Extra tartalom · interjú · projekt

Interjú – Riley E. Raines

chloeprojekt-wp

Projektünkből nem hiányozhat az interjú sem, és szerencsénkre Chloe, a titokzatos című könyv írónője volt olyan kedves, és szánt ránk egy kis időt. Itt is szeretnénk neki megköszönni, hogy válaszolt pár kérdésünkre, és persze azt is, hogy megírta, ezt a csodálatos történetet. 🙂

17101967_1388028674580572_762431238_n1. Kit ismerhetünk meg Riley E. Raines személyében?

Riley a bennem élő írót testesíti meg. A valódi „ént” sosem hagyták álmodozni, történeteket kitalálni, furcsa dolgokkal kísérletezni, úgyhogy alkalomadtán átadom az irányítást Riley-nak, akire senki sem szól rá, ha őrültségeket művel. Persze csak fejben. A társadalom nagy része egy immár harminc éve lélegző és lázadó lányt lát, akinek mostanra benne van a munkaköri leírásában, hogy minden problémát meg kell oldania. Köztes állapotban az animék világában szeretek elmerülni, odavagyok az állatokért, a tudományok fejlődéséért és az igazán jó történetekért, jöjjenek azok bármilyen formában.

2. Mennyiben volt tudatos döntés részedről, hogy nem a saját neveddel jelentesd meg írásaid, és miért éppen Riley E. Raines lett a választásod?

Egy kicsit meghasadt személyiség vagyok: az egyik részem felelősségteljes és minden feladatot tökéletesen akar elvégezni, a másik részem pedig mindent maga mögött akar hagyni, és felszállni az égig. Így első pillanattól biztos voltam benne, hogy álnéven fogok alkotni. Amikor nevet kerestem, akkor a pergő R volt a kiindulópont. A Riley pedig unisex név, ami különösen jól jön egy főleg fiúknak célzott regénynél. A Raines a hangzása és az alliteráció miatt nyert, az E. pedig az Eve rövidítése, ami a polgári nevem angol megfelelője, és az azonosulást segíti. Egyébként a Könyvhéten kipróbálták a Riley-t, és nem hallgatok rá.

3. Mennyi idő alatt született meg Chloe története? Hogyan képzelhetjük el az alkotói folyamatot?

Az, ami az első kötetben olvasható, nagyjából öt perc alatt vázolódott fel. A teljes sorozatot másfél évig írtam, és a szerkesztés és utómunkálatok még hátravannak a többi részből. Először egy kb egyoldalas vázlat született papíron, majd elkezdtem írni a történetet, minden nap, egyre többet és többet. Aztán kidobtam a vázlatot, majd ismét elővettem és átírtam, és ezt a folyamatot újra és újra ismételtem, miközben gyarapodott a kézirat. Fogalmam sincs, hogy ebben az időszakban mi történt a nagyvilágban, és kifejezetten morgós lettem, ha valaki valamiféle szociális programra akart csábítani. Mivel alapvetően vagy csinálok valamit, vagy nem, ezért szó sem lehetett róla, hogy kiráncigáljanak a Ricofeldről.

Mivel már a Humanoid működési elve is sok átgondolást igényelt, ezért Mizsónak valószínűleg az agyára mentem (bár az is lehet, hogy élvezte), amikor nap mint nap fizika- és robotikakorrepetálást kértem tőle. A könyv megírása előtt vajmi keveset értettem a tudományok efféle ágaihoz, úgyhogy nagyon izgalmas kihívás volt! Ha nem írtam éppen, akkor vagy Mizsót faggattam, vagy olyan honlapokat böngésztem, amiknek a nyelvezetét is meg kellett tanulnom. Ugyanakkor kedvencemmé váltak a hírportálok tech-rovatai.

17121366_1388022437914529_1070518810_o

4. Szerkesztés során a nyers szövegből mennyire sok momentumától kellett megszabadítanod a történetet, hogy a mostani formájában olvashassuk azt? Megosztanál velünk pár olyan jelenetet, vagy bármilyen apróságot, amitől fájó szívvel váltál meg?

Furcsa, de a nyers szövegből alig kellett kihúzni. Az első kötetből két jelenet veszett el, mert a semmiből tartottak sehová. Az egyikben Dion műszakis csapatát láthattuk a jó sok verejtékkel kiharcolt pihenő közben, a másikban pedig mindössze annyi történt, hogy a karbantartók visszaadták a kardot Chloénak. De összességében a szerkesztés inkább bővítette a történetet. Leírásokat, új jelenetrészleteket kapott a regény.

5. Ha már alkotás, akkor miért éppen 14-15 éves főszereplőkkel operálsz a történetedben? Szándékosan ezt a korosztályt célzod meg célközönségnek, avagy ez alkotás közben, után alakult így?

A Trizanton pilótái egy Magyarországon nem igazán ismert műfajra, a mechára épít, aminek a főszereplői szinte mindig ez a korosztály, még akkor is, ha maga a mű idősebbeknek is szól. Én nem határolnám be feltétlenül ennyire szűken a célközönséget, de az a tapasztalat, hogy tényleg a fiatalságot nyerjük meg vele. Ethan karaktere először 18 évesen született meg, Dion pedig az eredeti szisztéma szerint 16 volt. Még vázlatolás közben csökkentettem a korukat, de mivel Ethan minden körülmények között felelősségteljes felnőttként viselkedik, Dion pedig javíthatatlan kölyök, ezért a kor csak egy szám.

6. Van valamilyen különösebb oka annak, hogy a történetben szereplő Humanoid Chloe nevet kapta?

Trizantonban mindennek kódneve van (még a fejezeteknek is :D), úgyhogy össze kellett egyeztetni a HLC-11 elnevezéssel. A H a Humanoid-szériát jelöli, úgyhogy ez volt a kiindulópontom, de valójában Chloe ugyanúgy kapta a nevét, mint az összes többi karakterem: tervezés közben hívnom kellett valahogy, és így mutatkozott be. Több gép nevét átgondoltam és variáltam később, de Chloe mindig is Chloe volt.

7. Ha választanod kellene egy karaktert, akkor kivel tudsz leginkább azonosulni, kit érzel magadhoz legközelebb?

Ez azért nehéz kérdés, mert gyakorlatilag mindenkit. Diont szeretem azért, ahogy a saját világához áll, és remekül szórakozok rajta írás közben, különösen élvezem belecsempészni a műszakis gondolkodásmódját a szövegbe. Najibot is szeretem, aki az első kötet végén bukkant csak fel, és végül nem hagyta magát kiírni a regényből. Tira azért áll hozzám közel, mert épp annyira szereti a fiúkat, mint én (csak velem ellentétben nem löki őket életveszélyes helyzetekbe), és mert ugyanúgy munkamániások vagyunk. (Ez egyébként Dionra is igaz.) De furcsamód Ethan az elsődleges. Az ő falait volt a legnehezebb lebontani, és az ő életének részleteit belecsepegtetni a sorozatba, elvégre nehezen adta meg magát. A jelenetek nagy részében mogorvának látjuk, hiszen tudatosan nem akar összeismerkedni senkivel, de ha Tirával kettesben vannak, akkor sokkal könnyebben szóra bírható. Ez utóbbi jeleneteket nagyon élveztem írni, és annyit elárulhatok, hogy valahol ott rejtőzik Ethan valódi arca.

8. Már érkezett jó pár értékelés, kritika a történetedről. Hogyan reagálsz ezekre? Van amin változtatnál utólag, vagy inkább ezeket elraktározod a továbbiakra, hogy fejlődhess?

Nagyon szeretem olvasni a kritikákat, némelyiket többször is. Ilyenkor mások tükrében látom a művemet, és szerintem ez a fejlődés alapja. A pozitív értékelések hatalmas erőt adnak, a negatív megjegyzések pedig megmutatják, hogy hol vannak hiányosságok. A kritikát így igyekszem megfogadni, és felhasználni a további fejlődéshez, de már tisztában vagyok vele, hogy bármit is csinálok, bárhogyan is csinálom, nem fog mindig mindenkinek tetszeni. Úgyhogy a negatívumok nem hagynak már sebet. Természetesen egy csomó apróságon változtatnék (melyik író elégedett a munkájával, pláne kiadás után?), de a nagy egészhez nem szeretnék nyúlni.

9. Ha választhatnál örökké csak egy műfajban alkotnál, vagy mindig másmilyenben úgy, hogy közben sosem írhatsz kétszer ugyanolyanban?

Nagyon szeretem a háborús-scifis hangulatot, és volt már kiugrálásom más területekre egy-egy kézirat erejéig, de folyton ide térek vissza. Ha választanom kellene, maradnék ennél a műfajnál.

17148873_1389588047757968_794649374_o

10. Ihletgyűjtés szempontjából esetleg van valamiféle rituáléd?

Van egy nagyon rossz szokásom: kóborlok a neten, hátha belefutok egy-egy érdekes adatba a technológiai fejlődés, vagy éppen a fegyverek terén… és utána törlöm a böngészési előzményeimet. Szeretek kibámulni a vonat ablakán, vagy gyertyafénynél meditálni itthon. Elalvás előtt mindig a történeteim járnak a fejemben, és van, hogy egy-egy jelenet visszatér sok éjszakán keresztül, egészen addig, amíg papírra nem vetem. Séta közben is sokszor elmerülök a saját világomban (szerencsére a környéken szélesek a járdák), és utána fogalmam sincs, hogy hogyan jutottam haza éppen.

10 +1. Jövőbeni terveidről, folytatásról mesélnél nekünk egy kicsit? Esetleg máshol is találkozhatunk a neveddel a Trizanton pilótáinak történetein kívül?

A Trizaton pilótái összesen kilenc kötetes sorozat lesz, amint sikerül jó állapotba hozni a teljes kéziratot. Dion és Ethan története szépen lassan kerekedik ki, és ott rejtőznek a válaszok a politikai és a karakterek előéletére vonatkozó kérdésekre is. És micsoda kalandokba és csatákba keverednek még! Jelenleg ezeket szerkesztem, de lassítja a folyamatot, hogy néha egyszerűen beleragadok a világba, és azon veszem észre magam, hogy tíz-tizenöt oldalt elolvastam anélkül, hogy belenyúltam volna.

Született még egy novellám nemrégiben, ami a Főnix Könyvműhely Halhatatlanok című antológiájában jelent meg, ott sem tudtam egészen elszakadni a katonaságtól (bár legalább a főszereplőm veterán, és nem aktív szolgálatot ellátó tiszt), és az a történet inkább felnőtteknek szól.

Mivel idestova több mint tíz éve tudom, hogy író akarok lenni, van egy csomó olyan regényem, amit letagadok 🙂

Még egyszer nagyon szépen köszönjük az interjút az írónőnek. Ha még nem olvastátok a könyvet mindenképpen ajánljuk a figyelmetekbe. További érdekes cikkekért, bejegyzésekért látogassatok el a Facebook oldalunkra!

uszc3a1ma_bio

timi_bio_2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s