Értékelés · Libri · projekt

Art Spiegelman: A teljes Maus [ÉRTÉKELÉS]

maus

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 296
Rendeld meg itt!

„Ezek ​nem emberek!” Ha ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Németországban a goebbelsi propaganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek, akiket el kell pusztítani.
E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi bűntett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a Maus. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó eseményeit és következményeit.
A történet gerincét Spiegelman lengyel származású apjának magnószalagra rögzített visszaemlékezései alkotják, így a Maus fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet egyben. Műfajteremtő, egyetemes érvényű irodalmi alkotás egy szégyenletes korszakról, mely nem merülhet feledésbe.
Art Spiegelman képregényrajzoló, -író, szerkesztő. A Maus eredetileg folytatásokban jelent meg az általa alapított Raw magazinban. Bár munkásságát a képregényes közösség már jóval előbb elismerte, a neve azután vált világszerte ismertté, hogy a Maus 1992-ben – a képregény-irodalomban elsőként – Pulitzer-díjat kapott. Az eredetileg két kötetben, majd gyűjteményes formában is megjelent művet azóta több mint 30 nyelvre fordították le.


A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Libri kiadónak!

Vannak könyvek, amikről naphosszat tudnám tépni a számat, és vannak, amelyeket csak hozzá vágok az ismerőseimhez, illetve bármelyik eltévedt lélekhez, aki azt találja kérdezni, mit ajánlok neki, azzal a felkiáltással, hogy OLVASD! A Maus határozottan az utóbbi kategóriába tartozik, így nehéz megtalálni a megfelelő szavakat.

Igazán nagy szerencse, hogy végre újra elérhető ez a remekmű egy kötetben, és nem úgy kell az antikváriumokban hajkurászni, ugyanis a témája valahogy mindig aktuális. Nemcsak azért, mert fontos, hogy emlékezzünk a Holokausztra, hanem mert bizony van mire reflektálni a jelenünkből is. Art Spiegelman antropomorf állatalakjai remekül bemutatják azt a fajta dehumanizációt, amivel bizonyos társadalmi csoportokat elkülönítenek és “mássá tesznek” a politikában, a médiában, és a hétköznapokban. Ez a “ők vs mi” nézőpont az, ami a legtöbb előítélet és sztrereotípia táptalaja, és amin valahogy képtelenek vagyunk túllépni mint társadalom. A Maus pedig mindezt nagyon is egyszerű eszközökkel ábrázolja, és igazság szerint részben ebben rejlik a zsenialitása.

A rajzok fekete-fehérek, letisztultak, kicsit az újságban megjelenő pár kockás képregényekre hajaznak stílusukban, de a mondanivaló annál ütősebb. Nagyon kevés olyan képregény akadt a kezembe, ami ilyen szinten nehéz témával foglalkozna, talán csak a Persepolis és a Libanoni Keringő említhető ezzel hasonló szinten. Bár úgy tudom, az utóbbi készítői feldolgozták Anne Frank naplóját is képregény formában, tehát a Maus semmiképp nem áll egyedül ebben a tekintetben. Viszont az elmondható, hogy az elsők között volt, már ami a műfajnak ezt a szegmensét illeti, és hihetetlen nemzetközi elismerést vívott ki magának az évek során.

Formátumából adódóan rendkívül könnyen olvasható, és őszintén, nagyon szívesen adnám fiatalabb olvasók kezébe, akár az iskolában. Ahelyett, hogy a Sorstalanságot próbáljuk leerőltetni a 17/18 évesek torkán, lehet többre mennénk valami ilyesmivel, ami kicsit hozzáférhetőbbé teszi az egész témát egy olyan nemzedék számára, akinek már – szerencsére – nem kellett a saját bőrén tapasztalnia ezt a fajta traumát.

“Úgy értem, még az apámmal való kapcsolatomat sem tudom átlátni, akkor meg hogyan érthetném meg Auschwitzot?… A Holokausztot?”

Különösen, hogy ez a másik nagy témája a képregénynek, hogy az utána következő generációk hogyan és milyen mértékig tudják megérteni ezt a borzalmat, ami nem történt olyan régen, és mégis szinte felfoghatatlan távolságban áll az ő tapasztalataiktól. A Mausban ugyanis egyszerre látjuk a szerző apjának emlékeit illusztráló sorokat, és az interjú folyamatát, illetve apa és fiú interakcióit. Ez a két párhuzamosan futó idősáv remekül bemutatja az előbb említett generációs szakadékot, és az abból fakadó kommunikációs nehézségeket, frusztrációt.

Összességében, mindenképpen megéri kézbe venni ezt a kötetet. Nem a sokkhatásra megy rá, nem könnyeket akar kicsikarni, egyszerűen csak elmeséli a történelemnek egy szörnyű és sötét szegmensét egy nagyon személyes látószögből, mindenki számára hozzáférhető és emészthető formában.

Értékelés: 5/5 csillag

bizbasz_bio_2019_v2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s