Érdekességek · író · írói profil · könyvek világa · projekt · romantikus · Tudtad-e?

Ismerd meg Jane Austent!

Napjaink egyik legkedveltebb írónőjének életét kevesen ismerik pontosan. A nagy sikerű szerzőkről hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy hirtelen ötlettől vezérelve megírták az első könyvüket, majd varázsütésre ölükbe hullott a hírnév, pénz, minden, ami kell. Némi kutatómunka azonban súlyosan rácáfol erre a feltételezésre. Tartsatok velem, ismerjétek meg ti is a romantikus regények mesterét!

1775-ben egy Steventon nevű faluban született Hampshire megyében. Boldog családi életet élt, átlagos életet mondhatott a magáénak, testvéreivel és szüleivel is jó kapcsolatot ápolt, rokonai támogatták írói ambícióiban. Szerencséjére családja sokat utazott, valószínűleg ezek nélkül a tapasztalatok és élmények nélkül nem vetette volna bele magát az írás mesterségébe. Kirándulásaik helyszínei alapot szolgáltattak regényeihez. Az Emma című művében bemutatott iskolát például saját kollégiumáról mintázta, ahol nővérével, Cassandrával tanult.

Austen nagyon komolyan vette az írást, ami a 18. század fordulóján kissé szokatlan volt. Regényeinek fő ismérve, hogy erős, határozott és művelt női alakok a főszereplői, akárcsak ő maga. Vitatható, hogy értelmezhetjük-e munkásságát a feminizmus szellemiségében, mindenesetre a mozgalom képviselői gyakran hivatkoznak karaktereire, amikor a nők kiválósága mellett érvelnek. Le merném fogadni, hogy Austen maga is csatlakozott volna a kampányokhoz, programokhoz, küzdött volna a nők egyenjogúságáért.

Művei nem csak emiatt lopták be magukat az olvasók szívébe. Páratlan éleslátásának hála burkolt kritikát fogalmaz meg az akkori kor társadalmi berendezkedéséről, mindezt humorral itatja át, ami igazán élvezhetővé teszi. Ironikus hangvétele, egyedülálló stílusa tette ikonná az írónőt, habár a siker korántsem volt borítékolható. Édesapja próbálkozása ellenére egy londoni kiadó elutasította a Büszkeség és balítélet publikálását. A 21 éves Austent egyáltalán nem kedvetlenítette el az ismeretlenség, lelkesedése az írói pálya iránt lankadatlan volt. Kortársai, köztük Mark Twain és Charlotte Brontë, éles kritikát fogalmaztak meg könyveivel kapcsolatban, a ma jellemző figyelmet csak halála után kapta meg.

Mark Twain egyébként konkrétan ki nem állhatta az írónőt, az ő szavaival élve: „(…) minden egyes alkalommal, amikor elkezdem olvasni a Büszkeség és balítéletet, legszívesebben felásnám a sírját, hogy összeverjem a koponyáját a saját sípcsontjával.” Milyen kedves… Irodalomtörténészek úgy tartják, hogy ez a mély utálat betudható Mark Twain irigységének, de a pontos magyarázatot homály fedi.

Munkásságával kapcsolatban érdekességként megemlíteném, hogy történeteihez saját életéből merített ihletet. Mind a helyszíneket, mind a karaktereket környezete inspirálta. Nővéréhez fűzte a legszorosabb viszony a család tagjai közül, de a többi testvérével is megtalálta a közös hangot, e testvéri szeretet könyveiben lépten-nyomon feltűnik. Egy-egy kötet befejezése után sosem tudta elengedni karaktereit. Gyakran fantáziálgatott szereplői ’könyv-utáni’ életéről, egészen különleges kapcsolatot ápolt a saját maga alkotta személyekkel. Számomra ez is bizonyítja elhivatottságát és profizmusát.

Vajon megindító szerelmi történeteit is saját romantikus kapcsolatai ihlették? Nos, a meglepő válasz erre az, hogy nem. Austen, akit a romantika műfajának úttörőjeként, egyik legjelesebb alakjaként tartunk számon, még csak férjhez sem ment. Ironikus, nem? Mindössze kétszer volt szerelmes, és egyszer el is jegyezték, az esküvőig azonban már nem jutottak el – sőt, lehet, hogy valamiféle rekordot is megdöntött a furcsa pár, mert jegyességük pusztán egy éjszakán át tartott. Hiába írt megannyi szép történetet egymásra találó fiatalokról, a nagy betűs szerelmet ő nem tapasztalhatta meg.

Ez részben annak is köszönhető, hogy nem adatott neki hosszú élet. Az akkor még ismeretlen Addison-kór megkeserítette utolsó éveit, bőre elfeketedett és nagyon legyengült. Betegsége miatt bezárkózott, nem élt élénk társasági életet, hiába próbált meggyógyulni, 1817-ben 41 éves korában távozott az élők sorából.

Hat könyvet köszönhetünk Austennak, terveim szerint, az összesre sort kerítek egyszer, mert imádom, ahogy ír. Személyes kedvencem a Büszkeség és balítélet (úgy sejtem, ezzel nem vagyok egyedül).

Szemezgessetek bátran e hat írás közül:

  • Értelem és érzelem (Sense and Sensibility), 1811
  • Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice), 1813
  • A mansfieldi kastély (Mansfield Park), 1814
  • Emma (Emma), 1815
  • Meggyőző érvek (Persuasion), 1818
  • A klastrom titka (Northanger Abbey), 1818 (a regényt 1803-ban fejezte be, de csak 1818-ban adták ki)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s