ajánló · Extra tartalom · projekt

Klasszikus TBR – nem csak a kötelezőké a világ

Ezen a héten a klasszikusoké a reflektorfény! Ugyan túlnyomó részt a szórakoztató irodalom berkein belül mozgunk mi itt, a Prológus háza tájékán, de igenis fontosnak tartjuk a klasszikus illetve szépirodalmat is, ezért mindenképpen szerettünk volna szánni egy hetet, hogy egy kicsit ezekkel a méltán híres könyvekkel is foglalkozzunk. Szeretjük a változatosságot, a sokféleséget, így természetesen ezeket az irodalmi alkotásokat sem vetjük meg, sőt!

Kezdésnek egy TBR poszttal érkezem, amin azokat a klasszikusokat veszem számba, amikre még nem sikerült időt szakítanom, de már nagyon régóta szeretnék. Némelyiknél szeretnék is a föld alá bújni, hogy még mindig nem sikerült elolvasnom, de hát too many books, too little time, ahogy Frank Zappa is mondta. Lássuk a felhozatalt!

Emily Bronte: Üvöltő szelek

Jó, ez máris halál kínos. De egy jó darabig nem érdekelt ez a könyv, hiába istenítik sokan, és miután elkezdett érdekelni, jó ideig nem én válogattam meg, milyen szépirodalmat olvassak, hanem az egyetem, így amikor tehettem, inkább ponyvára esett a választásom, ez pedig valahogy eddig kimaradt a repertoárból.

wutheringheights

Fülszöveg:
Szerelem, gyűlölet, bosszú… Páratlan érzelmi intenzitással, felemelően ábrázolt, erőtől duzzadó történet Catherine és Heathcliff sírig – s talán azon túl is – tartó szenvedélyes kapcsolatáról. A lány apja befogadja az árva fiút, akit Catherine fivére kezdettől fogva megvet és cselédként kezel. Noha az öntörvényű lelenc és a lány között az évek során szerelem szövődik, a temérdek megaláztatás, a durva bánásmód miatt Heathcliff viharos éjjelen elszökik. Évekig nem is hallani felőle, ám amikor visszatér, eltökélt szándéka, hogy méltó bosszút áll az elszenvedettekért, és sötét szándékainak olthatatlan szerelme sem vethet gátat. Az Üvöltő szelek a világirodalom nagy rejtélyeinek egyike.

Gabriel García Márquez: Száz év magány

A szerelem a kolera idejént egyszerűen imádtam, azonban ez a kisregény eddig valahogy kimaradt az életemből – halvány fogalmam sincs, hogyan – így épp itt lenne az ideje pótolni. Nagyon szeretem Márquez stílusát, és most, hogy már egész jól nyökögök spanyolul, lehet hogy ambíciózus leszek, és megkísérlem eredetiben.

szazevmagany

Fülszöveg:
A hatalmas házban, ahol a Buendíák élnek, minden megtörténhet. Az öt generáció életét végigköveti a magány. Nincs olyan tagja a családnak, aki életét valamilyen módon ne magányosan élné le. Van, amelyikük a tengert járja, másikuk szerzetes módjára elvonul a világtól, de híres, forradalmár katona is található közöttük. A család férfitagjainak két közös vonásuk van, az egyik a nevük: csak két variáció fordul elő José Arcadio és Aureliano. Ez azért is fontos, mert csak az Aureliánok magva termékeny, és viszi tovább a családot. A másik közös vonás a magány, amelynek oka abban keresendő, hogy nem tudnak szeretni. Egyikük sem szerelemből született és egyikük sem tanult meg szeretni. Ahogy az író mondja: “A magány az én szememben a szolidaritás ellentéte.”

Henryk Sienkiewicz: Quo Vadis?

Imádom az ókori kultúrákat, az eposzokat (igen, én voltam az a nyomorék gimiben, aki szerette még az Íliászt is), így nem is értem, hogy pont ez a könyv hogy maradt még ki az életemből. Pedig itt csücsül a polcomon, szóval igazán nincs semmilyen kifogásom.

quovadis

Fülszöveg:
A ​Quo vadis Nero félelmetes uralkodása idején játszódik. Egy csodálatos szerelem története bontakozik ki a regény lapjain: Vinicus a gazdag patrícius, beleszeret Lygiába, aki királylányból lett római rabnővé. A lány Plautuis házában él. Plautius felesége Pomponia, már keresztény, s keresztény Lygia is. Nero udvarába hívatja a lányt, s Viniciusnak ajándékozza. Lygia szereti Viniciust, mégis megszökik tőle. A férfi úgy érzi, mindenáron vissza kell szereznie Lygiát. De boldog lehet-e egymással ez a két, olyannyira különböző ember a keresztényüldözés korában? Megérthetik-e egymást? Hiszen mindketten mást tartanak fontosnak az életben, a boldogság s a szerelem sem jelenti számukra ugyanazt. Az ő személyükben megtestesülő kettősség jellemzi azt a világot, azt a kort, melyben élnek. Róma Nero eszeveszett dorbézolásaitól hangos, ember ember után esik áldozatul gyilkos tébolyának. Az új eszme hívei katakombákban bújkálnak, cirkuszok porondján halnak mártirhalált, de a kivégzettek helyébe mindegyre újak lépnek, mert megérett az idő a változásra, s a történelem parancsát nem semmisíthetik meg az égő Róma lángjai sem.

James Clavell: A sógun

Az első amerikai a listán, Clavell regényéről is hallani éppen eleget, és mióta megtaláltam egy antikváriumban röhejesen olcsón, feltett szándékom elolvasni ezt a féltéglát.

sogun

Fülszöveg:
Európai ​- németalföldi – hajó bukdácsol Japán partjai felé, rettenetes viharban. Megkerülte az egész ismert (és még nem ismert) világot, s mire szokatlan irányból, kelet felől érkezve megfeneklik Izu-félsziget sziklazátonyain, a legénységből alig tucatnyian maradnak életben. A japánok azonmód fogságba vetik őket, vezetőjükkel, az angol kalandorral, Blackthorne főnavigátorral együtt.
Az európai naptár az 1600. esztendőt mutatja. A holland tengerészek – noha ők ezt természetesen nem tudják – baljósabb időpontban nem is érkezhettek volna. Két éve, 1598-ban halt meg Nippon katonai diktátora, a taikó, s azóta az országot az egész 16. századon át dúló polgárháborúk utolsó felvonása zajlik: a kisebb-nagyobb szamurájseregekkel rendelkező főurak, a daimjó-k a végső, nagy csatára készülnek, hogy egyszer s mindenkorra eldőljön, ki, melyik család birtokolja majd évszázadokon át a sóguni címet, ki lesz a szamurájok, az egész ország teljhatalmú ura. Cselvetések, árulások, orgyilkosságok feszültséggel teli, ismeretlen világába csöppen a tucatnyi protestáns európai – és talán még a „vad” japánoknál is nagyobb veszély leselkedik rájuk a katolikus portugálok és spanyolok képében. Ezek ugyanis már több mint ötven esztendeje jelen vannak a japán kikötővárosokban, s nemcsak vallási, hanem kereskedelmi monopóliumukat is féltik az „eretnek kalózoktól”, ahogy Blackthorne-t és társait nevezik. Ami lesz a sorsa az Erasmus hajósainak, miféle rafinált eszközökkel és módszerekkel küzdenek egymás és sokszor az európaiak ellen is a japán hadvezérek, hogyan kell japán módra íjjal célba lőni, a teát szertartásos módon megfőzni és felszolgálni, harakirit elkövetni, hogyan támadnak a nindzsák – minderről és még számtalan egyéb érdekességről olvashatunk ebben a vérbeli történelmi regényben. Legtöbben azonban mégis egy rendkívüli formátumú, zseniális japán hadvezérről és politikusról tudunk meg – s egy nem kevésbé rendkívüli európairól, akiből a szamuráj lett.

James Joyce: Ullyses

Megintcsak egy alapműről van szó, de azt hiszem, itt érthető a hezitálásom, mert Joyce-ra aztán rá kell készülni. Egy másik regényéhez már volt szerencsém, és azért is meg kellett dolgozni agyilag.

ulysses

Fülszöveg:
Az ​Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. (Hamvas Béla, 1930)

 

Louisa May Alcott: Kisasszonyok

Külföldön akkora klasszikusnak számít ez a könyv, azonban hazánkban sokkal kevésbé ismert. Mégis, annyi jót hallottam róla, hogy már igazán el szeretném olvasni, csak hát mint a legtöbb könyv ezen a listán, ez se kis vállalkozás terjedelmét tekintve.

littlewomen

Fülszöveg:
A Kisasszonyok minden idők egyik legkedveltebb lányregénye, amely a szerző saját gyermekkori élményein alapul.
A March család az amerikai polgárháború idején apa nélkül marad, és a négy nővér, akik imádattal csüggnek anyjukon, szinte egy év leforgása alatt kamasz lányból fel-nőtt nővé érik. Meg, a legidősebb és legcsinosabb közülük, a tizenöt éves Jo író szeretne lenni; Bethnek a zene a mindene, míg Amy, a szőke szépség imád festeni.
Képzelt és valóságos szerelem, ártatlan és baljós pletykák, testvériség és féltékeny-ség szövi át a March nővérek eme különös és szívderítő történetét.


Nos, ez lett volna az én klasszikus TBR-om, természetesen a teljesség igénye nélkül, mert ha mindet fel akarnám sorolni, itt ülnénk még a jövő héten is. Ti hogy álltok a klasszikusokkal? Mik azok, amiket feltétlen el szeretnétek olvasni? Írjátok meg nekünk facebookon, vagy itt, a kommentekben.

bizbasz_bio

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s