Borítómánia · Extra tartalom · projekt

Borítómánia: Paullina Simons – A bronzlovas

Bár Paullina Simons neve mindezidáig ismeretlen volt hazánkban, külföldön igencsak népszerűek a könyvei, így úgy gondoltuk, megéri szemrevételezni, hogy a különböző országokban milyen borítót álmodtak meg Tatjána és Alexander nagyívű szerelmi történetéhez.

A magyar borító az egyik angol nyelvű megjelenés képét vette át, és csak a font változott. Erre a változatra esett a portugálok választása is, habár kicsit talán túltolták az effekteket, és így a főhősnő úgy néz ki, mint aki beleborult az önbarnítós testápolóba, ami enyhe narancsos árnyalatot kölcsönözött neki foltokban. A felirat stílusát egyértelműen a magyar verzió találta el a háromból a leginkább. A portugál is rendben van e téren, viszont az angolnál indokolatlannak találjuk azt a 90-es évek word prezentációit idéző fontot, ami ráadásul egyáltalán nem figyelemfelkeltő.

További angol nyelvű kiadásokból nincs hiány, úgy néz ki, minden újranyomásnál megpróbálkoztak eltalálni a dizájnt, megfogni a hangulatot, de többnyire ez nem igazán jött össze. A harmadik borító a részleges női arccal és a hópelyhekkel képezi számomra a kivételt, ugyanis abba teljesen beleszerettem. Ízléses, egyszerű, és véleményem szerint passzol a regény hangulatához.

A többi már közel se sikerült ilyen jól. A bal sarokban találhatót például úgy egy az egyben nem értem. Hogy az a gyerek most ki akar lenni? Alexandernek túl fiatal, tehát az egyetlen értelmes magyarázat számomra Pasha lenne, Tatjána öccse. Kérdés: mit keres egy mellékszereplő a borítón? Pláne egy ilyen creepy stockfotó formájában. Az alatta levő alapvetően a semmi különös kategóriába esik, épp csak előbb jut róla eszembe a Drakula, mint egy epikus szerelmi történet. Nyilván nincs elég gótikus horror a készítője életében, és maga is egy erdélyi kiruccanásra vágyik. A jobb oldali borítóról pedig előbb ugrik be egy nyárias, modern lányregény, pedig az se egy alapvetően vállalhatatlan próbálkozás.

A lengyel barátainknál már két kiadást is megért A bronzlovas, és azt kell mondjam, mindkét alkalommal ízléses borítót sikerült kreálni a regényhez, ami gyakorlatilag csodaszámba megy ennyi elbaltázott verzió mellett (a java ugyanis még csak most jön!) Én ugyan a bal oldalit részesítem előnyben, mert általában jobban szeretem az emberalak nélküli coverartokat, de mindkettőt szívesen leemelném a polcról!

Akkor most jöjjön a fekete leves! Az alábbi három próbálkozásról süt, hogy egyszerűen átestek a (bronz)ló túloldalára. Kicsit sok lett a Photoshop, hogy egész pontosak legyünk. A bal oldalon virító spanyol kiadásról üvölt, hogy drága déli barátaink életükben nem láttak még oroszt. Megvannak a kötelező elemek: kucsmás leányzó, szakadó hó, valami templomszerű építmény a háttérben, meg egy ácsorgó katona, és így menjen isten hírével. Az már innentől fogva igazán mellékes, hogy a hullaház állandó lakosai is megirigyelnék a hölgyike színezetét.

A középső orosz kiadás egyértelműen a Puskin referenciát vette alapul, amit a cím hordoz (A bronzlovas az egy Puskin vers címe és idézik is a regényben), ám cseppet túlzsúfolta a képet, így azt se tudja az ember, hova nézzen hirtelen, így csak egy ködös szürke katyvasz lesz az összhatásból, ami szintén indulhatna a hullabulin, a spanyol Tatjánával együtt. A bal oldali cseh borítóval alapvetően nem lenne probléma, kifejezetten szépen sikerült, ám a modell a sarokban szegény úgy néz ki, mint akit éppen az elvonóról szalasztottak, ezzel jelentősen rombolva az összképet.

Az olaszok is a gótikus angol verzió nyomán indultak el, és bár annyi elmondható, hogy ebbéli próbálkozásuk esztétikusabbra sikeredett, mint az eredeti, azért erről se épp a folyóparti romantika jut az ember eszébe. A német (középső) ellenben pont erre koncentrált: összebújó párocska, egy város – feltételezzük, Leningrád – sziluettje, és ásó, kapa, nagyharang. Világháborúról, meg ilyesmiről szó sincs, még véletlenül se.  A színek szépek, de a koncepció fantáziátlan, és megintcsak nem sok köze van a sztorihoz. A francia (bal oldali) pedig szimplán fejvakarást hoz ki belőlem reakcióként. Logikus következtetés lenne, hogy Piton közeli rokona, aki szintén nem szeret hajat mosni Tatjána szeretne lenni, ezzel csak az a probléma, hogy milliószor ki van hangsúlyozva, hogy főhősnőnk hosszú szőke hajával méltán pályázhatna Aranyhaj szerepére.

Utolsónak a szerbet és a görögöt szemléljük meg közelebbről. A jobb oldali Barbie katonával én őszintén nem tudok mit kezdeni, de az összhatás még így sem olyan tragikus, mint például a franciánál. Sőt, az oldalszegélyek diszkrét elhelyezése kifejezetten tetszik rajta, így elég vegyes az összhatás. A görög viszont véleményem szerint nagyon el lett találva! Még a modell hajszíne se érdekel különösebben, ugyanis minden más a helyén van, és így egyszerű, ám ízléses borítót sikerült tervezni, ami tükrözi a témát és a műfajt. Az angol bézs árnyalatú borítót számomra még így se veri, de a nemzetközi kiadások közül magasan ez viszi a prímet az én szememben, a lengyellel karöltve.

Nos, ennyi lett volna A bronzlovas borítómustránk, de kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre is: nektek melyik tetszik a legjobban? Na, és olvastátok már Paullina Simons regényét? Válaszaitokat várjuk kommentben, vagy Facebookon, mint mindig!


bizbasz_bio

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s