Extra tartalom · projekt · romantikus · szerelem

Romantikus könyvek kliséi

Nem lehet mindenben újat kitalálni, az összes műfajnak megvannak a jól bevált kliséi, amik már-már kötelező jelleggel szerepelnek a könyvekben. Ezek sokszor rettentő idegesítőek és tíz esetből kilencszer rettentő mód el tudják rontani az olvasási élményt. Mérgelődik is miattuk eleget az ember. Úgy vettem észre, hogy a romantikus regényeknél kiugróan sok klisét gyömöszölnek bele egy-egy történetbe. No, de akkor lássunk konkrétumokat is.

Szürke egér lány és menőgyerek ipse, avagy “társadalmi különbségek”

Ha YA romantikáról van szó, akkor elengedhetetlen, hogy a főhősnőnk az iskola alfahímébe szeressen bele, mert miért ne? Kissé idegesítő tud lenni, amikor már a harmadik könyv is ugyanúgy kezdődik. A leányzó új városba költözik, új iskolába megy és az első nap, amikor költöznek be, a szomszédban megpillantja élete szerelmét, jóban lesznek, de akkor elkezdődik az iskola és nem is folytatom tovább, mert mind tudjuk, hogyan végződik a történet. Ez a klisé az egyik leglogikátlanabb. Mi köze a menőségnek a szerelemhez? Mitől lenne gáz, ha egy nem olyan ismert személlyel randizol? A valóságba ezt egyáltalán nem lehet átültetni, egy gyökeres hülyeség az egész. Még ha valódi, rangbéli különbségek gátolnák a szerelmeseket, de nem, csupán a srác menősége áll szerelmük útjába. Sajnálom, de én ilyenért nem tudom őket sajnálni. Ha a férfiút zavarja, hogy a leányzó nem elég menő hozzá, akkor a kiscsajnak úgy kéne dobnia a kölköt, hogy abban ne legyen köszönet.

A tökéletesség szindrómája

Valamilyen oknál fogva a romantikus könyvek írói kényszeresen törekednek a tökéletességre. Nem csoda hát, hogy az összes szereplőjük makulátlan külsővel rendelkezik. Egy deka felesleg nincs karcsú és izmos testükön, hajuk mindig tökéletesen áll, még a reggeli ébredés után is, a szemük csak úgy ragyog és már húsz méterről látod tündöklő szépségüket. Elég rendesen el tudja venni az ember életkedvét, amikor egy ötszáz oldalas könyvön belül már a hetvenedik leírást kapod a főszereplők isteni tökéletességéről. Ebbe a kategóriába tartozik a főszereplő lányok önbizalomhiányossága. Azt hiszik, hogy ők otrombák, csúnyák és senkinek nem kellenek, aztán meg valójában olyan nők, hogy minden faszi lehidal tőlük. Csak ők olyan vakok, hogy ez nem tűnik fel nekik. Kegyetlen irritáló, főleg, amikor drámázik a csaj, hogy őt el fogja hagyni isteni külsejű férfiúja, mert, figyelj, az év indoka jön: “ÉN RONDA VAGYOK!” Kész, vége, én általában itt szoktam becsukni a könyvet. Ha valaki annyira ostoba liba, hogy azt hiszi, ilyen oknál fogva fogják elhagyni, akkor én többet még csak hallani sem akarok felőle.

A rosszfiú, aki csettintésre lesz papucs

Valamilyen lehetetlen oknál fogva a főhősnő kivétel nélkül mindig olyan férfiút szemel ki magának, aki úgy használja a nőket, mint a tárgyakat, aztán persze jön a varázslatos pálfordulás. A rosszfiú úgy érzi, megtalálta élete párját és nem fogja magától soha eldobni, mert őneki tud csak megnyílni, ő hozza ki belőle a legjobbat… mindezt egy randi után… úgy, hogy előtte a srác naponta vitt az ágyába alsó hangon négy nőt. Irreálisnak hat, nem? Az meg csak hab a tortán, hogy egy épeszű hölgy nem szeret bele úgy valakibe, hogy tudja róla, hogy zűrösek a nőügyei. Szerintem a nőnemű egyedek többsége egyáltalán nem akarja megváltani a “rosszfiúkat”, inkább messzire elkerülik az ilyet. Hacsak nem egyéjszakás kalandot keresnek.

A nagy találkozás

Ha a romantikus regények főhősei először találkoznak, az mindig egy elég nagy durranás. Vagy az iskola folyosóján ütköznek össze, vagy egy buliban találkoznak, vagy szomszédok lesznek. Az nincs a lehetőségek között, hogy mondjuk egy normális kávézóban találkoznak, vagy egymás mellé ülnek a buszon, nem! Még e köré is kell a nagy csinnadratta. Mert egyértelmű, hogy egy hangos, büdös, alkoholos buliban találod meg szíved választottját a sok illuminált állapotban rángatózó ember között. Nem kizárt, de elég kevés esély van rá.

Szerelmi háromszög…

Sajnálom, de ezt muszáj megemlíteni. A legnagyobb klisé, ami csak romantikus könyvben elképzelhető. És természetesen a legabszurdabb is. Örülnék, ha legalább egy hülye lenne, aki velem akarna lenni, nemhogy mindjárt kettő! Aztán persze a főhősnő őrlődik, hogy most melyik válassza. Nos, kétlem, hogy létezne szerelmi háromszög. El nem tudom képzelni, hogy egyszerre két emberbe legyél szerelmes ugyanolyan mértékben. Igen, lehetséges, hogy több ember is tetszen külsőleg, de az, hogy két teljesen ellentétes személyiségű srác jöjjön be egyszerre… valahogy elképzelhetetlennek tartom. A szerelmi háromszögeknél nekem általában két reakcióm szokott lenni. Ad egy: becsukom a könyvet és soha többé nem nyitom ki. Ad kettő: drukkolok, hogy a két srác jöjjön össze.

Szerintetek mik a legelcsépeltebb vonásai a romantikus könyveknek?


19458443_777996405705585_2060763268_n

Advertisements

Romantikus könyvek kliséi” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Engem a “Nem vagyok elég jó hozzá” dolog tud idegesíteni, ami szintén sokszor előfordul. Lehet, hogy tényleg nem elég jó neki, de vagy hadd döntsön erről a párja, vagy örüljön magának mint a fene és ne lökje el magától a másikat.

    Kedvelik 1 személy

    1. Elég sokszor veszem ezt észre, főként a YA témakörében. Általában betudom annak, hogy nem elég kreatív az író és nem tud mit kitalálni a feszültség fokozására, a drámázásra.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s