összehasonlítás · Extra tartalom · projekt · prológus

Trónok harca – Falling Kingdoms

Ha már a borítón ott virít, hogy a Trónok harca YA verziója, akkor gondoltam ideje utánajárni ennek a dolognak, és kivesézni, hogy miben hasonlít, illetve miben különbözik a két mű egymástól. Azt azért el kell mondanom, hogy az ilyen megfogalmazásokat nem szeretem, egyszerűen nem tartom fairnek egyik könyvvel szemben sem.

Hiszen ha valaki elolvasta a Trónok harcát, és a kezébe veszi a Falling Kingdoms-t, ráadásul magyarul, az igencsak csodálkozni fog, hogy szinte semmi közük egymáshoz, és az utóbbi még igencsak gyerekcipőben jár. Ha viszont valaki netalán a Fallinggal kezdi, és kedvet kap a Trónok harcához, akkor valami egészen mást fog kapni, mint amit várt. Ezért is folytatom spoileresen. Tehát, ha egyikből sem akarsz megtudni semmit, akkor arra intelek halandó, hogy még most fordulj vissza, és ne tekints le az alábbi sorokra, hiszen a varázslatra memóriatörlést még nem találtál ki.

 

  1. pont:
    Terjedelem: A Trónok harca első kötete majd’ ezer oldalas bakelit, az a fajta, még puhaborítósan is, amelyikkel ha valakit fegyelmezni szeretnél, az garantáltan egy suhintástól odahal. Ezzel szemben a másik könyv a maga négyszáz oldalával maximum a középkategóriás fegyverek közé férne be. Szállítani viszont könnyebb, és ha belegondolsz, kevesebb helyet foglal el a polcon.
  2. pont:
    Világfelépítés, és egyéb finomságok: Ez az, amiben a két mű leginkább hasonlít. Jelen van a mágia – igaz, hogy az FK-ban (Falling Kingdoms) még igen gyerekcipőben jár -, és a köré épült háttértörténet is izgalmas, szépen ki van dolgozva. Valamint a szereplők leginkább arról áhítoznak, hogy ők uralkodhassanak. Példának okáért Limeros királya uralni óhajtja Paelsiát és Auranost is. A későbbiekben majd meglátjuk, hogy tetteit milyen siker koronázza. De ha a másik kötetet lessük meg, akkor Daenerys tenyere már öt rész óta viszket a Vastrónért.
  3. pont:
    Megfilmesítve: Eddig csak a Trónok harcából készült filmsorozat, az FK nem büszkélkedhet még ilyennel. Mindenesetre izgalmas dolog lenne összeírni, hogy bizonyos szereplők mikor, hogyan csúsznak el, buknak fel, esnek el, hasalnak le kövek/en/ben/en/re. Vajon elég lenne egyszer felvenni, és CGI-jal megváltoztatni a hátteret vagy azért ennél epicebb dolgot is vászonra lehetne vinni? Természetesen ebbe a rendezőnek is lenne némi beleszólása, hogy mit akar és mit nem akar megtartani.
  4. pont:
    Idegesítő női karakterek: Igen, igen, igen. A picsogó, nyarvogó Marichuj-utánzatokból, akik rendszerint az olvasó agyára mennek – tisztelet azoknak, akik szeretik őket – egyik sem szenved hiányt. Hiszen Sansa kezdetben pontosan annyira életképtelen, mint Cleo. A napuk kétharmadát a sírás tölti ki, majd harminc percig tart, amíg álomba sírják magukat, és a nem egész egyharmadot alvással töltik. Lehet, hogy álmukban pont azt álmodják, hogy sírnak, de én bizalmat szavazok nekik, és azt mondom, hogy NEM!, igenis virágos rétről és lepkefogásról merengenek hosszan. Tény, hogy Sansa igencsak nehéz dolgokon ment keresztül (megölték az apját, kivégezték a vérfarkasát, házasság itt, ott, amott; gonosz emberek), de néha igazán megemberelhette volna magát. Ahogyan Cleo is, hiszen Ő is rí, mert haldoklik a húga, mert megölik a szerelmét, mert megölnek valaki mást, mert csak úgy olyan kedve van, és mert valamivel ki kell tölteni a sorokat. Nem azt mondom, hogy nem kell sírni, de igen, kell. De hogy ezen kívül semmiféle értékelhető cselekedete ne legyen valakinek, na az megengedhetetlen. Viszont én bízom abban, hogy ahogyan Sansa, úgy Cleo is fejlődőképes lesz.
     

  5. pont:
    A nagy incest-kérdés: Már csak azért is kedvenc a GoT, mert van benne vérfertőzés. Az FK is próbálkozik, de végül kiderül, hogy itt ilyenről szó sincs (egyébként ez negyven oldal után már teljesen nyilvánvaló), hiszen Magnus és Lucia nem is testvérek. Másrészről pedig Lucia nem is érez semmit bátyja iránt, Magnus hiába is erőltet bármilyen aktust akármelyik traktusban. Hogy Lucia csak kelleti magát vagy tényleg érzéketlen egy bűntelen bűn elkövetésére, azt nem tudom, de a későbbiekben lehet kapunk majd egy: “Jaj, most hogy ez a helyzet, és úgyis csak ketten vagyunk ebben a pincében a halál küszöbén, kitaláltam bátyámuram, hogy csak élvezzük már a halmazokat, akarom mondani, halmozzuk az élvezeteket.” Az iskolás vetyengéssel ellentétben Cersei és Jaime már a bűntények ikonja. 20 év letöltendő börtön visszaesőknek.
  6. pont:
    Random, semmiből jövő, értelmetlen halál: Ha jót akarsz magadnak, akkor nem kedvelsz meg senkit vagy tehetséges emberke hírében állsz, és jól választasz. A Trónok harcában én a második kategóriába tartoztam, szereplőim köszönik szépen, élnek és virulnak. Egyelőre. Az FK-ban már nem voltam ilyen szerencsés. Sabina egy fordítási hibának köszönhetően az első 10 oldal valamelyikén elhalálozik, véglegesen azonban csak a 240. oldalon írja ki magát a történetből. Hogy miért? Ez a kulcskérdés véleményem szerint. A választ máig keresem. Arra azonban, hogy Theon miért hal meg, történetesen tudom a választ. Azért, hogy Cleo még többet sírhasson, hiszen a fiú első, egyetlen, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó szerelme volt. A Trónok harcában pedig már az számít csodának, ha valaki túléli legalább egyetlen kötet felét, nemhogy az egészet. Én azért biztosan nem gondoltam volna, hogy Ned Stark fejvesztve hagyja el az első könyvet. (De azért örültem, hogy így lett, elnézést!)
    Képtalálat a következőre: „ned stark head”
  7. pont:
    Egyező nevek: Például a Theon, akiről az előbb is szót ejtettem, Cleo szerelme vagy a Trónok harcában Theon Grayjoy, aki Bűzös néven is ismerté vált, és elég sokáig rabszolgasorban tengette az életét.
  8.  pont:
    Istenek: Bár a világfelépítéshez is belerakhattam volna, de úgy gondoltam, inkább különszedem, mert a Trónok harca sorozatban igen nagy hangsúlyt kap a Hét, valamint a Fény Ura is, akinek Melisandre előszeretettel áll a szolgálatában. Az FK-ban eddig két Istennőt sikerült megismernünk, de véleményem szerint lesz itt még mitológiai utalás bőven, ha később beleássuk magunkat a részletekbe, hiszen Limeros és Auranos viszonyát az is remekül példázza, hogy már az Isteneik is ellenségek.

Én személy szerint ezeket tartottam fontosnak, de sikítsatok, és írjátok meg Facebookon, ha találtatok mást is.


cersei_bio

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s