Extra tartalom · interjú · projekt

Sophie Hannah interjú

Sophie Hannah

Az interjú alanya nem más, mint Sophie Hannah, a krimiíró, akinek könyveit már 32 nyelvre lefordították. Agatha Christie családjának kérésére pedig két új Hercule Poirot regényt is megjelentetett 2014 óta.

Mi vonzott téged a krimi/thriller műfajához? Volt esetleg egy konkrét író, aki befolyásolt ebben a döntésben?

Nagyon-nagyon sok író inspirált engem! Mindig is szerettem a krimi műfaját és már fiatal gyerekként Enid Blyton rejtélyeit olvastam, majd tinédzserként Agatha Christie rajongó lettem. Később Ruth Rendell, majd Joy Fielding, aztán Nicci French ragadott magával… Azért szeretem a krimit, mert ez az egyetlen műfaj, aminek eleje és vége van, ami bebizonyítja, hogy az emberek gyakran megfejthetetlen kirakósként látják egymást. Szerintem messze ez a legjobb irodalmi műfaj!

Véleményed szerint mitől jó egy krimi főhős?

Érdekesnek, összetettnek és hitelesnek kell lennie. Ezek nem feltétlenül jelentik azt, hogy az őszinteség is a tulajdonságai között van, de az olvasókkal el kell hitetnie, hogy valós személy –akár szerethető, akár nem.

Voltál már valaha szemtanúja bűncselekménynek és ha igen, mi volt számodra az eset legemlékezetesebb pillanata?

Igen, egyszer zajt hallottam a hálószobám ablakán keresztül és amikor kinéztem, láttam, hogy két férfi próbál feltörni egy autót. Kifutottam a pizsamámban és rájuk kiabáltam, mire elfutottak. Elég izgalmas volt!

Amikor írsz, akkor először felvázolod a cselekményszálat, vagy inkább az elején kezded az írást és meglátod hová visz a történet?

Mindig egy kulcsponttal kezdem –legyen az egy rejtélyes és kapós kezdés, egy remek csavar vagy megoldás – és vagy előre vagy vissza indulok el abból a pontból kiindulva. Elhivatott tervezőnek vallom magam (bár jobban szeretem a „történet-építész” kifejezést használni, ami, véleményem szerint- egy elengedhetetlen része a kreatív írásnak).
Minden alapos gondossággal tervezek meg mert ez nagy támaszt nyújt, amikor a konkrét regény megírására kerül a sor.

Nem hiszem, hogy képes lennék egy novella befejezésére, ha előtte nem írtam volna vázlatot minden egyes fejezetről. Jobban szeretem először a struktúrát kisilabizálni, aztán, amikor leírok megírni a könyvet, már csak arra kell koncentrálnom, hogy a tőlem telhető legjobb módon életet adjak mindennek anélkül, hogy folyamatosan aggódnom kellene amiatt, hogy a cselekmény elemei jó helyre kerülnek-e.

Sophie-Hannah-After-the-Funeral-podcast.jpg

Hogyan állítod össze a napirendedet annak érdekében, hogy elkerüld a figyelemeltereléseket és elérd a kitűzött szószámot?

Elég sokszor sikerül teljesítenem a napi célokat, hiszen nagyon nehéz tartani magamat a tervekhez amikor a kutya labdázni szeretne, vagy állandóan érdekes e-mailek árasztják el a fiókomat. Segít, ha kiszabadulhatok a házból. Otthon sokkal könnyebben elterelődik a figyelmem, hiszen mégis csak 4 emberrel/kutyával élek egy fedél alatt. Szerencsére, a Lucy Cavendish Főiskola Cambridge-ben egy olyan hely, ahova néha elmenekülhetek. Hihetetlenül csendes és nyugodt, így sokkal könnyebb összpontosítanom. Ám válaszolva a kérdésedre: gyakran jutok el vacsoraidőig úgy, hogy még mindig 1000 szó hátrányban vagyok a napi célomtól – ezért éjjel kettőig fennmaradok, hogy behozzam azt. Ez nem egy jól működő rendszer, hiszen mindegy egyes könyvnél újra meg kell fogadnom, hogy most sokkal összeszedettebben fogok írni.

Néha mindannyiunkat elér a válság ha a kreatív erőfeszítéseinkről van szó- mit csinálsz, hogy túljuss egy ilyenen?

Az én esetemben ezeket a válságokat leggyakrabban a mások által okozott megzavarások, az időhiány, valamint az írói lét maga (úgymint turnék, interjúk, vendégblogok, marketing, nyilvános megjelenések, új könyvek promotálásához ajánló írása) váltják ki. Még nem dolgoztam ki egy megoldást ezekre a tényezőkre. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen én sosem szenvedtem írói válságban. Mindig van egy listám legalább 30 szokatlan ötlettel, amikbe alig várok, hogy belekezdjek.

Két Hercule Poirot regényt is írtál, az elsőket Agatha Christe halála óta. Mi késztetett arra, hogy folytasd a sorozatot és volt e bármi félelemkeltő része a projektnek?

Mindig is masszív Agatha Christie rajongó voltam és mindig is nagy befolyással volt az írásomra. Ám soha nem gondoltam volna, hogy folytatást fogok írni a történeteihez. Az Agatha Christie Limited keresett meg, én pedig rávetettem magam az ajánlatra! Olyan jól ismerem Poirot-t, hogy nem aggódtam különösebben az írás miatt, de természetesen elöntött egy kis félsz és áhítat, amik csak jobban megerősítettek abban, hogy a legjobbat nyújtsam. Ezek a regények, olyanok, mintha Agatha Christie-nek címzett szerelmes leveleim lennének.

ForrásForrás

lorelei_bio.png

Sophie Hannah interjú” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s