adaptáció · ajánló · Értékelés · Új megjelenések · fantasy · könyvajánló · könyvmolyképző · projekt · prológus

“Harcos ​nővértársam, pajzsod és kardod vagyok.” Leigh Bardugo: Wonder Woman – A háborúhozó kritika

Könyvmolyképző Kiadó, 2020 Szeged, 480 oldal

Fülszöveg:
Diana, az amazonhercegnő leghőbb vágya, hogy kivívja legendás hírű nővérei elismerését. Amikor azonban dicsőséget szerezhetne magának, nem él a lehetőséggel, hanem a száműzetést kockáztatva megszegi az amazonok törvényét, és megmenti egy halandó életét. Ám ezzel az egész világot végveszélybe sodorja.
Alia Keralis csak egy rövid időre akar elmenekülni folyton atyáskodó bátyja elől a tengerre. Nem sejti, hogy az életére törnek. Ellenségei úgy vélik, már a puszta létezése kirobbanthat egy világháborút. Amikor Alia hajóján bomba robban, egy rendkívüli erejű, rejtélyes lány menti ki őt a vízből. Hamarosan szörnyű igazsággal kell szembenézniük: Alia Háborúhozó, a hírhedt trójai Helené leszármazottja, akinek az a sorsa, hogy elhozza a világra a Vérontás és Szenvedés korát.
A két lány egy seregnyi ellenséggel találja magát szemben, akiknek eltökélt szándéka elpusztítani a Háborúhozót. És csak együtt van esélyük megmenteni a világaikat.

A könyvért külön köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak!

“Jobb azzal az érzéssel belevágni valamibe, hogy bizonyítanunk kell, mintha az elvárások nyomasztó terhének kellene megfelelnünk.”

469. oldal

Diana és Alia története igazán magával ragadó, Bardugo nagyon jól megragadta a 17 éves lányok karakterét. A regényben már megmutatkozik, a jövőbeli Wonder Woman nagylelkűsége, tisztessége. Diana egy RENDES ember (amazon). De a regényben még tini, így sokkal naivabb és hiszékenyebb is. Ugyanolyan megmosolyogtató problémákkal, mint amiket mi is átéltünk anno tizenévesen. 

Örültem, hogy nem lett túltolva a tinidráma a könyvben, teljesen jó egyensúlyban volt a magánélet és a cselekmény, így nem vették el egymás elől a fókuszt. Mivel Diana egy burokban nőtt fel, Themyscirán az amazonok szigetén, ahol ebből kifolyólag csak nők élnek, így nagyon szórakoztatóak voltak a New York-i részek. Habár könyveken keresztül követték a szigeten a “külső” történéseket, mégis más, mikor élőben szembesülsz a szőrös férfiakkal vagy épp a metróval. 

“Nem tehetünk róla, hogy hová és kinek születünk, abba azonban igenis van beleszólásunk, hogy milyen életet választunk magunknak.”

239. oldal

Alia ezzel szemben megtapasztalta az élet sötétebb oldalát, tudja, hogy az emberekben nem szabad bízni és mindig meg kell válogatni a barátait. Eközben pedig, egy szorongó tinédzser, aki csak meg akarja találni a helyét és össze akar jönni a sráccal akibe már 13 éves kora óta bele van zúgva. Persze, az önbizalma a béka segge alatt, szóval az ő “tini” lényével jobban tudtam ilyen téren azonosulni.

A két lány vállvetve indul neki a nagyvilágnak, hogy megmentsék Alia életét, aki a soron következő háborúhozó. Azaz, ő hozza el az apokalipszist. Vannak akik emiatt meg akarják ölni, és vannak, akik pont emiatt kelnek a védelmére. A lányok célja, hogy örökre véget vessenek a háborúhozók sorának, mindezt vérontás nélkül.

“Azok visznek véghez világraszóló dolgokat, akik nem ismernek lehetetlent, mert ők nem félnek a kudarctól, és folyamatosan próbálkoznak.”

234. oldal

A könyvben megjelenik egy csomó görög utalás, mitikus lények. Néha olyan érzésem volt, hogy Percy Jackson fog beköszönni a következő oldalon. Habár Percy végül nem jött el, de szörnyekkel és istenekkel bőven akadt dolgunk. Ahogy azt a görög istenektől megszokhattuk, bizony itt sem bántak kesztyűs kézzel hőseinkkel. Sőt, inkább csak taszítottak rajtuk még egyet, a lefelé vezető úton.

Még három szereplőről érdemes szót ejtenünk:
Nim, a feltörekvő divattervező és Theo, a hekker, akik Alia barátai. Folyton veszekedtek és marták egymást, de ezek a legszórakosztatóbb részek a könyvben. És Theo TÉNYLEG nagyon idegörlő! Szerettem olvasni a beszólogatásaikat egymásnak, Theot pedig igazán a szívembe zártam.

“Mi vagyunk a főgonoszok! Főgonosznak lenni mindig menő. Fekete cuccokban jársz, és van egy búvóhelyed a magadfajta suttyókkal együtt. Ráadásul döglenek utánad a csajok.”

274. oldal

Ezenkívül még ott van Jason, Alia szexi, karótnyelt bátyja. Habár voltak jobb pillanatai, de a folytonos irányítás-mániájával és kioktató stílusával a észveszejtő külső ellenére se tudtam megkedvelni.

“Ha nem bírod elviselni a fájdalmunkat, gyenge vagy ahhoz, hogy élj az erőnkkel.”

452. oldal

A regény nagyon pörgős, pár nap alatt ki is végeztem. Mítosz és a jelenkor találkozik egymással a lapjain, ami igazán megfűszerezi a cselekményt. A DC legendák sorozat második része méltó folytatása a Macskanőnek. Nekem személy szerint Selina története jobban tetszett, de ez magának a karakternek köszönhető. Sarah J. Maas: Macskanő – Lélektolvaj című regényről itt olvashatjátok el az értékelésemet.

A sorozat következő része pedig, Marie Lu: Batmanje lesz, amit nagy izgalommal várok!

Még egy kis utógondolat a könyvhöz: Szép Heléné fiatalkori történetével egyáltalán nem voltam tisztában. Bardugo elérte azt, hogy utánanézzek a sztorinak, böngésszem a netet, csekkoljam a helyszíneket. Ha Görögországban járok, biztosan fel fogom keresni Therapnét, Heléné volt lakhelyét.

A regényért katt ide.

“Harcos ​nővértársam, pajzsod és kardod vagyok.” Leigh Bardugo: Wonder Woman – A háborúhozó kritika” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s