Extra tartalom

Törölt jelenet az Elveszett lelkek városából: Magnus és Alec extra

A Shadowhunters projektünk zárásaként úgy döntöttünk, hogy egy kis extra tartalmat fordítunk le nektek a Prológus bloggerek egyik kedvenc párosának főszereplésével. Az eredeti szöveg itt található meg, ez alapján fordítottuk nektek magyarra. Reméljük, hogy jól szórakoztatok ez alatt az egy hét alatt, a nyereményjáték sorsolásra pedig estefelé lehet majd számítani. Addig is köszönjük mindenki részvételét, jelenlétét, szép délutánt kívánunk minden egyes olvasónknak!

***

A boszorkánymesterek törvénye nagyon is világos volt ennél a pontnál: ha szerelmes lettél egy halandóba, minden szép és jó, viszont az sosem a te dolgod, hogy beleavatkozz a halandóságukba. Sok időbe telt, míg hozzászoktak ehhez a törvényhez… általában addig, míg rá nem jöttél, hogy halhatatlannak lenni sokkal inkább teher, mint ajándék.

Magnus visszahajította a tubákos szelencét az asztalra, felkapta a telefont, majd beütötte a gyorshívó gombját Alec számához. Alec hangja egyszerre hangzott feldúltnak és reménykedőnek, amikor végre felvette. – Magnus? Találtál valamit?

– Semmit. Sajnálom.

– Oh. – A csalódottság miatt, mintha Alec hangja kissé elhalkult volna.

– De elgondolkoztam a parabatai köteléketeken – mondta Magnus. – Amikor a parabatai-ok közel vannak egymáshoz, akkor érezhetik ha az egyikük halott, átváltozott, vagy…

– Tudom – mondta Alec. – Tudom. Éreztem ezt – abban a pillanatban, amikor Jace meghalt Idrisben. De ez most más. – Magnus szinte látta maga előtt, kék szemét sápadt arcában, ahogy éppen egyik hajtincsét húzogatja. Alec általában úgy nézett ki, mintha éppen most mászott volna ki az ágyból, pont bele egy halom ruhába, inkább, minthogy saját maga választott volna ki pár összeillő ruhadarabot, és azóta pedig, hogy Jace eltűnt, nagyon úgy látszott, hogy a haját is elfelejtette megmosni. – Én csak… semmit sem érzek.

– Tényleg semmit? Úgy mint… semmit?

– Ugye…? – Alec hangja összezavarodott volt.

– Ez tulajdonképpen adott nekem valamilyen ötletet – mondta Magnus. – Mindent megteszek, hogy segítsek, ugye tudod Alexander? Nem a Klávé miatt, hanem miattad.

– Tudom. – Egy percig csend volt a vonalban. – Jó hallani a hangodat, annak ellenére is, hogy nem tudsz segíteni. – tette hozzá Alec, majd hirtelen letette.

Magnus maga mellé tette a telefont, aztán leült egy pillanatra, éppen elég időre ahhoz, hogy hallja magát, ahogy levegőért kapkod. Elvesztem őt – gondolta. Nem tudom hogyan vagy miért, de tudom, hogy elfogom. 

 

luca_bio

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s