Extra tartalom · interjú · projekt · prológus

Interjú Tapodi Brigitta írónővel

Tapodi Brigivel az Instagramon találtunk egymásra, és én ennek nagyon örülök, mert remek történetekkel lettem gazdagabb. A Magyar írók hete keretében az a megtiszteltetés ért, hogy zaklathattam a kérdéseimmel, és ő volt olyan kedves, válaszolt rájuk. 🙂 Tartsatok velem, és ismerjétek meg kicsit jobban az egyik kedvenc magyar írónőmet! ❤

Snapseed

L.:  Nagyon szépen köszönöm, hogy elvállaltad ezt a kis faggatózást! 🙂 Először ha  szabad, beszélgessünk egy kicsit Tapodi Brigiről, a magánemberről. A Facebook és az Instagram oldalad alapján azt gondolom, hogy te egy nagyon harmóniára törekvő ember vagy; értem ezt a természet iránti rajongásodra, a csodás otthonodra, és a gondolkodásodra egyaránt. Jól látom, hogy ez a kiegyensúlyozottság központi szerep az életedben? 🙂 

T.B.: Tisztán és tökéletesen látod! Örömmel tölt el, hogy a kiegyensúlyozottság, a harmónia visszatükröződik a közösségi oldalaimon. Számomra ez igen fontos a magánéletemben, igyekszem folyamatos törődéssel és tudatos odafigyeléssel fenntartani. Nyilván mindig nem sikerülhet, hiszen az én életem mindennapjai is tele vannak változásokkal, megoldandó feladatokkal, váratlan problémákkal, amelyek időlegesen kibillenthetnek az egyensúlyból. Viszont határozottan törekszem arra, hogy jól mérlegeljek szükséges és nem szükséges dolgok között, illetve hogy újra és újra feltöltődjek. Itt lép be az életembe a természetjárás, a kreatív tevékenységek, az olvasás, és az írás. Igyekszem az írásaimban is ezt a nyugodt, és kiegyensúlyozott harmóniát megjeleníteni. Érdekes amúgy, hogy elsőként épp ezt kérdezted, mert az elmúlt hónapban két olyan olvasói visszajelzést is kaptam, melyek szervesen kapcsolódnak hozzá. Az egyik olvasó azt írta, hogy a könyveim által sikerült teljesen lelassulnia és felért egy irodalomterápiával, a másik olvasó pedig úgy fogalmazott, hogy a mostani őrjítő vírusos időszakban a könyveim segítettek neki kikapcsolni és megnyugvást találni. Megnyugtatta! Szerintem ez fantasztikus!

L.: Abszolút egyetértek ezzel: a történeteid teljesen visszatükrözik az attitűdöd. A regényeidben és a novelláidban szereplő karakterek is erre törekszenek, keresik önmagukat, nyitottak, érdeklődőek. A hajtűben és a Szárhegy örökségében is több generáció élete elevenedik meg, sok mindent mutatsz meg bennük a múltból. Te magad is kutattad a családod történetét, illetve van e olyan momentum/momentumok, amit esetleg ténylegesen a saját családfádból írtál meg?

T.B.: Igen, sok ponton vannak egyezések. Valójában a Szárhegy öröksége regény azért született meg, mert szerettem volna többet megtudni az erdélyi felmenőimről. Családfakutatásba kezdtem egy sepsiszentgyörgyi kutató segítségével és olyannyira izgalmassá vált (1800 elejéig vissza tudtunk kavarodni Szárhegyre), hogy végül összeállt belőle egy regény. A kutatással kapcsolatos részek, az erdélyi kirándulások valós szegmensei a történetnek, tehát valóban végigjártam a regény helyszíneit. Ellenben a nevek, a szereplők abszolút kitalált karakterek.  A hajtű regényről ugyanezt elmondhatom. Imádom a Balatont és egy nyári nyaralásunkon, mikor a lányomnak népdalokat énekeltem, felsejlett előttem egy történetszál. A Balatoni csatáról már régóta fontolgattam egy sztorit, így aztán összefűztem a kettőt, és lett belőle egy két idősíkon játszódó történelmi regény. A történelmi alakok, a történelmi épületek és helyszínek természetesen valósak, a szereplők a fantáziám szülöttei. 

L.: A stílusodból és a szókincsesből egyértelműen érezhető, hogy te magad is szeretsz olvasni.  Magánemberként is a történelmi regények mellett teszed le a voksod, vagy többféle zsáner is közelebb áll hozzád?

T.B.: Igen, nagyon szeretek olvasni. Nem telik el úgy nap, hogy ne jutna rá időm. Aki ír, annak fontos, hogy olvasson. Lehetőleg minél többet olvasson. Nem vagyok sznob, mindenféle könyvet szívesen elolvasok, ami felkelti az érdeklődésemet, megragadja és fejleszti a képzelőerőmet. Viszont tény, hogy az elmúlt években közelebb kerültek hozzám a történelmi témájú regények, nagyon megszerettem őket. Ami pedig volt, van és lesz, azok a lélektani, valós emberi sorsokat bemutató könyvek. 

L.: Az írást én személy szerint eléggé zen-tevékenységnek képzelem el. Van valami ráhangolódó rituáléd, vagy ahogy jön az ihlet leülsz, és írsz? Hogy néz ki ez a folyamat nagyjából nálad?

T.B.: Ó, semmi ilyesmi! 🙂 A legcélravezetőbb az lenne, ha minden egyes napon odaülnék a laptop elé, de ez nem mindig jön össze. Lehet kiábrándító, de az írás kőkemény “ülőmunka”. Nálam úgy néz ki, ha van rá időm, akkor mindenképp leülök: van, hogy több oldal összejön, de olyan is, hogy egy árva sor sem. A fő csapásirány, a téma, az időbeli elhelyezés már az elején biztos, a történet viszont menet közben simán változhat, alakulhat. Olyan, mintha valaki felülről vezetné a kezed, a sztorit. Felemelő ezt megtapasztalni!  Aztán sokszor előfordul, hogy jön az ihlet, de nem vagyok gépközelben (vezetek, kirándulunk, egy mély baráti beszélgetés közepén vagyunk…stb) ilyenkor gyorsan bepötyögöm a gondolatot a telefonomba vagy felfirkantom egy papírfecnire. Eleinte elkövettem azt a hibát, hogy az érkező sugallatot, ötletfonalat elengedtem. Hiba volt, mert amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is illan. Érdemes mindig jelen lenni és figyelni. 

IMG_2687

L.: Dolgozol-e most esetleg új történeten?

T.B.: Igen, szintén egy két időbeli síkon játszódó történetet írok. Egyelőre többet nem árulnék el róla. 🙂

L.: Nekem ez már bőven jó hír, nagyon várom! Mi a legnehezebb az írás folyamatában? 

T.B.: Nekem személy szerint az időhiány, az egybefüggő órák hiánya. Sokszor van úgy, hogy lenne ihletem, de épp akkor csak egy szabad órám van, ezért félreteszem, hogy majd később folytatom. Természetesen megakad a gördülékeny írás, és ezt követően nehéz visszazökkenni a történetbe. Ugyanez igaz akkor is, ha több nap kimarad az írás során. Mikor újra laptop elé ülök, akkor azzal kell indítanom, hogy ismét átolvasom a korábban leírtakat, amivel szintén sok idő eltelik.    

L.: Mindkét regényedben fontos szerepet kaptak egyéb művészeti ágak, gondolok itt akár a zenére, festészetre. Azt gondolnám ezek alapján, hogy te magad is nagy művészetrajongó vagy.

T.B.: Igen, ez pontosan így van! Hiszek abban, hogy a művészet, az irodalom szebbé varázsolja a napjainkat és igazi lelki feltöltődést ad. Általában megpróbálom a művészeti ágak valamelyikét belecsempészni az írásaimba. Így jelent meg a festészet A hajtűben, illetve a grafika, a muzikalitás a Szárhegy öröksége regényben. Teljesen természetesen, hiszen az egyes művészeti ágak között van egyfajta átjárhatóság, nem zárják ki egymást, sőt szorosan összefonódnak. Például egy alkotóknál egy alkotás során simán összekapcsolódhat két művészeti stílus is, melyből igazi, egyedi kép-és formavilág születhet.  

L.: Úgy tapasztalom, hogy a mai időkben teljesen átalakult a helyzet, ami az író-olvasó kapcsolatot jellemzi. Nyílván a covid miatt most amúgy is inkább az internetes felületek hódítanak, de talán amúgy is jelentősen áttevődött ezekre a jelenlét. Mennyire tartod fontosnak, hogy az olvasóid számára elérhető legyél mondjuk a social mediában? Milyen előnyét és hátrányát látod ennek?

T.B.: Én is ugyanezt látom és tapasztalom. Sokkal erőteljesebbé, intenzívebbé váltak a Facebook és Instagram oldalak. Egyszerűen lehetetlen a lépést tartani. Mikor megjelent A hajtű című könyvem fontosnak tartottam, hogy minél többen megismerjék, ezért -magamhoz mérten-sokat posztoltam, igyekeztem minél több érdekességet megosztani az olvasókkal, akik ezt szeretettel meghálálták. Így aztán szépen lassan olvasókra leltek a könyvek! Most a második kiadásnál is olvassák, ami számomra fantasztikus, hiszen az elmúlt időszakban jelentősen visszavettem a közösségi oldalakon való jelenlétből, a posztolásból. Úgy érzem, hogy időszakosan szükségem van arra, hogy távol legyek a közösségi médiától, egyszerűen kell a szünet, főleg az új alkotói folyamatoknál. Előny: sok érdekes, hasznos információhoz lehet hozzájutni az internet által, kedves olvasókat, önzetlenül segítő bloggereket ismertem meg ezeken a felületeken keresztül, tehát mindenképp van előnye, ha okosan és mértékkel használjuk. Hátrány: mindenki a saját gondolatait olvassa ki, értelmezi egy poszt elolvasásakor, ezért számára az jelenti a valóságot, vagyis ismeretlenül is alkotnak rólam/rólunk egy elképzelt képet az ő valóságukban, ami nem feltétlen egyezik azzal, akik valóban vagyunk. 

L.: Ennek kapcsán még esetleg elárulnád, hogy hogyan viseled, amikor valaki mondjuk negatív kritikát fogalmaz meg a könyveiddel kapcsolatban? 

T.B.: Mindenkinek más az ízlése, más nyeri el a tetszését, és ez így van rendben. Nincs gondom azzal, aki jóindulatúan megfogalmazza és megírja nekem az észrevételeit, rávilágít az írásom hibáira, hiányosságaira, mert tanulhatok belőle és fejlődhetek általa (és továbbra is van hova fejlődnöm!). Összesen két ilyen esetem volt, megköszöntem nekik a segítő szándékot, és teljesen jó szájízzel váltunk el. A rosszindulatú, igaztalan kritikával nem tudok mit kezdeni, természetesen engem is bánt, nehéz órákat okoz, rossz érzést kelt bennem, de igyekszem túllépni rajta, és nem erre fókuszálni.  

L.: Még egy utolsó kérdéssel ostromolnálak: te magad milyen olvasó vagy? Tudatosan választod az olvasmányaidat, vagy random, ami éppen jön? 🙂 Illetve mennyire befolyásol mások véleménye, pl. ha mondjuk egy könyvről szinte mindenhonnan csak rossz véleményeket hallasz, attól függetlenül te azért még elolvasod?

T.B.: A kedvenc íróim új regényeit mindig megveszem. Ezen kívül figyelemmel kísérem a bloggerek recenzióit, a könyves portálok ajánlóit. Közöttük is vannak kedvenceim, akikben tudom, hogy nem csalódom. Olvasók is szoktak könyveket ajánlani, olyan aranyosak, amikor írják, hogy szerintük ez nekem biztosan tetszene. Összességében amúgy azt tudom mondani, hogy mindent elolvasok, ami érdekel vagy felkelti az érdeklődésemet. Az éppen aktuális pedig leginkább az a könyv, amelyik a pillanatnyi hangulatomnak megfelel. 

L.: Nagyon szépen köszönöm, hogy beszélgethettünk egy kicsi! Jó munkát az új regényhez, és csodás évet kívánok neked az egész Prológus csapat nevében!

T.B.: Köszönöm a lehetőséget!  Megtisztelő számomra, hogy rám gondoltál! Nektek is minden szépet és jót kívánok! Ölelés. ️

Snapseed (1)

Brigiről, és a munkásságáról sokkal többet is megtudhattok a következő elérhetőségein:

A saját honlapján                                                           

Instagram                                                                           

Facebook


linda_bio2020

Interjú Tapodi Brigitta írónővel” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s