Érdekességek · Extra tartalom · interjú · projekt · prológus

Fantasy világok az írók szempontjából

High fantasy szerzőkben itthon sincs hiány, úgyhogy felkerestük néhányukat és egy miniinterjú keretein belül feltettük nekik néhány kérdést a fantasy világok megalkotásával kapcsolatban. (Köszönöm szépen minden írónak a válaszát, valamint Nemes Istvánnak, hogy ugrasztotta a kedves kollégákat 😀 )

Douglas Rowland (Tölgyesi László)

Mik egy fantasy világ alapjai?

Az alap a fantasztikum megléte az adott világban. Szerintem fontos elem, hogy a fantasztikum az adott világban valóban “létező”, azaz nemcsak a szereplők képzeletében él, mert akkor már nem fantasy. Persze éles határ nem húzható meg, mert ha egy irodalmi mű szerzője mindvégig “lebegteti” azt a kérdést, hogy a fantasztikum létezik-e vagy egyik-másik szereplő képzeli, akkor az határeset (pl. mágikus realizmus).

Hogyan állsz neki egy új világ megalkotásának?

Ha világot kell alkotni, számomra a legfontosabb szempont az adott világnak valamilyen szabályszerűsége, ami egyrészt fantasy világgá teszi (feltételezem, hogy a kérdés fantasy világok megalkotására vonatkozik…), másrészt van benne annyi potenciál, hogy mozgatni, hajtani tudja a regényben feltett kérdéseket, a konfliktusokat, a szereplők gondolkodását, és fókuszt ad az egész műnek. Egy jól érthető példa: most fejeztem be Peter V. Brett-től a Rovásembert. Brett világában ha leszáll az éj, a Föld magjából démonok (ún. coreling) törnek elő, és a felszínen élő emberek rovásokkal, rúnákkal tudják csak védeni magukat. Erre az egyszerű, de hatásos “szabályszerűségre” építi fel az író a világot, benne a szereplői törekvéseit, konfliktusait.

Mi okozza a legtöbb nehézséget?

Az egyik legnagyobb talán az, hogy a megalkotott világ egyedi, eredeti legyen, ne utánérzés – ehhez nem árt némi műfajismeret. A másik szerintem az, hogy egyensúlyban legyen a világépítés a konfliktusépítéssel, a karakterábrázolással, a jó történettel (vagy adott esetben a mélyebb mondanivaló kifejtésével). Ez amúgy eléggé megosztja az olvasókat: sokan a képzeletgazdag, egyedi hangulatú, jól kitalált és megírt világért megbocsátják a lapos történetet és az egysíkú karakterábrázolást, mások (engem beleértve) szívesebben olvasok egy már jól ismert világra írt történetet, ha jók a szereplők, a konfliktusok, a sztori. (Egy példa: Brandon Sanderson a kortárs fantasy írók között az egyik legtalálékonyabb, legeredetibb világépítő, ugyanakkor hősei értékszerkezetileg nem igazán tudnak kimozdulni a fekete-fehér felosztásból.)


Benjamin Rascal (Szántó Tibor)

Mik egy fantasy világ alapjai?

Túl triviális/egyszerű válasz az, ha azt mondom, hogy a magic? Hogy varázslat működjön az adott világban.

Hogyan állsz neki egy új világ megalkotásának?

A világalkotás olyan összetett feladat, hogy eszemben sincs ezzel tölteni az időmet. Inkább kiválasztok magamnak egy “kész” világot, ami szimpatikus, amit már valakik remekül kitaláltak és felépítettek, és oda írom a történeteimet. Véleményem szerint nem is kell minden fantasy írónak egyben világalkotónak is lenni. Remek kitalált világok várják, hogy az ember színes történetekkel életre keltse, kár a kreatív energiákat arra fordítani, hogy újra feltalálja valaki a spanyolviaszt, szvsz.

Mi okozza a legtöbb nehézséget?

A legnagyobb nehézség számomra az, hogy tisztában legyek a világra írt minden történettel, hogy igazodjak mindahhoz, amit már előttem a többi író felfektetett. Törekszem erre, de nem mindig sikerül, és az olvasók/rajongók kíméletlenül rámutatnak arra, ha valamiben nem követem a hivatalos kánont. De a legtöbb esetben még ez is bele tud férni, mert a “magic” jelenlétével mindent lehet igazolni, és a legtöbb olvasó nem is szőrözik ilyesmivel. Nekem mégis kellemetlen érzés, ha kiderül, hogy olyat írtam meg, amiről más író már egészen mást írt le.


Colin J. Fayard (Hüse Lajos)

Mik egy fantasy világ alapjai?

Az író személyéből indulok ki: legyen olyan a fantáziája, amely őt fantasy világok felé lökdösi (és nem mondjuk kémregények felé), illetve legyen jó tolla (stílusa, technikai felkészültsége). A többi opcionális, ugyanis nagyon sokféle módon lehet eredeti(nek tűnő) fantasy világot felépíteni. Hadd vegyek ide inkább más művészeti ágból hasonlatot: megszoktuk, hogy a történelmi tablóképeket akadémikus stílusban dobták vászonra (Feszty, Benczúr), de kifejezetten izgalmas történelmi tablók készültek (vagy készülhettek volna) impresszionista, expresszionista, meg egy rakat modernista irányzatban is. Így van ez az irodalomban is… én legalábbis ugyanúgy élvezem az aprólékosan felépített gigavilágokon játszódó történeteket (Le Guin, Moorcock, Feist), mint a pár vonással megrajzoltakat (Gaiman, Jemisin, Leckie). (Na, most Jemisint lehet, hogy rossz helyre raktam… )

Hogyan állsz neki egy új világ megalkotásának?

Ha egyedül, akkor inkább a karakterekre és a történetre koncentrálok, és lassan épül ki a világ (mindig készítek jegyzeteket a világról, biztos, ami biztos). Azaz a sztori indukálja a világ kiépülését. Olykor valami ötlet kifejezetten a világra “találódik” ki, ilyenkor a világ specialitása indukálja a sztorit. Ilyen lett a “Homokóra árnyéka” c. novellám, ahol abból indultam ki, hogy a Nyugatvégen “élő” ork faj jellegzetessége a rendkívül rövid életciklus, és azzal játszottam, hogy ebből mi következik egy késő-ókori fejlettségű magas-kultúrában a társadalom, a közösség és az egyének szintjén. Ez a jellegzetesség játszott fontos szerepet a karakterek motivációiban, a történet menetében is.

Ha többen dolgozunk egy projekten – ahogy az Worlukon gyakran megesett -, akkor valódi kőművesként dolgozom, egy csomó szöveget megalkotok, leírásokat, működéseket, kölcsönhatásokat, aztán az befolyik a közösbe. Így született a Káosz Szerepjáték is – és a tapasztalat, hogy ez a működésmód ( a Világ Tudora) inkább a többieknek jó, és nem nekem. 🙂 Ebben a szerepben hajlamosabb vagyok rendesen felkészülni a világépítésre, jó sokat olvasok a vonatkozó tudományok szakirodalmában.

Mi okozza a legtöbb nehézséget? 

A közös projektek esetén az, hogy minden aprósággal képben legyek, amit a többiek kitaláltak. Általában elenyésző mennyiségű jegyzetet készítenek, úgy kell(ene) a regényekből és novellákból kibogarászni a részleteket. Az meg agyoncsapja az olvasási élményt.

Az one-man-world esetében nincs nehézség abban, ha kitalálok egy világot – ez csak játék, miközben folyik a komoly munka (a karakterek megalkotása és a sztorivezetés). Ami nem azt jelenti, hogy nincs nehézség az írásban – van bőven -, de azt én sosem a világalkotáshoz kapcsolom.


Robert Knight (Bihon Tibor)

Mik egy fantasy világ alapjai?

Bármi. 😀

Hogyan állsz neki egy új világ megalkotásának?

Nem világot alkotok, hanem történeteket írok, a világ pedig elkezd formálódni közben.

Mi okozza a legtöbb nehézséget? 

Visszaemlékezni minden apróságra, amit már leírtam, megalkottam. 😀


Patrick J. Morrison (Bukros Zsolt)

Mik egy fantasy világ alapjai?

Szerintem egy fantasy világnak vagy bármilyen univerzumnak az alapjai ott kezdődnek, hogy milyen törvények illetve szabályok uralkodnak benne, illetve a kronológiánál.

Minden világ más, mindnek akad valamilyen vezérfonala, csak rá jellemző specialitása: pl. járatok szövik át a világűrt, amik lerövidítik a galaktikus távolságokat, de odabenn nincs elektromosság. Mivel ebben az univerzumban ez a legfőbb dogma, ennek kell alárendelni a világépítést, mi több a történet dramaturgiáját is, mivel ez egy megkerülhetetlen tényező.

A kronológia pedig azért lényeges, mert a világok többségének van egy úgy nevezett kitalált történelmük, egy idővonaluk, amivel nem árt legalább nagyjából tisztában lenni, hogy megfelelő kontextusba lehessen ágyazni a történetet. Így mind az olvasónak, mind az írónak lesznek bizonyos belső viszonyrendszerei, aminek a mentén mozoghat.

Hogyan állsz neki egy új világ megalkotásának?

Elnevezem a dolgokat. Szerintem az a legsürgősebb feladat egy új világnál, hogy minden addig ismeretlen vagy újszerű dolognak jól hangzó, könnyen megjegyezhető nevet adjak. A nevek egyfajta mankók avagy útjelző táblák, amik nem csak az olvasónak, de nekem is segítenek eligazodni a világ kulisszái között. Ha mindennek nevet adtam, és megvan a premisszám, azaz tudom, hogy mi miért van, onnan már viszonylag “könnyű” dolgom van, mert csak érdekes és hiteles karaktereket kell kitalálnom, akiket ide-oda mozgatok elfogadható motivációk mentén ebben az általam vagy mások által felépített realitásban.

Mi okozza a legtöbb nehézséget? 

Természetesen a rengeteg név, törvényszerűség, belső elmélet, játékszabály és a kronológia megjegyzése. Nem árt egy világfelépítésénél folyamatosan jegyzetet vezetni, hogy mi miért van, mi mikor történt, és mit hogyan hívnak. Még nehezebb, ha valaki másnak az univerzumába írsz, hogy lehetőleg világ koherens legyen a történet, még akkor is, ha olvastál abból a világból történeteket, és a rajongója vagy. Még nehezebb a dolog, ha valaki olyannak a világába írsz, amiben még nem születtek történetek, mert neked kell lerakni az alapköveket, mik alkalmazkodnod kell a világ kiötlőjének elképzeléseihez, akinek határozott képe van a saját univerzumáról, ami gyakorlatban nem mindig működik.

Emellett nem könnyű az információadagolás sem, mindezt úgy bejuttatni az olvasó elméjébe, hogy ne legyen csontszáraz, unalmas ismeretáradat, és lehetőleg ne vegye észre, hogy gyakorlatilag a fejét tömjük egy világleírással.


Krysto Hans (Kiss Tamás)

Mik egy fantasy világ alapjai?

Egy fantasy világot a képzelet népesíti be, egy kitalált mitológia ad kezdetet, keretet és hihető működést a benne létező népeknek, és egy legalább gondolatban megrajzolt térkép biztosítja a bebarangolhatóságát. Fontos, hogy olyan erők is létezzenek benne, amikkel az ottani lények, vagy pár kiválasztottjuk élni tud, használata viszont valamilyen koherens szabályszerűséget mutat. Technikai fejlettségben, tudományos előrehaladottságban jobb, ha nem előzi meg a valóságot, mert attól könnyen keverhető lesz a sci-fi világokkal – bár ez sem tiltható.

Hogyan állsz neki egy új világ megalkotásának?

Minden alkotónak van egy egyéni univerzuma, amit több-kevesebb sikerrel tökéletesítget az évei és ismeretei szaporodásával. Óhatatlanul hozzácsapódnak olyan elemek, amiket máshonnan szedett fel, ám jól illeszkedik a saját koncepciójába, de az egyéniesítés igénye is állandó marad. Így van ez akkor is, ha az alkotót egy már létező koncepcióba vonják be: az alkotás folyamatába folyton beleszól az egyéni univerzum, és fertőz, ahol csak tud.

Mi okozza a legtöbb nehézséget?

Nekem a bizonytalanság. Bármekkora olvasottság mellett sem tudhatom biztosan, hogy az, amit én kitalálok, nem egy-az-egyben egy már létező, megírt fantázia újraalkotása-e. Sőt, még abban sem lehetek biztos, hogy annak van igaza, aki az elképzelésemre reagálja azt, hogy az ugyanolyan, mintt egy már általa olvasott, másik mű. Tehát a legnagyobb kihívás egyéninek lenni. Főleg, hogy közben gyakori elvárás akár saját magunktól, akár a közönségünktől, kiadónktól, hogy valamiféle trendet is kövessünk emellett.


Krysta Hans (Jánószky Beáta)

Mik egy fantasy világ alapjai?

Fel kell tenni pár kérdést, pl, hogy mekkora, bolygó-e (ld Korong világ), milyenek a kontinensek, éghajlata, ismert részek, mikori a közeg (ókor, középkor, modern…), élővilág, fajok, mágia  – típusa, alapja, mennyire ismert/elfogadott -, közlekedés és információ áramlás (postakocsi, távíró), technikai fejlettsége, haditechnika, kommunikáció (tagolt beszéd, telepátia), és ami még a fentiekből adódik.

Hogyan állsz neki egy új világ megalkotásának?

Meghatározom, hogy mihez kell: regény, novella, játékrendszer vagy csak egyetlen játékülés?

Aztán felteszem a fenti kérdéseket, a válaszokat leírom, kigyomlálom az ellentmondásokat, lecsökkentettem a leírt méretet, megbeszélem valakivel (pl Tamással), kidobom az egészet a fenébe és kezdem elölről

Mi okozza a legtöbb nehézséget?

  • Időhiány.
  • Az, hogy az elején nem mindig lehet tudni, hogy mire kell – sokszor csak később alakul ez ki.
  • Az ellentmondások.
  • Nincs új a nap alatt – amit kitalálok, jó eséllyel már létezik – baromi nehéz igazán eredetit alkotni.

Tim Morgan (Herr Nándor)

Mik egy fantasy világ alapjai?

Azt hiszem, nem igazán vagyok jó interjúalany ebben a kérdésben. Ugyanis még sosem éreztem vágyat egy önálló világ megteremtéséhez, és attól tartok, ez a későbbiekben sem fog változni. Számomra sokkal fontosabbak a szereplők közötti interakciók: a párbeszédek, a játszmák, mint maga a hely, ahol a történet játszódik. Legalábbis az írásaim döntő többségét el tudtam helyezni az ismert univerzumunkban, vagy Worlukon. De hogy a kérdésre is válaszoljak… szerintem akkor van értelme egy új világot alkotni, ha az markánsan megkülönböztethető a többitől. Például, ha csak annyiban tér el, hogy hét hold van az egén egy helyett, de különben a nevek átírásával egy az egyben áthelyezhetőek a történetek egy másik fantasy világra, akkor nincs sok létjogosultsága.

Ellenpéldaként említhetném a Douglas Rowland által megálmodott Rastith-ot. A Démonének című regényét, vagy a Rastith antológia novelláit el sem tudnám képzelni más világon.

Hogyan állsz neki egy új világ megalkotásának?

Mint a fentiekből kitetszik: sehogy. 🙂

Mi okozza a legtöbb nehézséget?

Gondolom az egyedi, csak erre az új világra jellemző részletek kitalálása.


fanni_bio

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s