Borítómánia · Extra tartalom · projekt

Filmes vs eredeti borítók

A legtöbb könyvmoly számára jól ismert (és sokat szidott) kérdéskörről van szó, ami akkor merül fel, amikor egy könyvet a szélesvászonra visz Hollywood. Általában örül is a rajongók szíve, még akkor is, ha az örömbe némi félelem is vegyül, elvégre mi van, ha hentes módjára cafatokra szaggatják a kedvencét? A filmes poszterek megjelenésével gyakran előfordul, hogy a könyvet is újranyomják, méghozzá vadiúj, csilivili filmes borítóval. De hát ez remek, nem? Ha! Nem! Legalábbis, a könyvmoly ritkán örül az effajta megmozdulásoknak. So-So és RavenS, mint felelős borítómániás probloggerek úgy döntöttek, közelebbről is körbejárják a problémát.

I. Kör: Győztes a könyves?

Elsőre egyértelműnek tűnik a dolog: a könyves borító a one true love, és a filmes meg fúj, mert mi ez már. Bizony, dögivel vannak az olyan gyönyörű eredeti borítók, amelyeknek a nyomába se érhet a filmes verzió, így nem csoda, hogy ez a felfogás igencsak elterjedt a molyok körében.

Cassandra Clare: Csontváros

Cassie Clare grafikusai messzeföldön híresen gyönyörűséges borítókat terveznek, így a filmes borító eleve a vesztesek nyugalmával indult, meg se próbált kinézni valahogy.

Veronica Roth: Beavatott

Megértjük, hogy a filmes borító a sötét jövőt próbálja prezentálni, de a csoportok logójával ellátott borítókat nem sikerült felülmúlnia.

Rick Riordan: Szörnyek tengere (Percy Jackson és az olimposziak 2.)

A tipikus filmes stílus itt sem győzhetett egy ügyes illusztrátorral szemben.

Kami Garcia & Margaret Stohl: Lenyűgöző teremtmények

A kevesebb néha több, a filmes borítóról már csak a falu teljes népessége hiányzik, hogy ennél is zsúfoltabb legyen.

Dan Brown: Inferno

Ennél még a Coopert is nagyobb átéléssel futják a középiskolákban. Hiába, a kreativitást nem helyettesítheti teljesen a photoshop szakszerű használata.

Star Wars trilógia

Bár abban a legtöbb rajongó egyetért, hogy az eredeti trilógia egészen fantasztikus, és imádjuk is a fiatal Harrison Ford fess arcképét rajta, de igencsak retro vibe-ot nyújt az eredeti borító. Ami még régi filmposztereken nosztalgikus érzést kelt az emberben, azért könyvborítón már kevésbé hatásos. Az új, letisztult dizájn sokkal jobban mutat.

II. Kör: Nyertes a filmes?

Na jó-jó, akadnak elfuserált filmes borítók, de hát akadnak szép számmal csak úgy simán elfuserált borítók is, nem? Íme néhány ellenpélda, ahol  – véleményünk szerint – a filmes borító bizony leverte az eredetit.

Gayle Forman: Ha Maradnék

A törött üvegben tükröződő cselló maximum egy zeneterem szétverése utáni csendéletre emlékeztet, a könyv egyedi hangulatára biztos nem. Ellenben a filmes borító ízlésesen és letisztultan jeleníti meg a narratíva emlékekből felépülő szerkezetét.

Sara Gruen: Vizet az elefántnak

Ebben az esetben nem rossz a régi sem, csak nem vonzza a figyelmet. Itt éppenhogy dobott rajta a főszereplő páros megjelenítése, meg az a csimbumcirkusz ott a háttérben az arany szikrákkal.

Philip Pullman: Északi fény / Arany iránytű

Bár itt még egy igencsak zavaró címváltással is meg kellett barátkoznunk, mi még így is a filmes borítóra szavazunk, ugyanis az eredeti magyar rettentően elfuseráltra sikeredett. A képre ráillesztett kislányt vajon papírragasztóval, vagy technokollal rögzítették a borítóra?

Lois Lowry: Az emlékek őre

A 80-as évek téli divatkatalógusának fotózásakor otthagyott szánkónál nehéz nem izgalmasabbat kreálni.

Markus Zusak: A könyvtolvaj

Az eredeti borító nem túl figyelemfelkeltő, kicsi ábrák, barna papíros háttér. A filmes viszont robbantott (szó szerint, ha megnézitek a hátteret.)

J. R. R. Tolkien: A hobbit

Erről a borítóról megoszlottak a vélemények, mi sem tudtunk közös nevezőre jutni, de abban egyetértünk, hogy semmiképp nem tartozik a borzalmas filmes borító kategóriába. Élőben nagyon csini ám a polcon (meg a kézben is ;))

James Dashner: Az útvesztő

Lehet, hogy csak nekünk szállt el a fantáziánk, de az eredeti borító kicsit olyan, mintha Cili cica kiszabadult volna és absztrakt mintázatokat karmolt volna a labirintus mintába.

Hamupipőke mostohatestvérei, avagy a filmes borítók bosszantó tulajdonságai

Nos, ez mind szép és jó, hogy vannak jól és kevésbé jól, illetve egyenesen gyalázatosan sikerült borítók mindkét táborban, de mi az, ami miatt olyan gyakran csúsznak félre a filmes borítók? Miért utáljuk őket annyira, hogy sokszor már az említésükre is kiakad a szemgolyónk a forgatástól?

  1. Könyvsorozat közben úgy döntenek, hogy még csak a filmes borítót sem egységesen adják ki. Legjobb példa erre az Éhezők Viadala. Az első és harmadik könyv megkapta a tüzes brossos borítót, de a második hoppon maradt. Illetve kiadtak hozzá egy különböző verziót is, amin Katniss áll, de ebben a szerencsében is csak a második és a harmadik kötet részesülhetett.
  2. Túl sok ember. Persze ez is egyéni ízlés kérdése, de amikor a teljes szereplőgárdát rápakolják a borítóra, az kicsit Barátok Közt hatást kelt. Nem kell minden egyes nagynénit feltüntetni, a főszereplők kerüljenek fel, ha már mindenképpen embert ábrázoló filmes borítót választanak a kiadók. Kukkantsátok meg a Lenyűgöző teremtmények filmes borítóját. Szépen kivitelezett, de az egész család minket szuggerál.
  3. A sorozat közepénél megváltoztatott borító. A gyűjtő lelkek rémálma, amiről valószínűleg esszét lehetne írni, ha bővebben kifejtenénk. Legyen elég annyi, hogy szépérzékkel rendelkező könyvvásárló szemét sérti, ha az első kötet még egy stílusos minimalista dolog, a másodikon meg már a filmes agresszíven figyelemért sikítozó nyomdatermék virít. Igaz ez azokra az esetekre is, amikor csak az első kötet jelenik meg filmes borítóval, a többi meg marad a régiben. Vámpírakadémia khm… khm…
  4. A filmes borítóra rákerülnek a film információi is. Könyörgöm, ez nem a filmet hivatott hirdetni, hanem fordítva. A filmes borítónak az lenne a célja, hogy a mozikból ismert és felkapott plakátot használva magára vonzza a figyelmet. Aki a könyvet szeretné megvenni ilyen borítóval, feltehetőleg már ismeri a filmet és nem a port.hu vagy imdb adatbázisának információira kíváncsi. 

  5. Bizony gyakran előfordul, hogy nemcsak a borító változik, hanem a minőség is. Vegyük például a Csak egy lövést Lee Childtól. Az eredeti kiadás keményborítású volt, egységes gerinccel, ami megy a sorozat többi részéhez, szép fehér lapokkal, igényesen kidolgozva. Ehhez képest a filmes puhaborítós, méretben se passzol, és ráadásul a papírja vékonyabb, mint a klotyópapír. Mindez amellé, hogy Tom Cruise fejét kell néznem, a minimalista egységes borító helyett, amit megszoktam. De bizonyos fokig igaz ez a Hobbitra is. Bár ott maga a dizájn nagyon szép, a filmes kiadás minősége bizony gyengébb, mint az eredetié.

Herceg: nem szőke, de legalább van lova és nem az apja járgányával villog, avagy a kompromisszumok

Szóval, ha a filmes borítók kérdésköre ennyi sebből vérzik, mégis mit lehet tenni a kollektív agyeldobás elkerülése végett? Természetesen a kiadók is keresik a megoldásokat, ezekből szedtünk össze néhány, számunkra szimpatikusat.

    1. Védőborítós megoldás, mint például ahogy a Marsi is megjelent. Az első kiadáson az eredeti narancssárga alapon szkafanderes alak látható, majd napvilágot látott egy filmes kiadás, amin Matt Damon arcát igen közelről szemrevételezhetik a fangirlök, akár smárolást is lehet vele gyakorolni, csak vigyázz, össze ne nyálazd a könyvet. De ha esetleg Matt nem az eseted, simán le lehet kapni a könyvről, és alatta ott a régi, jól megszokott narancssárga borító, így mindenki boldog. 
    2. Megoldást jelenthet még az a fajta kis körszalag, ami nem egy esetben hirdeti, ha könyv készül az adott filmből. Nem túl költséges, és nem túl szofisztikált megoldás, ámde hatékony. Elkerüli a borítóváltást, így a pluszköltséget is, illetve sorozat esetén a rajongóknak nem fog habzani a szája, hogy menet közben megváltozik a sorozat kiadása. 
    3. Bár ez már költségesebb megoldás, és viszonylag ritka is, akadt már rá példa, hogy a filmes illetve az eredeti borítójú kiadások párhuzamosan kerültek a boltok polcaira, így ki-ki ízlése szerint eldönthette, melyikért dobog jobban a kicsi szíve. Persze, ez viszonylag ritka, csak az olyan méretű hypeoknál fordul elő, mint amilyen az Alkonyat volt (nyugodjék békében, és vissza ne térjen megint.)
    4. A sorozatoknál gyakran előfordul, hogy a második rész már nem éri meg a megfilmesítést, így ott maradunk lógva egy nem passzoló sorozattal, elvégre csak az egyhez készült filmes borító. Gayle Forman könyvénél ezt ügyesen megoldották azzal, hogy közkívánatra készült egy hasonló stílusú “kamu” filmes poszter a második rész borítójához, ugyanis az elsőnek rendkívül pozitív volt a fogadtatása, ami önmagában is ritka filmes borítóknál.

Ti mit szóltok a filmes borítókhoz? Volt, hogy befolyásolta, megvettétek-e az adott könyvet, vagy hogy épp melyik kiadását vadásztátok le?

szonja_biobizbasz_bio

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s