adaptáció · Értékelés · Manó könyvek · projekt · prológus

Louisa May Alcott: Kisasszonyok

covers_540185Fülszöveg: A négy March nővér – Meg, Jo, Beth és Amy -egy új-angliai településen, nehéz anyagi körülmények között élnek édesanyjukkal, miközben apjuk a polgárháborúban szolgál tábori lelkészként. A lányokat rengeteg kaland és váratlan balszerencse éri, és a sok tapasztalat révén egyre jobban kirajzolódik a személyiségük: a józan és megfontolt Meg társaságszerető, a fiús Jo imádja a könyveket, a szégyenlős Bethet a zenélés érdekli, a kissé önző Amynek pedig művészi hajlamai vannak.
A Kisasszonyok lányregénynek íródott, ám mára az egyik legismertebb amerikai klasszikusként ismert, amely női írók generációinak adott ihletet, és számos film- és egyéb feldolgozás készült belőle.
Louisa May Alcott (1832-1888) a Kisasszonyokon kívül több, gyermekkori élményein alapuló klasszikus regényt is írt, és a szüfrazsett mozgalomban is tevékenyen részt vett.
A könyv végén található szerzői életrajz és egy, a cselekményről szóló kvíz plusz ajándék az olvasónak.

Számomra a klasszikus irodalom mindig is kicsit idegen volt, nem szívesen kezdtem bele egy-egy ilyen regénybe, úgy gondoltam, hogy nem fog tetszeni. A Kisasszonyok című filmet viszont már régóta meg szeretném nézni, azonban semmiképp sem akartam azelőtt, mielőtt Louisa May Alcott regényeit el nem olvastam.

A borító szerintem gyönyörű, ízléses, remekül passzol a történet eleganciájához. Ez a rózsaszínes, halványkék színvilág habár nem túl figyelemfelkeltő, mégis véleményem szerint remek választás volt Louisa May Alcott regényéhez. A virágmotívumok, illetve további illusztrációk megjelennek a fejezetcímeknél. Különösen tetszett még az, hogy a regény végén az írónő munkásságáról is bővebben olvashatunk, illetve egy kvíz is megtalálunk, ami az olvasás után remek önellenőrzés lehet.

Bevallom őszintén, hogy a regény első pár oldalán azt gondoltam, hogy ez nem nekem való és nem fog tetszeni. Azt gondoltam, hogy nem fogok élvezni egy olyan könyvet, ahol csak az élet apró történéseiről olvashatunk, nincs meg az a pörgés, amit én a való életben is szeretek. Habár számomra a cselekmény emiatt lassúnak hatott, nagyon megszerettem a történetet (annak ellenére is, hogy klasszikus irodalom), így igazán kíváncsi voltam arra, hogy hogyan alakul a négy lány élete.

A történet egy angliai településen játszódik, itt él a March család, az ő életüket ismerhetjük meg. Meget, Jot, Bethet és Amyt az édesanyjuk neveli, amíg édesapjuk a polgárháborúban lelkészként szolgál. A lányoknak nagyon hiányzik, a legelső fejezetben rögtön egy olyan karácsonyukba nyerhetünk betekintést, ahol az édesapjuk nincs jelen, ennek ellenére megpróbálnak mindent megtenni azért, hogy élvezni tudják az ünnepet. Sajnos anyagi gondjaik is megnehezítik az életüket, sok mindent nem engedhetnek meg maguknak. Édesanyjuk azonban úgy neveli őket, hogy ne érezzék azt, hogy bármit is nélkülöznének. Fő tanítása, hogy a szeretet a legfontosabb, illetve, hogy szorgalommal, sok munkával akkor lehetnek igazán sikeresek, ha helyén van a szívük. Habár anyagi gondjaikat megoldaná, ha gazdag férfihoz menne hozzá a négy lány, az édesanyjuk ezt nem támogatja. A lányai szerinte akkor lesznek igazán boldogok, ha szerelemből szeretik életük párját, és nem a pénztárcájuk miatt.

„Hát, anyus, nagyon ravasz vagy, hogy a saját történeteinket ellenünk fordítod, s egy romantikus történet helyett szentbeszédet tartasz – kiáltott fel Meg.”

A négy lány személyisége nagyon különbözik. A legidősebb nővér, Meg nagyon szeretne édesanyja intelmei ellenére egy gazdagabb férjet magának, mert habár elégedett az életével, szeretné megalapozni a jövőjét, és sokáig úgy gondolja, hogy csak akkor lesz igazán boldog, ha bármit megvehet magának. Azonban egy-egy balul elsült cselekedete után szépen lassan rájön, hogy nem feltétlen az a helyes irány, amire elsőre gondolt. Jo, a második legidősebb nővér szöges ellentéte Megnek, hiszen kicsit fiús hozzáállásával teljesen másképp képzeli el a jövőjét, számára a házasság is teljesen idegen, nem vágyik arra, hogy összekösse az életét. Mindene az írás, nagy álma, hogy írónő legyen. Beth imád zenélni, nagyon szeret zongorázni, emellett Amynek is művészei hajlamai vannak. Az ő életükbe csöppent bele Theodore Laurance, aki a szomszédban lakik a nagyapjával. Habár Joval a legszorosabb a viszonya, szépen lassan mindenki életének szerves részévé válik. Nagyon szimpatikus számomra, kalandvágyó, aki belátja, ha hibát követ el.

Annak ellenére, hogy az elején nem fűztem sok reményt ahhoz, hogy nekem egy ehhez hasonló regény tetszeni fog, pozitívan csalódtam a Kisasszonyokban. Megtanítja, hogy az élet aprói örömeit is fontos értékelni, és nem minden a pénz. Habár van néhány olyan részlet, ami már a mai világban nem állná meg a helyét (például arra a korra jellemző női és férfi feladatok, szerepek mára már megváltoztak), mégis tökéletes olvasmány lehet azok számára, akik egy kicsit könnyedebb, sallangmentes történetre vágynak.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Manó Könyveknek!


fanni_fischer_bio2019

Louisa May Alcott: Kisasszonyok” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s