kötetükbe. És kellett az is, hogy egy nagy kiadó üzleti lehetőséget lásson a könyveimben, mert annyira jók. 2008 után válság volt, kevés magyar jelenhetett meg. Inkább betettem a fiókba a kéziratokat évekig, és megvártam az igazán jó lehetőségeket. Meg is kaptam, a Könyvmolyképzőnél a legjobb helyen vagyok.

Ami a magánkiadást illeti… szerintem ez érzelmi dolog. Amúgy a szórakoztató irodalomban afféle gyerekcipős betegségként kezelik; a nagy kiadóknál nem számítják bele a publikációs listába, akkor sem, ha húsz ilyen kötet van. Mint szerkesztő mondom, a kiadók kezdő írótól egy új kéziratot hamarabb jelentetnek meg, mint magánkiadásban már megjelent művet. Sajnos utóbbit nem éri meg átvenni. Tévedés azt hinni, hogy a magánkiadás elindítja az írói pályát, ez inkább csak egy örömforrás az írónak és a barátoknak.

  1. Szerinted még mindig igaz az, hogy ha „angolos” névvel publikálsz akkor, az jobban eladható?

Ez a rendszerváltás utáni mánia volt, és akkoriban tényleg nem lehetett tudni, hogy ki magyar, ki külföldi. De manapság teljesen mindegy, megváltozott a könyvpiac. Az itthoni olvasóknak nem a név, hanem a könyv minősége a gond. Fentebb már írtam, hogy a magyar írók mennyire gyakorlatlanok. Inkább ez a kulcs, nem maga az írói név.

Nekem pont probléma már, hogy nem magyar a nevem, mert díjak, író-olvasó találkozók kapcsán keveredés van. Illetve a japános nevemmel az angolszász könyvpiacon magyarként publikálni… na, ez vicces lesz.

Köszönjük a válaszokat! 🙂


zsebi_bio

sara_bio

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s