Extra tartalom · interjú · projekt · prológus

Interjú Szép Zsolt íróval

Két évvel ezelőtt, egy szuper ajánló után került a polcomra Szép Zsolt: Kárpát Walzer című regénye. Nem vártam sokáig az olvasással, már a borító megvett kilóra, így bele is vágtam. Alaposan elhagytam a komfortzónám, hiszen akkoriban egyáltalán nem olvastam fantasyt, magyart főleg nem. Az olvasási élmény, amit kaptam, minden várakozásomat felülmúlta, egyértelműen kedvencem lett. Aprólékosan kidolgozott, izgalmas és friss elbeszélés, olyan autentikussággal, ami teljesen lenyűgözött. Mit is mondhatnék: igazi hungarikum. ❤

IMG_2805

A könyvet itt találod

A Komfortzónán kívül Projekt keretében faggathattuk Zsoltot, ezúton is köszönjük szépen, hogy elfogadta a felkérést!

L.: Kedves Zsolt! Először is köszönöm szépen, hogy megtisztelsz a beszélgetéssel! Azt már tudod, hogy a Kárpát Walzer nekem óriási kedvencem lett, így külön öröm, hogy kicsit kérdezgethetlek. Ha jól tudom, a privát életedben nagyon is reális szakmád van. Honnan ez a szárnyaló, színes képzelet, amit a könyvedben kaptunk belőled? 

Zs.: Igen, valóban jól tudod. A munkám régebben sem kapcsolódott az íráshoz, a mostani pedig pláne nem. A képzeletem gyerekkoromban lett megalapozva. Faltam a könyveket, olvastam otthon, vonaton, vagy az utcákat járva. Akkoriban arra is jutott időm, hogy teljes hétvégéket áldozzak erre a szenvedélyre. Úgy 16 éves lehettem, amikor megismertem a szerepjátékot, ami azonnal magával ragadott. Onnantól kezdve amikor csak tehettem, játszottam. Az utóbbi huszonvalahány évben a barátaim körében hódolok ennek a párbeszéden és képzeleten alapuló társasjátéknak, ahol nagyon sok érdekes sztorit találunk ki egymás számára. Ez ilyen módon lejátszott, sci fi, fantasy, cyberpunk, western, és még sorolhatnám, történetek karban tartják az ember fantáziáját. Ezek azok, amiknek a legtöbbet köszönhetek, és a Kárpát Walzer is. 

L.: A magyar történelem, illetve mondavilág szerves része a könyvednek. Korábban is kutakodtál ezekben a témákban, vagy kifejezetten a regényhez mélyültél el bennük?

Zs.: A magyar történelem mindig is érdekelt, főként a XIX. századi. Igyekszem a regényeimben is gazdagon használni, ha csak lehetséges. De így vagyok a jellegzetes épületekkel is, mert úgy vélem, hogy ezekkel valóságosnak hat a történet. Az olvasóban ott lesz az érzés, hogy akár meg is történhetett volna az, ami valójában fikció. Hátha ettől kap majd valaki kedvet ahhoz, hogy a magyarok múltbéli eseményeit átolvassa.  A magyar mese- és hiedelemvilág iránti érdeklődésem viszonylag új keletű, a Kárpát Walzer miatt kezdtem el foglalkozni vele. Valami miatt régebben sokkal érdekesebbnek és izgalmasabbnak tűnt például a kelta és a skandináv mitológia, de rájöttem, hogy a magyarban is lenne miből szemezgetni. Érdekes ötletnek gondoltam, hogy ötvözzem a kalandregényemmel, ha már magyar földön játszódik. Ez adja meg a misztikus hátterét, és teszi varázslatosabbá, rejtelmesebbé a sorozat világát. Persze vannak/lesznek közöttük általam kreált, saját teremtmények is.

1

L.: Ha jól tudom, már dolgozol a folytatáson. Mennyire nyomta/nyomja rá a jelenlegi helyzet a bélyegét az alkotásra? Több időd van rá, vagy esetleg alábbhagy ilyenkor az ihlet?

Zs.: Igen, dolgozom, és nagy gonddal igyekszem kézben tartani a szálakat. Sok a szereplő, mindenki más úton halad saját kalandján keresztül a végső pont felé. Oda kell figyelnem. A járvány hatással van rám, eleinte erős hullámvölgyeim is voltak, egyes napokon képtelen voltam írni. A már említett fantáziámnak megvan az a hátránya, hogy nagyon bele tudom élni magam a helyzetekbe, és ez a Coviddal kapcsolatban sem volt másképpen. A Kárpát Walzer egyik üzenetének éppen az ember és a környezete, a természet kapcsolatát szánom, amit a hamarosan megjelenő folytatásban kezdek el kibontani. Oda kell figyelnünk, a bolygónkra.

L.: A karaktereid tűpontosan kidolgozottak, ami nekem nagyon sokat számít egy történetben. A Kárpát Walzerben nagyon szépen vezetett út mutatta be, hogy ki honnan, hova, milyen döntésekkel és áldozatokkal jutott. Az erős férfiak mellett a női karaktereid is ütősre sikeredtek. Ez tudatos volt, vagy egyszerűen így alakult?

Zs.: Vannak kidolgozott pontok, fix események, mint szigetek a tengeren, amikről tudom, hogy mikor és kivel kell megtörténnie, de az odavezető út szabad. A karakter kalandja, jellemének fejlődése, mint egy hajó, számtalan úton elérheti a következő szigetet. Meghagyom számára a szabad cselekvés lehetőségét. Amikor leülök írni, belépek a testébe, átveszem az érzéseit, a gondolatait, a motivációit, és engedem, hogy ez vezéreljen írás közben. Egyszóval ez akár spontán is íródhat. A női karakterek? Így alakult, tisztelgésnek szánom családom nőtagjai előtt.  Egyedül Körmöczi Zsuzsannában voltam biztos. Első szereplőként dolgoztam ki és már az elején tudtam, hogy hosszú út vár rá. Számtalan megpróbáltatás és változás áll még előtte, hogy az legyen belőle, akinek lennie kell. Azután jött Antónia, ő teljesen másképpen formálódott. A tervezés első fázisában még olyan szerepet szántam neki, amihez képest a végeredmény homlokegyenest más lett. Az ő esetében teljesen spontán cselekedtem, egyszerűen kiírtam magamból, bármiféle erőlködés nélkül. Nagyon ráéreztem a személyiségére. Bernadett az előző kettő között foglal helyet. Volt benne tudatos tervezés és hirtelen ötlet. És ne feledkezzünk meg Baksa anyóról! Őt már az első pillanatban tudtam, hogy ki, miért és hogyan.

L.: A könyv nagyon jó fogadtatásra talált, imádták az olvasók, ám akadt egy-két olyan vélemény is, hogy túl hosszú, túl bonyolult. Mennyire érintenek meg a negatívabb vélemények?

Zs.: Valóban, akadtak ilyen észrevételek is. A Kárpát Walzer az első, és eddigi egyetlen regényem, szűz kézzel vetettem bele magam az írásba, az viszont már az elején megmutatkozott, hogy nem lesz rövid. Egyes fejezetek önálló háttértörténetként is funkcionálnak, azt hiszem ezeknek szólnak a megjegyzések, de eljön majd a pillanat, amikor az olvasó megérti, miért lett megírva. A regényfolyamban minden mindennel és mindenki mindenkivel összefügg. A szereplők ezen történetei tele vannak elejtett bekezdésekkel, amelyek később kerülnek elő és nyernek értelmet, nyilván ezt most még csak én tudom. Ilyen elemekkel tűzdeltem tele többek között Zsuzsanna, Arnót, Iwo, Bernadett, Réd-Allmáry gróf és a többi karakter meséjét, hogy a megfelelő időben hozzányúljak, kibontsam és átnyújthassam. A Kárpát Walzer egy elvarázsolt kastély. A rejtélyes épületet felfedezni kívánó kíváncsi olvasót karonfogom a bejáratnál és végigvezetem a folyosókon, miközben minden utunkba kerülő szobát kinyitok, egyet sem hagyok ki. Mire a pincéből a padlásra érünk, értelmet kapnak a szobákban látottak. Én ilyen vagyok, így írok, imádok sok papírra dolgozni. Akik szeretik a Walzert, ilyennek szeretik. Nem azért fejtek ki hosszan egyes részeket, mert az olvasóm fantáziáját nem tartom elégségesnek a Walzer univerzumának elképzeléséhez, hanem mert imádok szavakkal festeni, részletgazdagon alkotni és mindent a lehető legpontosabban az olvasó elé tárni, úgy, hogy ő is ugyanazt érezze az adott pillanatban, amit én. Sok harcot vívok a szerkesztőimmel, ők kurtítani akarnak, én pedig dagasztani. Örök csatákat vívunk. Hogy a kérdésedre válaszoljak, okoztak rossz pillanatot a kritikák. Rendelkezem azon tulajdonsággal, hogy méltatás helyet a rosszra fókuszálok. Jó rendezőként meglepni és elvarázsolni szeretném a közönségemet, és csalódásnak élem meg, ha nem ez történik. Szerencsére ilyen szempontból is változom. Továbbra sem esik jól, ha odasóznak, de igyekszem kevesebb energiát beletenni az önmarcangolásba, mert cseppet sem használ.

L.: Milyen karaktert “nehezebb” alkotni? Nyilván mindkettő feladja a leckét, de számodra melyik okoz több fejtörést? A jók, vagy a rosszak megalkotása?

Zs.: A tapasztalatom szerint a történet sötét oldalán álló szereplőkkel valamennyivel könnyebb dolgozni. Lazábbak, kevesebb szabályt kell velük betartatni, nincs bennük morál, vagy ha igen, akkor jóval kevesebb. Persze éppen ezért sokkal szórakoztatóbb is az írás azon része, amikor a jókat olyan dilemmák elé állítom, amik szembemennek a nézeteikkel, a világképükkel, és meg kell ugraniuk egy feladatot. A gonoszoknak is van valamilyen fajta értékrendjük, de jóval könnyebb szerkezetű és rugalmasabb. A szereplőimet azonban sokkalta érzékenyebb skálán helyezem el, mint egyik oldal, vagy másik oldal. Ott van például Iwo vagy Daróc. Jó szándékúak, a nézeteik megfelelnek az emberi normáknak, mégis csibész karakterek, ami megengednek nekik valamilyen szintű átjárhatóságot a másik oldalra. Az igazi kihívásnak a jellemfejlődést tartom. A karakter, bármelyik oldalon is álljon, belekerül az események sodrába, és a helyzetek, meg a döntései mértékétől változni fog. Minél nagyon az őt ért megpróbáltatás, annál erősebb a lökés, ami miatt elindul az egyik irányba. Véleményem szerint ez az, amire a leginkább oda kell figyelni, ettől él a regény. Ha pedig mozdul, és elindul egy úton, akkor már nem fog visszatérni a kezdő pontra. Az olvasóval éreztetni kell, hogy a szereplőkre hatással vannak a történések, és változnak, ahogy mi magunk is. Az úton megtett lépések pedig nem lehetnek drasztikusak, ügyelni kell az átmenetre, kivéve, ha mondjuk eszét veszti és egyik pillanatról a másikra megőrül. A jellemfejlődés az, amitől egy karakter élő és hiteles lesz.

2

L.: Fontos jellegzetessége a könyved küllemének, hogy mind a borítóhoz, mind a fejezetekhez tartozó rajzokat te magad készítetted. 🙂

Zs.: Igen, én készítettem őket. A borító alapjául szolgáló rajzokat színes ceruzával, a belsőket pedig fekete filctollal és tussal fabrikáltam. A fejezetek nagy többségét úgy kezdem, hogy illusztrálom az adott rész domináns szereplőjét. Megmutatom, hogy hogyan képzelem a karaktert és az olvasónak is ad egy kis alaphangulatot. Könyvenként egy jellegzetes épületet is megmutatok. Éppen nemrégiben kaptam egy pozitív észrevétel a Molyon, hogy milyen hangulatossá teszi a könyvemet.

L.: Miket olvas Szép Zsolt, a magánember?

Zs.: Több kedvencem is van. Neil Gaiman, Ken Follett, H.P. Lovecraft, George R.R. Martin, Stehen King, Joanne Harris, Jókai Mór, Csáth Géza és Tolsztoj. És imádom a Térség sorozatot.

L.: Hogy megy nálad az alkotás folyamata? Gondolom munka és család mellett azért nem olyan egyszerű.

Zs.: Igen, család és munka mellett valóban nem egyszerű. Kitalálni egy szövevényes történetet, karaktereket, azokat felruházni és még élvezetesen le is írni, miközben a család igényli a törődést, te pedig éppen hazaesel holtfáradtan a munkából. Erős írás iránti szeretet kell hozzá. gyakran fanatizmus. Főleg azokon a napokon, amikor nem megy az írás, nem kerülsz hangulatba, de haladnod kellene. Mert írni mindenképpen kell. Egy – egy nap belefér, de egy hosszabb intervallum már sok lenne, heteket nem lehet elvesztegetni. Ilyenkor kitűzök egy karakterszámot, amit mindenképpen elérek, ha törik, ha szakad.  Csak így tudok tempósan haladni. Ilyenkor az sem baj, ha egy kicsit össze-vissza csapongok, több fejezethez is hozzányúlok, a lényeg, hogy elérjem és meglegyen. Nálam az első fél óra általában az egérgörgetésről, zenekeresésről, ujjropogtatásról szól. Leírok egy szót, majd kitörlöm, babrálok valamit. Azután egyszer csak elkap a sodor, észre sem venni, csak kattognak a billentyűk. Ha mázlim van, akkor tudok írni egy, kettő, vagy három órát, ha nincs (odajön az egyik kisfiam valamiért), akkor puff, elszáll a lendület. Sok skiccem, vázlatom van, mindent papírra vetek, vagy telefonos jegyzetapplikációba, mert az ötlet is el tud tűnni a semmibe, és többet nem jut az eszembe. A legtermékenyebb időszak (nálam) késő délelőtt és kora délután környékén van, illetve este, amikor már mindenki alszik. Este a fáradtság hatására nyoma veszik a fejemben a gondolatok zakatolásának és remek ötletek születnek. Egyébként írok ágyban, asztalnál, vonaton. Ha nincs a közelben laptop, akkor jegyzetelek a regény későbbi cselekményeivel kapcsolatban.

L.: Eleve sorozatot terveztél írni, vagy annyi ötlet jött, hogy kibővült egy esetleges folytatásra?

Zs.: Igen, sorozatnak indult, tudtam, hogy nem fogok elférni egy könyvben. Annyira összetett a regény, hogy rengeteg dolog megválaszolatlanul maradt volna, ha abbahagyom. Egyetlen ötletet sem akartam kiaknázatlanul hagyni, és az olvasók visszajelzései is egyértelműek voltak. Szeretnék a kalandok folytatását, kíváncsiak a hősökre.

L.: Gőzerővel készül a második rész. Maradsz az autentikus magyar vonalon, vagy esetleg más tájakra kalandozol?

Zs.: Mindenképpen marad az irány. Részben, mert ez az, amit elképzeltem, részben, mert az olvasók is ezt várják. Természetesen figyeltem az óhajokra és észrevételekre, és ha ezek nem mentek szembe a Kárpát Walzer univerzumával, akkor változtattam. Igyekszem megfogadni az építő kritikákat. Közben persze íródott néhány novella is. Van, amelyik egészen történelmi, van ami kevésbé, csak egyszerűen érzelmes, és készült néhány szorosan  a Kárpát Walzerhez kötődő is, de nem az ismert karaktereket szerepeltető. Ami összeköti őket az a XIX.század, és a Monarchia. Lehet, hogy egyszer majd leporolom őket, írok még néhányat és kiadásra kerülnek egy novelláskötetben. Mindezeken túl dolgozom egy teljesen saját világon is, ami nem kötődik a Földhöz. Néhány sarkalatos pontját már lefektettem, írogattam is hozzá valamennyit.

L.: Végezetül üzennél valamit az olvasóidnak?

Zs.: Azt üzenem, hogy mindenki vigyázzon magára, és hamarosan jön a folytatás.

Nagyon köszönjük az interjút Szép Zsolt! ❤

1_H+ętf+Ĺ insta +ęs FB

A képet a Kalliopé Kiadó készítette

Még több infóért keressétek fel Zsolt Facebook és Instagram oldalát is! ❤


linda_bio2020

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s