Extra tartalom · interjú · Könyvmoly problémák · projekt

Könyvmoly problémák író szemmel – A. M. Aranth

Mi, írók gonosz népség vagyunk, és voltunk már akkor is, amikor még le sem írtuk a történeteket (igen, lagemanok, skaldok, trubadúrok és hasonszőrűek, most éppen rátok nézek). Mindig is figyeltük az olvasót (vagy hallgatót), és amikor láttuk, hogy aggódik egy szereplőért, hogy szeretné, ha a középső herceg nyerné el a királylány szívét, hogy arra vágyik, hogy mindenki boldogan éljen, amíg meg nem hal… mi tudtuk, mit kell tennünk.

A modern világban az internetnek hála visszatért az ősi idők dalnok-mesélőinek korszaka: nagyon hamar azonnal láthatjuk áldoza… khm, olvasóink reakcióit arra, amit alkotunk, így sokkal hatékonyabban lehetünk galádak. Ráadásul szembesülünk azzal a dilemmacsomóval, amit „könyvmoly problémák” név alatt ismerünk, és akár azt is felhasználhatjuk az élmény teljesebbé tételéhez.

De ne higgye senki, hogy az írók nem szeretnek ugyanúgy olvasni, mint bárki más! Bizony, mi is ugyanúgy szenvedünk a könyvmoly problémáktól, nem állunk ezek fölött, csak még külön dimenziót, színezetet ad nekik az, hogy egyébként írók is vagyunk, nem csak olvasók.

Nézzük a kedvenceimet! Íme 10 könyvmoly probléma írói szemmel:

1. Amikor a könyved nem ott van a könyvesboltban, ahova való

Nézzünk egy konkrét példát. Bementem egyszer egy nagy hálózat egyik könyvesboltjába, és miután betettem a kosaramba, amit kerestem, még lézengtem picit. Nehéz leírnom azt az érzést, ami akkor kelt bennem, midőn farkasszemet néztem Truth Dunn-nal, aki egy Mosó Masa Mosodája és egy Geronimo Stilton kötet közül sandított rám. Felette elefántherélő méretű betűkkel: „Mesekönyvek”.

Miután a dühből és pusztulásból álló zivatar elcsendesedett, amit a boltra zúdítottam, előkerítettem a pakolásért felelős eladót, és megkérdeztem, mi hasonlóságot vél felfedezni az Oculus és a még a környéken lapító Lassie vagy pont a Geronimo Stilton között. Ő védekezésül közölte, hogy de hát a Főnix Könyvműhelynél jelent meg, akik mesekönyveket adnak ki.

Segítettem neki átpakolni az ifjúsági és a sci-fi részlegbe. Azt viszont nem árulom el, végül hova ástam el.

2. Amikor mindenki utálja a főszereplődet, pedig te szerelmes vagy belé. (Nyilván, különben nem ő lenne a főszereplőd.)

Ó, hányszor megkaptam már: „A karakterekkel nem volt semmi baj, de a főszereplőt meg tudtam volna fojtani…” „Mindenkit bírtam, kivéve a főhőst. Már a második oldalon elegem lett belőle.” Ilyenkor egy kicsit mindig pánikba esek, mert a főhőseimbe oltok a legtöbbet önmagamból, tehát ha ők ennyire kiakasztják az embereket, akkor… én is… ilyen idegesítő vagyok?…

Á, tudjátok mit, akkor mindenki meghal a könyv végén, azt’ utána jöhettek sírni! 😀

hadesDe komolyra fordítva a szót, néha nehéz követnem az olvasókat: nem egyszer szeretik a direkt idegesítőre írt szereplőimet, és utálják azokat, akik voltaképpen szerintem szeretetreméltók.

Tanulság levonva: a jelek szerint sokkal több gyilkos zsarnokról kell mesélnem és elfelejtenem az igazságért kiálló, bátorságra törekvő főhősöket.

3. Borítók

(Azért bloggereink egész jól elszórakoztak vele ;))

Az olvasók fele utálja, ha szereplő van a borítón, mert magának akarja elképzelni, és zavarja, ha előzetes képet kap. Az olvasók másik fele azt szeretné, ha szereplő lenne a borítón, mert szerinte az így szebb és érdekesebb, és nem zavarja a fantáziáját sem.

Én pedig ülök a kettő között a földön, a térdemet átkarolva, és halkan zokogok.

4. Mi a címed?

A másik hasonló téma a címadás. Egyrészt olyan címet kell kitalálnod a könyvednek, amilyen még nincs. Másrészt, ha valaki beírja google-be, lehetőleg ne dobjon fel mást, csak a könyvedet, de legalábbis előkelő helyen hozza. Harmadrészt, talán a legfontosabb, hogy nyilván tetszenie kell az olvasóknak is, nem ártana, ha felhívná magára a figyelmet és eladná a könyved. Negyedrészt: olyan cím kell, amit elfogad a kiadó.

Mindezt egy olyan könyv esetében, amivel jó esetben is minimum fél évet sülve-főve együtt voltál, jobban a szívedhez nőtt, mint fenséges, egyre hosszabb hajtincseid növesztéskor, és kedvesebb a szívednek, mint a Nutella.

Sok szerencsét és kevés álmatlan éjszakát hozzá! (Egyik se lesz.)

5. Majd én megjavítlak!

Megjelent a legfrissebb könyved. Kibontod a tízes pakk nejlonját, belelapozol, beinhalálod a feltehetően legalább 69 mérgező vegyületet tartalmazó friss könyv-illatot, majd egy büszke szülő minden örömével és dicsérzetével belenézel a szövegbe.

És tudod, mit fogsz látni? Egy átkozott vesszőhibát, egy elütést, egy hiányzó betűt.

Minden. Rohadt. Alkalommal.

A jobb kezed önkéntelenül mozdul a backspace felé. De nincs backspace. Csak a megszáradt tinta démoni, jeges kacaja egy közömbös univerzum hideg űrjében.

thismakesmewanttoweepanddie-facepalm

6. Nil novi sub sole

Közhely, de jó eséllyel igaz: nincs új a nap alatt. Bele kell törődnöd, hogy az emberi történelem minimum 5000 évében, amióta létezik írás, már minden működő sztorielemet, fordulatot és témát kidolgozott vagy megírt valaki, így teljességgel egyedi írást nem fogsz tudni letenni az asztalra.

De amikor a gépnél ülsz, és ujjaid sorsokat fonnak a billentyűkön kopogva, hajlamos vagy hinni a varázslatban. Ez most valami, amit más még nem csinált. Ez most valami új. Ez most valami, amihez még hasonló sincs.

Megírod. Kiadják.

Fél évvel később a kezedbe kerül egy kevésbé híres Stephen King kötet 1979-ből.

És a csávó megírta a dicsőséged ötletedet, az utolsó betűig.

Dühödben megnézed a regény wikipedia-oldalát, ahol kiderül, hogy ez voltaképp egy Mary Shelley-parafrázis, aki az 1800-as évek elején írta meg a sztorit. De ő maga Bocaccio Dekameronját vette alapul. Ami pedig Vergiliust.

Igen, egy rabszolgatartó, elpuhult római kétezer éve megírta az ötletedet. És kapaszkodj, ő maga egy több száz éves népmesét dolgozott fel.

Szóval, háromezer éve egy szutykos hegyi paraszt kecskefejés közben megírta a legzseniálisabb ötletedet. És már ő is a dédapjától hallotta az alapjait.

Így legyél beképzelt, írókám.

7. KönyvHATE

Könyvhét. Tikkasztó forróság, tűz a nap, a standban állsz és ömlik rólad a víz. Egy olvasó viszont leemeli a könyved az asztalról, és máris szép a világ. Ezért megéri itt szenvedni egész nap! Beszélgetsz vele, már örülsz, hogy hamarosan ő is megismeri a számodra rendkívül értékes gondolatokat, amiket leírtál, mire visszateszi a könyvet, és közli, hogy bár ne lennének ilyen drágák a könyvek, hiszen nincs 2000-2500 forintja erre. Távozik, de te a standból látod, ahogy bemegy a Vörösmarty téren a C&A-ba, ahonnan egy húszezer forintos farmerben és 15.000 forintra leértékelt tűsarkúban imbolyog elő, majd leült a Gerbeaud teraszára abszolválni egy három gombócnyi fagyiból álló kelyhet 5000 forintért.

Hogy is mondják? Megérett, de még mennyire.

harrysdeathglare

8. Leesett

Van, amikor a poén leesik. És van, amikor meg kell fognod a poént, kitekerni a nyakát, hogy ne kapálózzon, földhözvágni és ugrálni rajta, hogy leessen.

Nem egyszer a molyos értékelésekben olvasok (én ugyanis az összeset elolvasom, amit általam írt vagy fordított könyvekről írnak) olyan pontokat, amik alapján lerí, hogy az illető nem értett egy-egy poént, vagy csak simán nem esett le neki, hogy az ott egy poén, és még kritizálja is, hogy nem érti.

Van ilyen, nincs ezzel semmi gáz.

De azért egy dolgon nagyon be vagyok rágva (vagy persze én csináltam nem elég érthetően). Az Oculusban nem egy kisebb-nagyobb poént és kikacsintást elhintettem, és az egyik miatt volt egy olyan érzésem, hogy nem egyszer csörögni fog majd a telefonom. Nem történt. Ami így belegondolva nem baj, de azt azért a jövőre vonatkozóan szívesen elmondom: ha egy könyvemben olyasmit találsz, amin felröhögsz, aztán nem tudod eldönteni, mi az – akkor az tényleg egy poén. Nevetni ér.

9. KönyvHATE Reloaded

Könyvhét. Tikkasztó forróság, tűz a nap, majd villám cikázik át az égen, és hirtelen leszakad az ég.

petikepA könyvnek három nagy ellensége van, a tűz, a víz és a rossz író, szóval amikor esni kezd, célszerű a köteteket biztonságba helyezni. Azonnal. A könyvhét legnagyobb problémája ez, ugyanis minden évben, kivétel nélkül leszakad az ég.

Ilyenkor kizárólag az a jó, ha a te standod ponyvája alatt keres menedéket a fél Prológus, és segítenek bepakolni a könyveket, majd a zuhé alatt van lehetőséged pálinkázni velük.

Az viszont nagyon jó. 🙂

10. Jaja

tumblr_m7bt22DNmZ1qcyexxAmikor kikapsz a sci-fi olvasóktól, hogy a regényed totálisan YA, ezért nem olvasható.
Majd kikapsz a YA-olvasóktól, hogy a regényed totálisan sci-fi, ezért nem olvasható.
A boltok beteszik mesekönyv vagy fantasy polcra.
Neked meg már csak a szemhéjad remeg és néha minden előzmény nélkül felsírsz.

10+1. Koffein

Egy könyv befejezése olyan, mint egy vizsgaidőszak hajrája: nem ritkán négykor MÉG a gép előtt ülök hajnalban, és írok, hétkor pedig ugyanúgy fel kell kelni és menni kell dolgozni.

Amikor ilyen helyzetben kibotorkálok a konyhába, kinyitom a kávés dobozkámat és csak Portia, a kávéfaló pók pislog rám a doboz aljáról, mert elfogyott a kávé… meg a fekete tea…

Akkor nagyon szuicid gondolatok jönnek, hidd el.internallyscreaming

 

10+2. A Nagy Kérdés

És végül, de nem utolsó sorban, a Nagy Kérdés. Nem, nem a „Mitől ember az ember?”, „Honnan jöttünk és hová tartunk?”, vagy a „Miért?” kérdésekre gondolok, hanem az írót sújtó legsúlyosabb kérdésre:

Most akkor írjak vagy olvassak?

Rengeteg jó könyv van, és így író ugyanúgy szeret olvasni, mint bármi más könyvszerető ember. De mégis meg kell hoznunk a döntést: most olvassuk-e valaki más könyvét, vagy dolgozzunk a sajátunkon? Ha bármelyik oldalt elhanyagolod, az nagy baj, szóval óvatos egyensúlyt kell fenntartani.

Amiben én nagyon nem vagyok jó. Szóval, ide figyelj, kedves Nagy Kérdés. Menj a fenébe.


szonja_biobizbasz_bio

Könyvmoly problémák író szemmel – A. M. Aranth” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s