adaptáció · Értékelés · Manó könyvek · projekt · prológus

Louisa May Alcott: Jó feleségek

covers_613623Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Vidám sürgés-forgással kezdődik Louisa May Alcott lebilincselő meséje: esküvőre készül a család. Három év telt el a Kisasszonyok óta, felserdültek a March lányok, és nagy várakozásokkal tekintenek a jövőbe. Meg az új asszonyok gondtalan derűlátásával vág neki a házasságnak, de mikor rá kell jönnie, hogy a családi élet nem egy szakadatlan ünneplés, anyja szelíd, de határozott irányításával és kijózanító tapasztalatokkal felvértezve igyekszik elérni a családi és anyai boldogságot. Húga, Jo felölti a „tollnoki toalettet”, és ismét megostromolja az írói hivatás csúcsait, Amy, a kis „dáma”, a művészetnél is nagyobb értékekre bukkan rá külföldi utazásai közben. Csupán az alázatos kis Beth nem kívánkozik sehova a családi otthon falai közül, és bár az ő terhe a legnagyobb, végül ő is megtalálja a békét. Ez a meglepetésekkel teli, megható és mulatságos könyv méltó betetőzése a kedves „kisasszonyok” történetének.

A Kisasszonyok számomra pozitív csalódás volt,  nem számítottam arra, hogy egy 19. században íródott klasszikus irodalom tetszeni fog. Így hát kíváncsi voltam a sorozat második részére is, Louisa May Alcott Jó feleségek című regényére is. Kicsit féltem, hiszen általánosságban egy folytatás nem mindig hozza azt a szintet, mint amit az első, de kíváncsian vágtam bele.

A borító mind színében, mind stílusában hasonlít a Kisasszonyokra. Az illusztrációk itt is megjelennek a fejezetek címénél, illetve a borítón a négy lány képmásával találkozhatunk. Ahogy azt már itt kifejtettem, hangulatában és eleganciájában szerintem remekül passzol a történethez.

Vigyázat, az értékelésem spoilert tartalmazhat!

A regényben Meg, Jo, Beth és Amy három évvel idősebbek már, mint ahogy a Kisasszonyokban megismerhettük őket. Szerintem az idő múlása előnyükre vált, mindegyikőjük tapasztaltabb lett, és próbálják a saját útjukat járni. Meg megházasodik, boldogan él férjével, Johnnal, habár a gyerekek megszületése azért próbára teszi a kapcsolatukat. Mindennapos gondjaikkal sikeresen megküzdenek, szeretetben, békességben éldegélnek. Az ő cselekményszáluk nincs túlzottan hangsúlyozva, a harmónia megléte kiérződik az ő részeikből, így az írónő inkább a többiekre fókuszál.

Amy és Jo is a saját útjukat járják, világot látnak, utazgatnak, próbálják megtalálni önmagukat. Jo nem adja fel álmát, hogy sikeres írónő legyen, azonban rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül, hiszen kérdéses számára, hogy az, amit ő jónak gondol, mások számára is átjön-e. Amy szintén megfordul jó pár helyen a regény során, igazából ő is útkereső. Úgy érezte, szüksége van a környezetváltozásra, próbálja megtalálni önmagát. Bethről sajnos szintén nem esik túl sok szó, csupán egy-egy tartalmasabb jelenetet szentelt neki az írónő.

A March lányok mellett természetesen nem feledkezhetünk meg Laurieról sem, aki szintén világutazó hírében áll. Egy komolyabb szerelmi csalódás után próbálja megtalálni azokat az apróságokat, amikért érdemes élni. Szeretne kezdeni úgy igazán valamit az életével, azonban sokáig nem találja meg azt, hogy miben is lehetne sikeres, hogy lehetne igazán boldog.

Bevallom őszintén, hogy a szerelmi szálak nem pont úgy alakultak, ahogy én azt elképzeltem, Habár számítottam arra, hogy úgy fog alakulni, ahogy, titkon reménykedtem, hogy mégis úgy lesz, ahogy én szeretném. Ennek ellenére, a felnőtt March lányok történetét talán jobban élveztem, szerintem cselekmények szempontjából izgalmasabb volt. Az, hogy már mindenki a saját útját járja, nem pedig „összenőve” élnek az édesanyjukkal, jót tett nekik, sokkal önállóbb döntéseket láthattunk tőlük.

„Nem gondoltam volna, hogy a szív ennyit képes befogadni, az enyém pedig annyira rugalmas, hogy sosincs tele. Pedig régen a családom teljesen elég volt nekem. Nem értem.”

Az kifejezetten tetszett, hogy rengeteg részt olvashattunk levél formában, amiket a lányok eredetileg családtagjaiknak címeztek. Szerintem ez egyrészt személyessé, másrészről pedig eseménydúsabbá tette a regényt. Továbbá nem csak a pozitív élményeikről számoltak be, de őszintén leírták negatív tapasztalataikat, rossz döntéseiket is. Stílusában hasonlít a Kisasszonyokhoz, számtalan tanítást olvashatunk benne, amiket többnyire érdemes megfogadni. Természetesen akad néhány, amit a 21. században már nem feltétlen aktuális, de ezek pedig a 19. századi életet még jobban bemutatják, élethűbbé teszik.

Mindenkinek ajánlom a sorozatot, aki szereti a klasszikusokat (bár az én példámból láthatjátok, hogy azoknak is tudom tanácsolni az elolvasását, akik nem kedvelik), illetve olvassátok el akkor is, ha láttátok már a regényből készült filmet!

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Manó Könyveknek!


fanni_fischer_bio2019

Louisa May Alcott: Jó feleségek” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s