ajánló · Érdekességek · Extra tartalom · filmajánló · Körkérdés · Népszerű · projekt

Nézzünk vagy ne nézzünk adaptációkat?

Vitatott kérdés, hogy a könyvekből készült filmeket érdemes-e megnézni, egyáltalán miért készítik el ezeket? Sokak szerint csak tönkreteszik a könyv által nyújtott élményt, de olyanok is vannak, akik kifejezetten szeretik, hogy kedvenc karaktereik megjelennek a képernyőn. Beismerem, előfordul, hogy egészen kiváló adaptációkat láthatunk, de én azoknak a csoportjába tartozom, akik a könyvet részesítik előnyben. Kíváncsi voltam a véleményetekre, ezért egy kérdőíven keresztül megkérdeztem, mit gondoltok az adaptációkról. A válaszok alapján most bemutatom, hogy mennyire kedvelitek a megfilmesítések, és mik a kedvenceitek, valamint a legrosszabbra sikerült adaptációk.

Azt gondoltam, hogy sokkal több lesz azoknak a száma, akik nemmel válaszolnak arra a kérdésre, hogy megnézitek-e az adaptációkat. A többség ezek szerint szívesen ad egy esélyt a regények átdolgozásának, még akkor is, ha nagy valószínűséggel csalódás a vége.

Azt is érdemes megvizsgálni, hogy mi a megfelelő sorrend. Én próbáltam, hogy először olvastam, aztán jött a film, de volt már arra is példa, hogy ez fordítva történt. Logikusabbnak tűnik az első verzió, a válaszadóknak több, mint fele így is cselekszik, de akadtak olyanok is, akik először a filmet nézik meg. Na persze, engem sosem tántorított el az, hogy mi lenne a logikus döntés, és ez szerintem általában jellemző az emberekre (mindenki nagy örömére). Tapasztalatom szerint, ha először a filmet választom, aztán a könyvet veszem elő, az sosem okoz csalódást. Legtöbbször az adaptációk megállják a helyüket önálló filmként is, amit utána kiegészít a könyv, még többet tesz hozzá. Én a Harry Potter történetét is így ismertem meg, mert amikor végignéztem a filmeket, nem is tudtam, hogy ez eredetileg könyvsorozat (ne kérdezzétek, hogy ez, hogy lehet, azóta sem értem, hogy élhettem ilyen tudatlanságban 12 évesen). Amikor azonban olvasás után néztem filmet, mindig az az érzésem támadt, hogy valamit elvesz tőlem az adaptáció. Belerondított az elképzeléseimbe, megmásította az események sorrendjét, vagy akár magát a cselekményt, és ezt sosem tudom elfogadni.

Engem egyébként felháborít, hogy ha beírok egy olyan könyvcímet a google keresőbe, amiből készült film, a böngésző egyből a film kategóriába sorolja. Pedig nagyon kevés példa van arra, hogy egy film megjelenése után írnak a forgatókönyvből regényt, ezért szerintem helyénvalóbb lenne, ha a google könyvként tüntetné fel ezeket a műveket, mert amúgy azok is. (Nem tudom, hogy egyedül vagyok-e ezzel, de komolyan nagyon zavarja a szememet.)

Most beszéljünk egy kicsit konkrét példákról. Megkérdeztelek titeket, hogy mik a kedvenceitek, és szerintetek melyik adaptációk a legrosszabbak. Most a leggyakoribb válaszokat fogom kiemelni, mintegy átlagolva a válaszokat.

Egyértelműen a Harry Potter a kedvenc, és én is nagy rajongója vagyok a filmnek, ami a látványvilággal tökéletesen kiegészítette a könyvsorozatot. Ezután a legtöbben a Gyűrűk Ura trilógiát említették, ami szintén nem meglepő, mert sokan még jobban is szeretik a filmeket, mint a kötetetek. Én még ugyan nem olvastam a népszerű sorozatot, az adaptációt viszont már több alkalommal is láttam, 2021-ben előkelő helyen szerepel az olvasási terveim között J. R. R. Tolkien története. Holtversenyben vannak azok, akiknek a válasza között szerepelt az Éhezők viadala és A fiúknak, akiket valaha szerettem. Én azután kezdtem el nézni az Éhezők viadala széria részeit, hogy kétszer is olvastam a regényeket, és az első részt fél óra után feladtam, mert annyira máshogy képzeltem el mindent, hogy nem akartam hagyni befolyásolni magam. Úgy döntöttem, hogy az lesz az a film, amit sosem fogok megnézni, mert túlságosan is szerettem a könyveket. A fiúknak, akiket valaha szerettem egy elég megosztó könyv, mert valaki vagy szereti, vagy utálja. Én csak az első részt olvastam, ami egyébként nagyon tetszett, és terveztem megnézni a filmet, amihez újra megjött a kedvem, mert ezek szerint jól sikerült adaptációról van szó. Egész sokan írták a Két lépés távolságot is, ami egy csodálatos romantikus történet, imádtam olvasni (nagyon sírtam rajta, ezért nem is ültem neki a filmnek, mert nem akartam összetörni a szívem másodjára is), ezért nem csodálom, hogy a belőle készült film is sokaknak elnyerte a tetszését. A válaszok között ezek mellett feltűnt még a Büszkeség és balítélet, a Trónok harca, a Vezércsel, az Alkonyat, a Csillagainkban a hiba.

Olvasva a válaszokat, komolyan elkezdtem sajnálni szegény Percy Jackson filmet, mert rengetegen nevezték meg, mint legrosszabban sikerült adaptáció, miközben a kedvencek között egyszer sem szerepelt. Szerencsére én még nem láttam, de a negatív reklám is reklám, és ennek hatására kedvem támadt kideríteni, hogy valóban olyan szörnyű-e. A következő leggyakrabban előforduló válasz a Csontváros és a Shadowhunters sorozat. A kedvencek között is elő-előtűnt Cassandra Clare népszerű története, de a többség inkább kellemetlen emlékként tartja számon. Mondjuk a sorozat világát nem egyszerű hűen megjeleníteni a képernyőn, viszont amennyi részletet láttam belőle, szerintem a szereplőket egész jól eltalálták, maga a minőség az már más kérdés… A többi válasz megosztó, de az Alkonyat, a Veled minden hely ragyogó, Stephen King sztorik többször is feltűnnek.

A következő kérdésem arra vonatkozott, hogy miért szeretitek az adaptációkat. Sokan írták azt, hogy inkább a kíváncsiság hajtja őket, mert szeretnék látni, hogy mások hogyan képzelték el a történetet, szívesen néznek meg egy másik verziót. Vannak, akik élvezik, hogy össze tudják hasonlítani a könyvvel, keresik a különbségeket, hasonlóságokat. Az sem éppen hátrány, hogy újra átélhetjük a könyvet, ismét belemerülhetünk egy regénybe, csak kicsit másképp, és ez nem vesz el annyi időt, mintha az újraolvasást választanánk. Valaki kiemelte, hogy szerinte nem érdemes éles határt húzni a könyv és az adaptáció között, mert ez két különálló műfaj, ezért nem is kéne összehasonlítani őket. Ezzel egyet tudok érteni. Egy film sosem lesz olyan részletes és pontos, mint egy regény, mert nem ez a lényeg. Amint sokan is írták, a látványvilág ad egy kis pluszt a könyvélményhez, de az az aprólékosság és mélyebb üzenet, ami a regényekre jellemző, nem tud olyan formában megjelenni a mozivásznakon. És pont emiatt nem kedvelik sokan – köztük én sem – a megfilmesítéseket. Belátható, hogy két külön műfajról beszélünk, viszont mégis alap elvárás egy adaptáció esetén, hogy többségében egyezzen a könyvvel és legyen hű a cselekményhez, ez viszont nagyon sokszor nem teljesül, és ahogy valaki írta ez „óriási arculcsapás”. Talán az egyik legidegesítőbb, amikor a színészi alakítás, vagy maga a színész kinézete nem felel meg a könyvbéli karakternek. Szerencsére a filmkészítők erre odafigyelnek, de számtalanszor előfordult már, hogy gyakorlatilag új szereplővel kellett megismerkednünk filmnézés közben, mert annyira más volt, mint az eredeti karakter.

Tanulságos volt ez a mini kutatás az adaptációkat illetően, engem meglepett, hogy elsöprő többségben nézik meg az ilyen filmeket az olvasók, arra viszont számítottam, hogy sokan felhozzák hátrányként a könyvtől való elrugaszkodást. Mindenesetre léteznek nagyon jó megfilmesítések, amiben látszik, hogy mennyi munka van, meg persze az alacsony költségvetésű filmek, amik próbálnak táplálkozni az alapként szolgáló könyv sikeréből és rajongótáborából … hát, kisebb-nagyobb sikerrel.

Remélem, hasznosnak találjátok ezt a cikket, és megnézitek, valamint elolvassátok az előbb felsorolt példákat. Kívánom mindenkinek, hogy kerüljék el őket a rossz adaptációk, jó olvasást és mozizást!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s