Agave kiadó · ajánló · Új megjelenések · fantasy · miniprojekt · projekt · prológus · történelem

R. F. Kuang: Lángoló isten – kritika

Elérkeztünk R. F. Kuang harmadik regényéhez, ami egyben a sorozat záró kötete is.  Az írónő üzenetével kezdődik a regény, ami nem túl kecsegtető:

“Kedves olvasóimnak,
akik végig kitartottak a sorozat mellett,
és felkészültek arra,
hogy rengeteget fognak sírni.”

De mielőtt még belevágnánk a sűrűjébe, nézzük meg, miről is szóltak az előző részek:

Főszereplőnk Zsin, a Kakas tartományban élő árva lány. Kitartóan tanul, így felveszik az ország legrangosabb iskolájába, ahol a katonákat képzik. Kikerül a nyomorból és új életet kezdhet, ám ez az út nem könnyű, nehezen találja meg a helyét.
Csiang mesternek hála elkezd beilleszkedni, és a titkos “sámán” tanokkal ismerkedni. Aztán mindez félbemarad, amikor kitör a harmadik Mákháború. Nikarát megtámadja a Mugeni Föderáció.
Hőseink új pályára tévednek, immár élet-halál harc folyik. Zsinben feltámad a főnix, és megismerkedik a titkos zsoldos sereggel, a Cekoval. 

A második részben folytatódik a háború, de a helyzet bonyolódik és már két fronton folynak a küzdelmek: nem csak a Mugeni Föderáció hanem Ta-csi császárnő is az ellenségek listájára kerül. A polgárháborúban a Sárkányhadúr mellett lép fel Zsin. A politika ingoványos talajra tévedünk, mely főszereplőnknek nem igazán fekszik.  Eközben Zsin depresszióval is küzd és harcol az ép elméjéért az istenével. Brutális csatáknak lehetünk szemtanúi, és a kegyetlenség is a tetőfokára hág. Árulások, bizalmatlanság és szerelem elevenedik meg a lapokon, és a kötet végül hatalmas nagy függővéggel zárul.

El is érkeztünk a trilógia záró kötetéhez, A lángoló istenhez. 

Ha az előző részeket véres, kegyetlen, durva jelzőkkel illetnénk, akkor ezt most szorozzuk meg hárommal. Az egész Nikarai birodalom tűzben ég. Kuang bekeményített, és lezúzta a fél arcunkat ezzel a résszel.
Zsin teljes hátraarcot csinál. A Sárkányhadúrból főellenség válik, a Heszperiaiak még inkább, Ta-csi pedig hirtelen szövetségessé növi ki magát. 

A világot, amit eddig megismerhettünk, kezdi egyre jobban felemészteni az örökös háború. Az emberek csak akkor jutnak élelemhez, ha a hadseregek egyikében szolgálnak. Egyébként mindenhol felüti a fejét az éhínség, lepra és minden ami ezzel jár. 

Ez mennyire érdekli önjelölt új vezetőnket?

Nos, nem igazán. Ha van olyan, hogy tökéletes negatív karakterfejlődés, akkor itt ez megvalósult: Zsin erkölcsileg egy mélyrepülésbe kezd. Az egyetlen, aki képes valamennyire visszatartani, az Kitaj. Nagyon érdekes volt végigkövetni egy viszonylag pozitív főszereplő amortizálódását. Zsin teljesen elborul, és amikor lehetősége lenne a békére, akkor pedig nem tud mit kezdeni azzal.

“Káoszt okozott, de a káoszban érezte jól magát. Számára semmi jelentőséggel nem bírt a békés világ, a patthelyzet, a tűzszünet. Most már tudta, mit kell tennie ahhoz, hogy magánál tartsa a hatalmat: rá kell szabadítania a világra a káoszt, és az összetört darabkákból kell összeraknia a hatalmát.”

Kitajjal tudtam erkölcsileg azonosulni, viszont maga a karakter teljesen elsorvadt. Zsin mellett egyáltalán nem érvényesült, amit sajnálok, mert többet is ki lehetett volna belőle hozni. Ugyanez a helyzet Venkával és Nö-csával, de megértem, hogy az így is több mint 600 oldalas monstrumot nem akarta még tovább húzni Kuang.

Akikről viszont szívesen olvasnék egy kiegészítő regényt, azok a Trifekta. Ce-ja, Zsi-ka és Ta-csi történetébe 1-1 fejezet erejéig kapunk bepillantást a trilógia folyamán: egy nagyon izgalmas kezdettel, majd felemelkedéssel és a végén bukással végződő történet. Mind a karakterek, mind a sztori megmozgatja az ember fantáziáját. És talán, TALÁN végre kiderülne kik Zsin szülei. 

Szóval remélem, fut ezzel még egy kört az írónő, és megkaphatjuk ezt a szálat is.

Ez a trilógia nem egy YA regény, szóval akik nem ehhez szoktak, azok vértezzék fel a lelküket. Érdemes belekezdeni, mert minden brutalitása ellenére, egy új perspektívát kap az olvasó. Mire gondolok?
Mi a történelmet mindig európai szemmel tanuljuk, így nagyon izgalmas a másik oldalról a megközelítéséről olvasni, hogyan élte meg az egész kereszténység be hozatalát, a kultúra eltörlésére való törekvést a kínai világ. 

Ahogy már a régebbi értékelésemben is írtam, ez nem egy egyszerű high fantasy,hanem egy erősen a japán-kínai harcokból, és európai vallási terjeszkedésből ihletett világ. Kuang sok esetben támaszkodik valóságban is megtörtént harcokra, kínzási eljárásokra, történelmi eseményekre.
Ezen felül a harmadik kötetben kiéleződik a vallási megosztottság. A régi és új ISTEN behozatala. Itt már eszmék csapnak össze, nem emberek.
Ezektől a plusz elemektől lesz a Mákháború nemcsak jó, hanem kiemelkedő high fantasy sorozat. 

Szóval érdemes belevágni vagy folytatni, ha már olvastad az előző köteteket. A regény maga elég lendületes, így gyorsan lehet haladni vele. Én nem bántam meg, hogy belekezdtem és belemerültem a Kuang által felépített világba. Ez egy olyan trilógia, amire évek múlva is emlékezni fog az olvasó.

A könyvért külön köszönet az Agave kiadónak.
Érdekel? Ide kattintva tudod megvásárolni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s