Agave kiadó · író · Extra tartalom · interjú

Interjú Alix E. Harrow írónővel

A következő bejegyzésben egy interjúval készültünk nektek a Tízezer ajtó írónőjével, ahol a könyvéről, annak megszületéséről és egy kicsit magáról is beszél. Az interjú különlegessége, hogy nem egy tipikus interjúztató teszi fel az alanynak a kérdéseket, hanem Alix férje, Nick. Az eredeti szöveget ide kattintva olvashatjátok.

A Tízezer ajtó című könyv előrendelhető 35% kedvezménnyel ide kattintva!

Alix E Harrow egy ex-történész, akinek a rendkívül magas könyvtári bírságai mellett számos dologról megvan a maga véleménye. 2019-ben az egyik fikciós novellája jelölve lett a Nebula, valamint a World Fantasy és a Locus díjra is, a jelölések mellett pedig elnyerte a Hugo Award for Best Short Story díjat ugyanabban az évben. Debütáló kötete, a Tízezer ajtó bekerült a Fall 2019 Barnes & Noble Discover New Writers* válogatásába.

Alix és Nick áfonyaszedés közben ismerkedtek meg egymással, Maine államban. Jelenleg Kentuckyban élnek, Alix főállású író, Nick pedig a két félvad kisgyerekük nevelése közben is tud időt és türelmet szakítani arra, hogy elolvassa felesége kéziratait. (A szentté avatása folyamatban van.)

Nick: Tegyünk úgy, mintha egy idegen lennék – van tíz másodperced eladni nekem a könyved.

Alix: Kérem, uram, a gyermekim éhesek! Nézzen rájuk: elhanyagoltak, rongyosak –

Nick: Én inkább egy gyors összefoglalóra gondoltam.

Alix: 1901-ben egy lány talál egy Ajtót (egy Ajtót, nagy A-val, olyasmit, mint ami Narniába, Tündérföldére vagy Atlaniszba vezet), de valaki örökre bezárja azt. Tíz évvel később rátalál egy bőrkötésű könyvre, amiben válaszokat lel a kérdéseire – az utak közötti világok, a szavak titkos ereje és még a saját múltja tekintetében is. A Tízezer ajtó jó barátságokról, rossz kutyákról, történelemről és erőről, kalandokról és igaz szerelemről szól, és olyan történetekről, amelyeket mi mindannyian örökbe kapunk.

Nick: A kötet „könyv a könyvben”, két összekapcsolódó történettel. Hogyhogy nem választottál egy sokkal lineárisabb, egyszerűbb történetvezetést az első könyvedhez?

Alix: Biztos vagyok benne, hogy emlékszel azokra az időkre, amikor arccal előre feküdtem a nappali padlóján miközben arról siránkoztam, hogy „MIÉRT NEM VÁLASZTOTTAM EGY SOKKAL EGYSZERŰBB TÖRTÉNETVEZETÉST??????” miközben te nem túl együttérzően bólogattál.

Egyrészt azt gondolom, hogy valahol féltem továbblépni a novelláktól a regényekig, és kevésbé ijesztőnek tűnt két rövid történetet írni aztán valahogy regény formába rendezni. Másrészt a második nézőpont érzelmileg is fontos volt számomra, főként azután, hogy megszületett a legidősebb fiunk. Mindemellett egyszerűen csak így tűnt helyesnek. Szerettem volna történetekről írni, főként olyanokról, amiket megöröklünk – és arról, hogy mi történik, amikor a kezünkbe vesszük az ilyen történeteket.

Nick: Olyan csodálatos vagy –

Alix: Aw, köszönöm, édes.

Nick – és az egyik csodás vonásod, hogy egy ex-történész vagy. Hogyan befolyásolta szerinted a történész múltad az írást és magát a könyvet? 100 százalékig a történelmi pontosságra törekedtél vagy inkább az írói szabadságra bíztad magad?

Alix: Mit szólsz ehhez: ha bármit is elrontottam történelmileg, csak ráfogjuk, hogy az az írói szabadságnak köszönhető. Minden, amit helyesen írtam pedig a tehetségemnek és a belefektetett kutatói munkámnak volt köszönhető.

Én nem a száraz tényeket szerettem a történelem tanulásban. Nem érdekelt, mikor találták fel a gázlámpát vagy miféle gombok voltak divatosak az 1880-as években, sem az, hogy ki örökölte a trónt ki után. Engem sokkal mélyebb, nehezebben észrevehető dolgok foglalkoztattak, mint például a kulturális átalakulások, az ideológiák változása, a láthatatlan mítoszok, amelyek mindennek az alapját adták. Az elsuttogott történetek. Remélem, hogy néhány ilyen történet mások számára is láthatóvá vált a Tízezer ajtóban.

Az egyetemen számos egyéb dolgot is magamra szedtem:

  • Egyre gyengülő bizalmat a Chicago típusú lábjegyzetekben. Minden egyes első kézirat, amit valaha írtam lábjegyzetekkel van ellátva.
  • Hosszú és boldog párkapcsolat a Zotero-val.**
  • A hitet abban, hogy az erőszakosan kijelentett vélemény teljesen oké, és ez a barátkozás egyik normális módja.
  • A képességet arra, hogy több tízezer szót megírjak éleslátású és túlhajtott közönség számára, akik egy egytől ötös skálán értékelnek engem.

Nick: A könyvedben elég sok – bár nem több tízezer – különböző világ jelenik meg. Mi inspirálta a különféle világokat?

Az egyik gondolat emögött az volt, hogy az Ajtók „eresztenek”. Eszméket, embereket, tárgyakat, de főként változást hoznak. Szóval ez az egész inkább fordítva működött: egy valós történettel vagy eseménnyel kezdődik a valódi világunkból, majd mögé képzeltem az Ajtót, ami a dolgok hátterében állhat. Ilyen például az Szipojlázadás 1857-ben,*** vagy Toussaint Louverture forradalma.**** Maini tündérmesékből és new orleansi mítoszokból merítettem még ihletet. Emellett talán vannak, de lehet, hogy nincsenek utalások a kötetben más fantasy világokra is – itt egy kis nyom az olvasóknak: alabástrom.

Nick: A könyvedben megjelenik a mágia, de egészen természetesnek, majdhogynem magától értetődőnek hat. Ez olyan varázslat, amelyet nem kötnek meg bizonyos határok és szabályok. Miért van ez?

Alix: Van egy erős, valószínűleg gyerekes vonzódásom az olyan mágia iránt, ami varázslatosnak érződik. A varázslat lényege az, hogy a fizikai valóság szabályain kívül esik, kívül áll a lehetséges és a lehetetlen merev szabályrendszerén, olyan, amiről sosem tudja pontosan senki, mire képes. Mindig is utáltam például az olyan videójátékokat, ahol pici zöld csíkkal jelezték a varázslatot.

(Mégis, ha túl légből kapottnak, elrugaszkodottnak alkotod meg a mágiát, akkor az isteni erőknél, és ezzel számos cselekménybéli problémánál fogsz kikötni. Vegyük példának azt, ha mondjuk megalkotsz egypár varázskövet, ami tudja befolyásolni az időt, teret, valóságot stb, és ezek a kövek a főgonosz kezébe kerülnek. A mindennapi hősök nagyjából két percig tudnák felvenni ezzel az erővel a harcot. Ez a történet pedig akkor egy elég rövidke film lenne…)

Nick: Van olyan szereplő a könyvben, akinek az ötletét a való életből merítetted?

Alix: Csak nem arra a jóképű olasz-amerikai úriemberre gondolsz, akinek a szemei elbűvölően csillognak? Arra, aki minden küzdelemben főhősnőnk mellett áll, és aki mindenek felett hisz benne? Ő a legnagyobb kitaláció, drágám. Bármilyen hasonlóság valódi férjekkel csupán a véletlen művel.

Nick: Amikor írtad ezt a könyvet, akkor éppen teljes állásban dolgoztál egy újszülött mellett. Fogalmam sincs, hogyan volt időd írni. Mégis, miként oldottad meg?

Alix: Pusztán elszántság és határozottság kérdése, természetesen. Ha valaki igazi író, akkor simán csak felkel reggel negyed négykor és még reggeli előtt megír tízezer szót. Az ilyen író ebédszünetekben és vasárnaponként ír. Az ilyen írót a színtiszta amerikai keménység és a fekete kávé tartja életben.

Ez persze mind badarság. Ugyanúgy sikerült megírnom a könyvem, dolgoznom és nevelni a két gyermekemet, ahogy a legtöbb írónak hasonló helyzetben: volt valaki, aki menedzselte helyettem az élet nagy részét. Te takarítottál. Te főztél. Te írtad a bevásárlólistát és fizetted a gázszámlát. Te gugliztál rá arra, mi jó fogzás esetén, és aludtál teljesen kicsavart nyakkal, mert a gyerek a legkisebb mozgásra is felébredt volna.

Tudod, nem csak azért ajánlottam neked a könyvet, mert bejössz nekem. Hanem azért, mert nélküled nem lenne könyv, amit ajánlhatnék.

Lábjegyzetek:

*Barnes & Noble a legnagyobb amerikai könyvesbolt.

**A Zotero egy szabad, nyílt forráskódú hivatkozáskezelő szoftver. A program segítségével rendszerezhetjük és karbantarthatjuk hivatkozásainkat és kutatási feljegyzéseinket. – Wikipedia

***A szipojlázadás az Indiában 1600 óta folyamatosan hegemóniát szerző és a 19. század közepére már a tényleges hatalmat birtokló Brit Kelet-indiai Társaság, ezzel együtt a gyarmati uralom elleni felkelés, amely 1857. május 10-én tört ki a gyarmati hadsereg indiai katonái (szipojok) részvételével.  – Wikipedia

****François-Dominique Toussaint Louverture  (1743. május 20. – 1803. április 7.) felszabadított rabszolga, a haiti forradalom legkiemelkedőbb vezetője, majd ennek nyomán Saint-Domingue (Haiti akkori elnevezése) kormányzója. – Wikipedia

A fenti kép forrása:

https://www.audible.com/author/Alix-Harrow/B07N1SL37M

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s