Érdekességek · exkluzív · Extra tartalom · interjú · projekt

Dalszövegírók a 21. század költői?

Verses projektünk keretében merült fel bennünk a gondolat, vajon a mai korban kik azok, akik megfelelnek a régi költők ideáljainak? Azok, akik szembe mentek a társadalmi felfogással, néha kicsapongó éltet is éltek, miközben gondolatébresztő, meghatározó műveket hagytak az utókorra.
A Meg Egy Cukorka két tagját, Hárs Barnát – frontember és dalszövegírót – és Mihályi Dávidot – basszusgitáros és dalszövegírót – faggattuk ki gondolataikról, meglátásukról a témában.

Mihályi Dávid és Hárs Barna

Ha abból indulunk ki, hogy költészet és vers, mindenkinek egyből Ady és Radnóti jut eszébe, pedig közben van egy csomó kortárs költő is. Ti inkább a kortárs vagy a klasszikus verseket preferáljátok? Kik a kedvenceitek?

  • Barna: Bár meglehetősen felszínesek az ismereteim mind a kortárs, mind a klasszikus versek terén, azt gondolom, hogy jóval több erős alkotást olvastam a klasszikus érából. Engem egyébként a versfogyasztás sosem vonzott úgy igazán, inkább a létrehozása inspirált az ilyen formájú műveknek. Ha választani kell, akkor klasszikus, mert úgy gondolom hogy ma nem ez a korszerű formája azoknak a szellemi tartalmaknak, amiket a vers hordoz. A kedvencem Ady, talán tőle is olvastam a legtöbbet, de nála is inkább az attitűd ragadott magával, mintsem a művek esztétikája.
  • Dávid: Nemigen tudok választani ilyen formában a kettő közül. Egy vers – vagy bármilyen alkotás – akkor jó, ha örökérvényű. Nekem Kosztolányi az abszolút kedvenc, írásai időtállók, számomra ugyanannyira aktuálisak, mintha egy kortársunk gondolatai lennének. Kortársak közül Nádasdy Ádám versei érintettek meg a legjobban, a Jól láthatóan lógok itt című kötete nagyon nagy hatással volt rám. De nagyon szerettem Dékány Dávid Dolgok C-hez, Szendrői Csaba Mintha muszáj lenne, Peer Krisztián 42 vagy Kemény Zsófi Nyílt láng használata című köteteit.

A zene sokkal több embert elér általában, mint a költészet, sokkal populárisabb, mint maga a hagyományos vers. Szerintetek mi lehet ennek az oka?

  • Barna: A zene univerzálisabb műfaj, könnyebben értelmezhető és befogadható, mint bármilyen szöveg, hiszen úgy is lehet vele mondani valamit, hogy az ember száját egy szó sem hagyja el. Még a nyelvet sem kell érteni hozzá, tehát egyszerűbb forma. Az egyszerűbb mindig népszerűbb.
  • Dávid: Úgy gondolom, hogy régebben, mondjuk a Nyugatosok idejében egy vers hasonló hatást válthatott ki az emberekből, mint ma egy dal. Nálam például hasonló húrokat penget meg Kosztolányi és Noel Gallagher. Viszont sokszor a versek túlcizelláltak tudnak lenni, aminek a mondanivalójának a megfejtéséhez több idő kell, mint egy kétperces dalhoz. Így érthető, hogy az utóbbi miért populárisabb műfaj.

Mit gondoltok, aki dalszövegíró az egyben költő is?

  • Barna: Abban az esetben ha majd emlékeznek rá, igen. Szerintem attól lesz valaki költő, ha hordozza a lángot az alkotásaiban. Tehát aki nem hordozza a lángot az hiába ír verseket dalszövegek helyett, akkor sem lesz közelebb a költőhöz.
  • Dávid: Ez a dalszöveg minőségétől, illetve a szerző hozzáállásától függ, hogy akar-e és tud-e mondani valamit. A mai zenék kapcsán nálam visszatérő érzés, hogy a szövegíró mondani akar valamit, csak nem tud. Ekkor azt érzem, hogy felébred ezekben az emberekben egy marketing-szövegíró, aki jól hangzó összefüggéstelen sorokkal próbálja menteni a menthetetlent, és eladni “mélynek”, “művészinek”, “tartalmasnak” egy valójában semmitmondó dalt. Az írás szerintem egy bensőséges dolog, nem szabad úgy hozzáállni, mint egy marketingkampányhoz.

Szerintetek mennyire nehéz egy rím nélküli “vers” megzenésítése?

  • Barna: Nincs rá szabály. Ha homlokon csókol a múzsa, akkor semmiért sem kell erőlködni, minden magától jön, ha nem, akkor meg kár erőltetni.
  • Dávid: Eddig két verset zenésítettem meg, Egy Nádasdy, illetve egy Várady Szabolcs verset. Semelyik esetben sem a rím indította el a megzenésítés folyamatát, hanem ahogyan Barna fogalmazott: a múzsa csókja. Ez pedig ezekben az esetekben a szövegek voltak. Ha a megzenésítés egy tudatos elhatározás lett volna, akkor nem gondolom, hogy megszülettek volna.

Hogyan látjátok, mi a jövője a mai dalszövegeknek? Lehet egyszer tananyag ez is, mint jelenleg a nagy klasszikusok?

  • Barna: Őszintén szólva nem nagyon hiszem, hogy bármi értelme volt irodalmat tanulnom a középiskolában. Úgy érzem ez a fajta oktatás csak elüldözi az embert tőle. Amit az irodalomról tudok, azt az egyetem utáni években szívtam magamba, akkor kezdett el érdekelni. Szóval nem tudom… Lehet, hogy egyszer a mai dalszövegek is tananyag lesznek, remélem akkor Krúbi is belekerül.
  • Dávid: Miért ne kerülhetnének bele? Ez szintén a dalszövegek minőségétől függ. El tudok képzelni egy Lovasi András, AKPH vagy Bereményi Géza dalszöveget az irodalomkönyvekben. Akár egy Krúbit is. Eléggé érdekes, hogy hacsak a hatásgyakorlás mértékét vizsgálnánk meg, akkor valószínűleg a Most múlik pontosan közelebb áll egy Ady-vers hatásához, mint egy kortárs költő verse. Nyilván nem szabad összekeverni a két műfajt, de szerintem megférnek egymás mellett a tananyagban.

A versekben és kifejezetten a verselemzésben mindig azt utáltuk a suliban a legjobban, hogy a tanár mindig feltette a nagy kérdést: mire gondolt a költő. Nem feltétlenül szerettük a verselemzést, de közben a zenénél sokkal könnyebben átjön a  szöveg jelentése, könnyebben azonosulunk vele. Szerintetek miért nehezebb megérteni egy verset, mint egy dalszöveget? Nehezebb egyáltalán?

Barna: Én nem hiszek ezekben a nagy kinyilatkoztatásokban. Miért lenne nehezebb megérteni egy verset? Melyik verset és melyik dalszöveget? Szerintem egy Petőfi verset sokkal egyszerűbb értelmezni, mint egy Szendrői szöveget. Versből is van olyan ami magától értetődik és dalszövegből is van, amihez le kell ülni és sorról sorra elgondolkozni rajta.

Dávid: A versemlemzést csak azért utáltuk, mert keretek közé voltunk szorítva. Amikor kicsit elmélyülne az ember egy versben, egyből jön a tanár, hogy hát nem erre gondolt József Attila. Dehát soha nem fogjuk megtudni “mire gondolt a költő”. Egyébként is kit érdekel? Nem a személyt kell magaddal vinni, hanem a művészetét. Nekem mondjuk szerencsém volt gimiben, jó irodalomtanárom volt. Nemcsak azt értékelte, ha bevágtuk a költők életrajzát. 

Tegyük fel, hogy egy napra egy általad választott költő bőrébe bújhatnál, ki lenne az?

Barna: Nem szívesen bújnék egy napra senki más bőrébe sem.

Dávid: Kosztolányi Dezső bőrébe. Mondjuk az 1910-es évek közepén, amikor Karinthyval járták a kávéházakat és közben Ady-verseken röhögtek. Számomra Kosztolányi élete és személye roppant érdekes. Sokat olvastam róla, de nem azért, hogy jobban megértsem az írásait, hanem azért, mert egy nagyon megosztó figuraként gondolok rá, és érdekes az a kettősség, ami jellemezte az életét. Gondolok itt többek között arra, hogy egy szélsőjobboldali lap szerkesztője volt éveken át, miközben a Nyugatba is írt.  

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s