Extra tartalom · interjú · projekt · prológus

Interjú Fekete Judit írónővel

A héten több magyar írót is faggattunk a jövőbeli terveiről, a könyveiről és egyéb érdekességekről. A mai nap folyamán ennek eredményeként a Fekete Judittal, Az őrület határán c. könyv írónőjével készült interjúnkat olvashatjátok.

Az írónőről

21314330_1687353304639010_8503846628571432249_nFekete Judit 1979-ben született Budapesten. Marketinges, szövegíró, betűgyáros. A szabadidejében blogol, könyvkritikákat ír, melyek korábban a hir24 hírportál kultúra rovatában, majd az Olvassbele.com oldalon és a Könyvjelző magazinban jelentek meg. Gyerekkora óta szeret írni, de huszonévesen fedezte fel a különböző internetes íróköröket, ekkor kezdett el tudatosabban foglalkozni az írással. Első regénye az Őrület határán – Kálmán Lili munkanélküli naplója, ami egy munkanélküliséggel foglalkozó humoros, felnőtteknek szóló regény, melyet a Könyvmolyképző Kiadó jelentetett meg 2017 októberében.

 

Több bloggerünk is olvasta és szerette Kálmán Lili munkakeresős kalandját és elgondolkoztunk: Mennyi ideig tartott megírni a könyvet?

Ahhoz képest, hogy mennyire rövid, szerintem elég sokáig tartott a megírása, de mivel több fázisban írtam, fogalmam sincs, mennyi volt a tényleges idő. Az első felindulás után ugyanis félreraktam, más történeteken dolgoztam, de mivel Lili és a többiek folyton a fülemet rágták azért, hogy folytassam, újra elővettem. Ráadásul elég mániákus vagyok írás közben, addig csiszolgatok egyetlen mondatot, amíg az számomra tökéletes nem lesz, így azt hiszem a könyv rövidsége ellenére elég sokáig molyoltam vele.

Mit gondolsz a való életben is lenne kereslet a könyvben megjelenő munkahely véleményezős oldalra? 

Hát képzeljétek, komolyan agyaltam azon, hogy megcsinálom. Szerintem a „közösségi munkakeresés” egy igazán jó dolog lehetne, de vannak azért hátrányai is, rengeteg fék kellene, és nagyon fontos lenne az objektivitás. Bár elnézve az itthoni komment kultúrát, nem vagyok benne biztos, hogy sokáig életben maradna az ötlet.

21318840_1686945221346485_8589268131389541802_oEredetileg is happy endre tervezted a könyvet?

Szörnyen optimista vagyok, szóval igen, fel sem merült, hogy sírás legyen a vége. Ezen kívül pedig szerettem volna valamit adni a munkanélküli olvasóknak is, azt akartam, hogy amikor becsukják a könyvet, egy picit máshogy lássák a helyzetüket. Fontos volt, hogy pozitív legyen az üzenet, mert ebben az időszakban azt hiszem, elég sok múlik a lelkieken.

Brúnó végül talált magának munkát vagy továbbra is munkakereséssel tölti napjait? 

Komoly vallomás következik: Brúnót csak kihasználtam. Aztán eldobtam. Ő csak azért kellett nekem, hogy meg tudjam mutatni, hogy a munkanélküliség milyen szinten befolyásolja még a párkapcsolatokat is, az „úgy jó, ha együtt fáj” életérzés sokszor hoz közelebb egymáshoz embereket még akkor is, ha azoknak valójában nincs közös pontjuk. Szóval a mi Brúnónk sorsa nem lett továbbgondolva, mondhatni csúnyán elbántam vele.

Wörk miért macska lett és miért nem egy kutya vagy esetleg nyuszi?

Amikor ennél a résznél tartottam, a barátnőm épp örökbe fogadott egy kis fekete cicát, aki pont olyan megátalkodott volt, mint Wörk. Valahogy úgy képzeltem, ha én egyedül lennék és szükségem lenne valami szeretetcsomagra, azt hiszem én is felnyalábolnék az utcáról egy kismacskát.

Honnan merítettél ihletet Lili történetéhez? A saját élettapasztalatod is benne van a könyvben?

Igen, akkor kezdtem el írni, amikor én magam is munkanélküli lettem. De mivel kóros hazud…mesemondó vagyok, inkább fikcióvá változtattam a sztorit. Aztán elkezdett komolyan foglalkoztatni a téma, így sok-sok munkanélkülivel beszélgettem akkoriban, rengeteg fórumot és kommentet olvastam, és figyeltem a munkanélküli ismerősök sztorijait.

Mik a jövőbeli terveid? Számíthatunk újabb könyvre, esetleg Lili újabb kalandjára?

Van a folytatásra vonatkozólag már ötletem, de magammal kapcsolatban elég kishitű és óvatos vagyok, ezért inkább megvárom milyen a fogadtatása ennek, aztán majd eldől. Most valami máson gondolkodom, egyelőre még anyaggyűjtés van és bambulás a nagy semmibe, nagyon remélem, hogy hamarosan gőzerővel kopog majd a klaviatúra. (Ezt most csak úgy magamnak üzentem, egyfajta fenyegetésként.)

Kiknek ajánlanád a könyvedet és miért?

Szinte bárkinek. Munkanélkülieknek azért, hogy egy picit töltekezzenek és agyaljanak, hátha segítek egy kicsit a döntésben. Aztán azoknak, akik még eme varázslatos időszak előtt állnak, és szeretnék megtudni, mitől döglik a légy. Aztán azoknak is, akik már túl vannak rajta, de nosztalgiáznának kicsit, hisz a munkanélküliség nyilván csupa móka és kacagás. És persze azoknak is, aki egyszerűen csak szeretnének kicsit nevetni, béna szituációkon hüledezni és örülni, hogy ez mind nem velük esett meg.

Kicsit személyesebb vizekre evezve: A könyvben többször is említésre kerül a TLC csatorna, esetleg egy rajongóval van dolgunk? 😀

Jaj, hát ez az egyik legviccesebb csatorna a világon. Amikor munkanélküli lettem, akkor találtam rá. Előtte nem igazán tévéztem, ezért teljesen lesokkolt, amit ott láttam. Nem akartam elhinni, hogy vannak emberek, akik azért felelnek, hogy kitalálják a műsortervét a TLC-nek. Emlékszem, sokszor teljesen elvonta a figyelmem a sok beteg, őrült, eszement műsor, ami ott ment. Még most is nevetnem kell, ha csak eszembe jut, mennyire lezsibbasztottak a csatorna műsorai.

Ha már könyvek és rajongás, könyvmolynak tartod magad?

Igen, abszolút. Könyvkiadónál dolgozom, ezért az életem része a könyvezés, el sem tudom képzelni e nélkül. A szüleim is újságírók voltak és csupa könyves és könyvszerető emberrel vagyok körülvéve, szóval igen, azt hiszem, bátran állíthatom, hogy könyvmoly vagyok.

Mi a kedvenc könyved?

Nehéz kérdés. Nincs egyetlen kedvencem, inkább mondok pár szerzőt, akik mély benyomást tettek rám. Kurt Vonnegut, Michel Houellebecq, Robert Merle, Arthur Hailey és egy új kedvenc, Fredrik Backman.

Ha egyetlen egy könyvet betehetnél egy időkapszulába, hogy fennmaradjon a jövő számára, melyik lenne az?

Pont az Időkapszula lenne az, amit ugyancsak ebben az évben írtam. Ez egy kreatív foglalkoztató, ami arra szolgál, hogy az ember eltegye a saját személyiségét, történetét egy időkapszulába, egy gyönyörűen illusztrált könyvbe. Nyáron jelent meg, főként kistiniknek íródott, de a felnőtt ismerőseim is bőszen töltögetik már.

A másik pedig azt hiszem egy Rejtő Jenő könyv lenne. Ha egyetlen Rejtő könyv fennmarad az utókor számára, az a jövő szerintem már nem lesz elveszett.

Mit gondolsz a klisékről?

Szerintem a klisé egyszerű lustaság. Ha valami nagyon klisészerű, az mindig csalódással tölt el és most nagyon remélem, hogy ezt a kérdést nem azért kaptam, mert tele van a könyvem klisékkel. Hihi.

Prológus: természetesen nem ezért tettük fel a kérdést, szimplán kíváncsiak voltunk 😀

Ezt a kérdést szinte mindenkinek feltesszük, így ezúttal sem maradhat ki: Olvastad a Harry Pottert? Ha igen, melyik házba tartozol és mi a patrónusod?

Mivel épp a Harry Potter kiadójánál dolgozom, azt hiszen munkaköri kötelességem is, hogy kívülről fújjam. Őszintén szólva legszívesebben azt írnám, természetesen Griffendél vagyok, naná. De ha őszinte akarok lenni, inkább a Hugrabug házba küldene a Süveg. Egy panda patrónusnak igazán örülnék, bár így leírva kissé komolytalannak tűnik.

Van háziállatod?

Igen, van három különlegesen intelligens görög teknősünk (nem intelligensek), okosak (kicsit sem), bátrak (ugyan!) és izgalmasak (ehh…). De azért szeretjük őket, mostanra igazi családtagok lettek.

Köszönjük szépen az interjút Fekete Juditnak!


 zsebi_bio

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s