ajánló · Extra tartalom · képregény · könyvajánló · Libri · projekt

Első képregényes élményem

Mindig is büszkén hirdettem, hogy én aztán minden műfajban otthonosan mozgok! Jöhet krimi, fantasy, sci-fi, szépirodalom, én mindent elolvasok. A Prológus csapat tagjai azonban felhívták a figyelmem arra, hogy van egy stílus, amit még nem próbáltam ki. Ez nem más, mint a képregény.

Bloggercsapatunk imádja a képregényeket. Az ő hatásukra néztem rá a Webtoon oldalára, ahol szuper sztorikat olvasgathattok, méghozzá nagyszerű illusztrációkkal, kezdésnek tökéletes. De az első igazi képregényes olvasmányélményemet a Persepolisnak köszönhetem. Fél évvel ezelőtt bukkantam rá erre a könyvre, a fülszövege pedig annyira meggyőzött, hogy egyből a kívánságlistámra került.

„Mardzsi ​tízéves, amikor a nőket kendőviselésre kötelezik, bezárják a kétnyelvű „világi iskolákat”, majd Irak ledobja az első bombát Teheránra. A szabadelvű családban nevelkedő kislány próféta akar lenni, tüntetésekre jár, és hősnek tekinti börtönviselt bácsikáját. A szülők látják, hogy ebben a nyomasztó légkörben az ő szabad szellemű lányuk nem tud kiteljesedni, ezért Ausztriába küldik tanulni, ahol reményeik szerint lehetősége lesz az érvényesülésre. Ám a beilleszkedés nem egyszerű – az eltérő kultúrával, viselkedési szokásokkal nehéz megbirkózni, és a fiúk, illetve a zavaros ideológiájú haverok csak még inkább megbonyolítják a helyzetet. Egy szerelmi csalódás és néhány hónapnyi csövezés után Mardzsi úgy dönt, visszatér Iránba, de már a szülőhazájában sem érzi otthon magát – míg Európába túl „iráni” volt, Iránban már túlságosan „európainak” számít… Megrázóan őszinte, szívszorító, ugyanakkor humorral átszőtt történet a vallási fundamentalizmus országáról, az iszlám forradalomról, a félelemben és gyászban eltöltött évekről, és két világ – az iráni és nyugati gondolkodás – kibékíthetetlennek tűnő ellentéteiről.”

Elsiklottam a borítón szereplő matrica felett, így valamiért nem képregényként élt a tudatomban ez a könyv. A Prológus bloggerjei ajánlották nekem Marjane Satrapi alkotását, amikor meghökkenve vették tudomásul, hogy én még sosem vettem a kezembe képregényt. Mivel már régóta kíváncsi voltam rá, a célnak pont megfelelt, így került hozzám ez a kötet.

Bevallom, voltak előítéleteim vele kapcsolatban. Sokáig tartózkodtam a képregényektől, hiszen a képek megölik az élményt, ha nem kell elképzelnem, akkor nincs is értelme… Vagy mégis? Azt kell mondjam, hogy hatalmasat tévedtem a képregényekkel kapcsolatban. A titka az egésznek, hogy ne ugyanazt várjátok tőle, mint egy regénytől. Teljesen más műfajként kell kezelni, és miután sikerült objektívabb nézőpontra váltanom, meglepően élveztem. Persze ehhez elengedhetetlen volt az érdekes és elgondolkodtató életrajzi történet, a szerzőnő magával ragadó elbeszélésmódja, stílusa. Nekem nagyon tetszettek a minimalista rajzok, pusztán fekete-fehér illusztrációkból áll a kötet, ami a maga egyszerűségével tökéletesen ki tudta fejezni mindazt, amit az író át akart adni.

Egy biztos: feladta a leckét a soron következő képregényeknek. Egészen biztosan teszek még próbát ezzel a műfajjal, egy tapasztalat nem elég ahhoz, hogy eldöntsem, tetszik-e vagy sem. Bár jelenleg továbbra is a hagyományos regények pártján állok, egy-két olvasás könnyen lehet, hogy a képregényeket egy szintre emeli velük. Ha még nem olvastál soha képregényt, kezdésnek meleg szívvel tudom ajánlani a Persepolist, egy próbát mindenképp megér!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s