ajánló · Értékelés · Manó könyvek · Menő Könyvek

Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz!

Mi lett volna, ha Elza és Anna nem is ismerik egymást?
Egy napon Elza lesz Arandelle királynője. Rengeteg felelősséggel és elvárással kell majd megbirkóznia, a megválaszolatlan kérdésekről nem is szólva. Vajon milyen vezető válik majd belőle? Mikor kell kérőt választania? És vajon miért él benne régóta mélyen elrejtve az az érzés, hogy egy nagyon fontos része hiányzik?
Szülei váratlan halála után Elzának hamarabb kell választ találnia az életét övező számtalan kérdésre, mint remélte. A királyság egyetlen uralkodójaként magányosabbnak érzi magát, mint valaha. Amikor azonban titokzatos erők lépnek működésbe – Elza elvesztett gyermekkori emlékei kezdenek visszatérni –, képek jelennek meg előtte egy hozzá nagyon hasonló lányról. Hogy kitöltse a benne lakozó űrt, Elza embert próbáló utazásra indul jeges királyságán át, hogy visszafordítson egy szörnyű átkot, és megtalálja Arandelle elveszett hercegnőjét.

Manó könyvek 2020, 368 oldal

A Disney 2013-ban megjelent animációs mesefilmje, a Jégvarázs nagy kedvencem. Végre nem egy pasi kellett ahhoz, hogy a probléma, átok, sárkány… stb. kikerüljön a képből, és minden happy end legyen, hanem a testvéri szeretet volt a megoldás. Ezzel szerintem nagyon szép mondanivalót adtak hozzá az amúgy már megszokott, kissé elcsépelt hercegnős mesefilmhez.

Mikor hallottam, hogy a Manó Kiadó egy átírt Jégvarázzsal érkezik, ahol a lányok nem ismerik egymást, nem tudtam mire számítsak. Hiszen a film lényege pont az, hogy sok éven át szerették egymást és együtt voltak. Ha ez a képlet kikerül, akkor mi lesz?

Így kissé félve, de nagy érdeklődéssel vetettem bele magamat a könyvbe, azt kérdezve magamtól: vajon az írónő mit hoz ki ebből?

Az értékelés spoilert tartalmaz!

A történetről:

A könyv olyan volt nekem, mint Anna hóember-sütijei a gyerekeknek a nyári hőségben: egy kis jeges borzongás. Az írónő nagyon jól vissza tudta adni a mese hangulatát a szövegen keresztül, minden karakter hű maradt mesebeli önmagához.
A történet ott veszi kezdetét, hogy a lányok már nagyok, tinédzserek. Elza a kastélyban él szüleivel, csendes, szorgalmas, megfontolt lány. De érzi, valami hiányzik az életéből.
Ezalatt Anna egy kis faluban él örökbefogadó szüleivel, ahol apukája a falu pékje, anyukája és ő pedig süteményeket készítenek. 
Süt a nap, és mindenki boldog, aztán ezt az idillt gyorsan megtöri az, hogy Elza szülei elutaznak, később pedig hajótörést szenvednek, amit nem élnek túl. Itt veszi kezdetét igazán a történet. Mindkét lány elkezdi a saját utazását, múltjának feltárását. Elza, miután szüleit elveszti, felfedezi képességét, amit titkolni kényszerül a népe előtt. Egyedüli barátja és társa Olaf a hóember lesz, akit megalkot. Tőle hallja először Anna nevét, és kezd el nyomozni a titokzatos lány után.

A képzeletében élő hóember egy nagy alsó, és egy kisebb középső hólabdából állt, két karja gally, a feje pedig ovális volt. Az orra répából készült, és három, cukormázzal kikent szénfekete gombja volt. Mindig vidámnak és barátságosnak látszott.

Emlékeztek a bájgúnár Hans hercegre a meséből? Ne aggódjatok itt is megismerkedhetünk vele, sőt én az elején még bíztam is benne. Hans herceg Elza kezeire pályázik, és igazán megnyerő.
Viszont a koronázása napján elszabadul a fagy, és Elzának menekülnie kell, elhatározza megkeresi Annát.
Eközben Anna, aki mindig is Arandellebe vágyott, mikor látja, hirtelen nyárból tél lett, felkerekedik, az épp faluban tartózkodó Kristoffal és hű szarvasával, Svennel, hogy kiderítsék, mi történt a fővárosban. Így indulnak el hőseink, és keverednek számtalan kalandba a tél közepén.

Az írónő szépen visszahozza azt az útkeresést és a számtalan történést, a kaland hatására létrejövő karakterfejlődést, amit az eredeti mesében is tapasztalhatunk.

Ahogy már az elején említettem, nem tudtam elképzelni, hogy fogja a testvéri kötődést kialakítani a könyvben Jen Calonita, ha a testvérek nem is ismerik egymást. Szerencsére ezt a kanyart is szépen teljesítette, mivel a lányok tudatuk mélyén, álmaikban emlékeznek egymásra, és az egymáshoz való kötődésük annyira erős, hogy érzik is, amikor bajban van a másik. Persze bele lehet kötni ebbe a részébe, de ez egy mese, és én mint mesei varázslatos elemet elfogadtam, és nyugodt szívvel olvastam tovább.

A fényt jelentitek egymásnak a sötétségben.

Szereplőkről:

Elzát annyira nem sikerült megkedvelnem, habár most nem nehezedett a királyság súlya a vállaira kisgyermekkora óta, mégis egy nagyon komoly, gátlásos lányt ismerhettünk meg. Aki nem boldog, elvégzi a napi munkáját, tanul, együtt van a szüleivel, de ettől még olyan karótnyelt. 

Ezzel szemben Annát még inkább megszerettem. Az, hogy az írónő egy pékségbe helyezte el őt két nagyon szerető szívű ember mellé, remek választás volt. A kis pékségben mindig vidám hangulat volt, és sok kacagtató pillanat. Bevallom mindig jobban vártam azokat a részeket, ahol Anna szemszögéből olvashattam a történéseket.

Kristoff sajnos egy kicsit kiábrándított, szegénykém nagyon kis buta. Azért ennyire talán nem volt egyszerű lélek a mesében.Viszont pozitív, hogy Sven itt is elragadó volt, és igazán bölcs tanácsadónak bizonyult Kristoff számára.

– Úgy érzem, többre vagyok hivatott. Freya elvesztése tanított meg erre. Nem akarok tovább várni, el kell kezdenem igazán élni.

Egy nagy gondom volt a könyvvel kapcsolatban, és ez bizony csípte is a csőrömet nagyon. Annát mindig látogatja a nagynénje, Freya. Ő varrónő a kastélyban. 

Sejtitek ki is valójában ugye?

Szóval a gondom az volt, hogy miközben az anyukája rendszeresen kioson meglátogatni Annát, addig az apja mintha tudomást se venne róla. Nekem teljesen úgy jött le, hogy el is felejtette a lányát, és nem is érdekli mi van vele. Ez eléggé elszomorított, mert reméltem, lesz majd egy kis utalás vagy magyarázat arra, miért viselkedik így a király. Viszont ilyet nem kaptam.

Összességében tetszett a történet, elsősorban, azoknak ajánlanám, akik már önállóan szeretnének egy regényt elolvasni, és még nem nőttek ki a tündérmesék világából – én még 26 évesen se nőttem ki belőle. A könyv nyelvezete nagyon egyszerű, könnyen érthető. Szerintem remek kezdő olvasmány, mert biztos sikerélményt ad.

A könyvet köszönöm a Manó Könyveknek. A regényért kattints ide.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s