Értékelés · Libri · projekt · prológus · YA

Maya Motayne: Nocturna értékelés

Esti mesék projektünk hamarosan végéhez érkezik, azonban még tartogatunk pár bejegyzést a tarsolyunkban. A mai napra például Maya Motayne nemrég magyarul is megjelent könyvét a Nocturnát szántuk.

covers_560656.jpgFülszöveg:

Finn ​Voy számára a mágia két dolgot jelent.
Egyszer: kést, amelyet a torkára szoríthat bárkinek, aki csak az útját keresztezi. Másodszor: álcát, amelyet oly könnyedén ölthet magára, mint mások a köpönyegüket.
Finn, a tehetséges alakváltó évek óta nem látta a saját arcát, és neki ez így tökéletesen megfelel. Ám amikor elkapja egy befolyásos bandavezér, akinek adósa lett, kénytelen lehetetlen küldetésre vállalkozni – el kell lopnia egy legendás kincset Castallan királyi palotájából, különben örökre elveszíti alakváltó képességét.
Bátyja meggyilkolása után Alfehr herceg Castallan trónjának soron következő várományosa. Ám Alfie úgy érzi, sosem lesz képes a bátyja örökébe lépni. A gyászoló herceg megszállottan keresi a módját, hogy visszahozhassa fivérét, még akkor is, ha ehhez a tiltott mágiát kell használni.
A sors keserű fintora, hogy Alfie legjobb barátja, Luka kis híján gyilkosság áldozata lesz épp akkor, amikor Finn lopni érkezik. Alfie kétségbeesetten próbálja megmenteni Lukát, és véletlenül szabadon enged egy rettenetes, ősi mágiát – amelyet ha nem zaboláznak meg, az egész világot el fogja pusztítani. Alfie és Finn a kiszabadult mágia legyőzésére szövetkezik, ehhez azonban fel kell venniük a harcot a múltjukban megbúvó sötétséggel.

Részben a szerző dominikai örökségén alapuló, fiktív latin-amerikai királyságban játszódó történetben egy arcváltó tolvaj és egy kockázatvállaló herceg kénytelen szövetkezni, hogy legyőzzék a véletlenül szabadon engedett gonosz erőt.

Gyorsan fellángoló csillag az égen, majd hamar ki is hunyó.

Nagy lelkesedéssel kezdtem bele ebbe a könyvbe. Az első száz oldalt pár óra alatt végigpörgettem,, aztán satufék. Majd nehézkes végig olvasása a történetnek, ami sok sok napig kínzott.

De kezdjük az elején: történetünk San Cristóbal városában játszódik, ahol mindent átjár a mágia. Castallan királyság, amelynek népét anno megfosztották a saját nyelvétől és mágiájától, majd rabszolgasorba taszították. De a nép fellázadt és visszaszerezte földjét. A hősnek – ki felszabadította az országot – családja azóta is uralkodik.
Nagyon érdekes volt ez a történelmi szál a regényben, mindez megfűszerezve a mexikói kultúrával. Ezenkívül az írónő magáról a mágiáról is hozott nekünk információt, ezzel is színesítve a még kezdetlegesen felépített világot. Például megtudhattuk, hogy a pórnép csak az elemi mágiához ért. Minden ember születésekor kötődik valamilyen elemhez (föld, víz, tűz, levegő), az átlag ember, aki soha nem tanult mágiát, a hozzá kötődő elemet tudja használni.
Viszont a tanult mágusok (nemesek), az írott mágiához is értenek, ezt a mágiaformát a Harry Potterhez tudnám hasonlítani, ahol szintén kimondott szavak hatására történik a varázslat. A könyvben őket hívjuk bruxóknak.
Ezenkívül van még egy spécibb faj, akik jobban kötődnek a mágiához, őket arról lehet felismerni, hogy saját életet él az árnyékuk. Az ilyen embereknek, van még valamilyen sajátságos képességük, mint például két főhősünknek is.

Alfie, kistestvér, herceg, bruxó. Vele kezdődik a történet. Bevallom elsőre nem volt túl szimpatikus, rengeteget nyafogott és szenvedett, no meg tequilát ivott 😀 A tequila kifejezetten vicces dolog volt, minden alkalommal meglepett amikor szóba került, valahogy nagyon kilógott nekem a történetből, de a végére szerencsére ez is értelmet nyert.
A herceg hosszú hónapok után épp visszatér San Cristóbalba. Mint megtudjuk, meghalt a bátyja, és neki kellene a trónra ülni. Ezt a nyomást nem tudta feldolgozni, így inkább lelépett. Innen jön a sok nyafogás és szenvelgés, amit mint írtam elég nehezen bírtam elviselni. A képessége viszont egész érdekes, ugyanis Alfie látja a mágia színét, azaz bele is tud nyúlni más mágiájába, vagy épp ajtókat nyitni ez által más helyekre.

Másik karakterünk már sokkal izgalmasabb volt, és nem is fárasztott:
Finn, árva, tolvaj, vakmerő. Igazi belevaló csaj. Habár az elején kissé okozott nehézséget, amíg rájöttem, hogy Finn neve ellenére NEM PASI HANEM LÁNY, de aztán szerencsére helyére került minden. Tolvajunk épp a “nagy fogásra” készül, amikor becsatlakozunk a történetébe. Egy elég pesszimista személyt ismerhetünk meg, látszik hogy vele nem volt kegyes az élet. Ehhez hozzájárul még éles nyelve, és hogy soha nem tud lakatot tenni a szájára, ami sokszor bajba sodorja.
Amit benne igazán érdekesnek találtam, az a propariójának képessége, azaz spéci mágiája. Finn bármilyen személynek fel tudja venni az alakját, ami valljuk be, azért elég menő tud lenni, és egy tolvajnak nagyon kedvező képesség.

Finn és Alfie egy igazi füstös, tiltott kártya barlangban találkoznak, mely találkozás aztán meg is pecsételi közös sorsukat. Innentől kezdve megindul a lavina, lesz malacban utazás, sötét mágia kiszabadítása, régmúltból előbukkanó elnyomó mostohaapák és még folytathatnám.

Ez így mind tök jól hangzik, nem? Csupa izgalom, vér és rettegés!
Na de akkor mi is volt vele a problémám?

Nos a gond az, hogy a könyv a közepétől elkezdett nagyon hasonlítani V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia című trilógiájára.

  1. a főgonosz: ugyanúgy néz ki, ugyanaz a koncepció
  2. a főgonosz ugyanúgy tudja elpusztítani/megszállni az embereket és ugyanaz is történik a megszállottakkal
  3. karakterek: 1 herceg, 1 tolvaj, +1 herceg barátja, akit a herceg ment meg, és aztán különleges képességei lesznek
  4. Alfie propariója = Kell mágiájával (átjárókat nyitnak)
  5. Finn és Lina nagyon hasonló múlttal rendelkezik (halott szülők, gonosz új szülők)
  6. végül maga a történet felépítése, menete: 80%-os hasonlóság

Ezek után annyira lelombozott a könyv, hogy még az izgalmas, félelmetes részek se tudtak egyáltalán megmozgatni. Egyszerűen a teljes érdektelenség vett rajtam erőt.
Nem kell az, hogy valami olyat hozzon az író, amit még senki nem írt meg előtte. Hiszen a 21. században élünk, amit meg lehetett írni, azt már megírták. Illetve a fantasy világokban is vannak megadott elemek, sablonok, amiket majdnem mindegyik könyvben fel lehet fedezni. Jól van ez így, nem zavar.
De itt az írónő már annyira koppintott, hogy az még a nagyon jóindulatú olvasóknak is kiszúrja a szemét.
Igazából azért vagyok nagyon csalódott, mert látom, hogy lehetett volna jó és egyedibb is ez a könyv. Csak pár változtatással máris egy jó könyv születhetett volna, amit szívesen ajánlanék. Remélem, hogy az írónő (amennyiben ír folytatást) már jobban elrugaszkodik mások ötleteitől és fel meri vállalni a saját gondolatait. Így bízom egy jobb második kötetben.
Hogy el fogom-e olvasni? Nem hiszem, jelenleg túlságosan is megviselt ez a könyv ahhoz, hogy akarjam a folytatást.

Csakis azok vegyék kézbe, akik még nem olvasták Az egy sötétebb mágiát, hiszen így nem lesz rossz élmény. Vagy ha nagyon mazohista vagy, rád bízom. 😀
Összességében azért vállalható a könyv, élvezhető a világ, közepes karakterek, izgi jelenetek. De ettől függetlenül, inkább Schwábot olvassatok, ezerszer jobb!


sara_bio

Maya Motayne: Nocturna értékelés” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s