fantasy · Könyvmolyképző Kiadó · projekt · YA

Susan Dennard: Truthwitch – Igazságboszorka | Értékelés

Szeretem a világmegváltós fantasykat, meg úgy alapból minden olyan történetet, ami el tud varázsolni és egy másik, számomra ismeretlen világba tud elkalauzolni. Egy hosszú, munkával és problémákkal teli, gondterhelt nap után az kell, hogy egy kis varázslat és utazás, kaland legyen az életemben. Olyan kaland, ami nem arról szól, hogyan oldjunk meg egy marketing problémát vagy miként engeszteljünk ki egy ügyfelet. Éppen ezért esett a választásom Susan Dennard: Truthwitch – Igazságboszorka c. sorozatának kezdőkötetére is, mert azt ígérték nekem, hogy együtt megválthatjuk a világot. Nem pontosan így történt, de nézzük miről is szól ez a könyv.

TruthwitchFülszöveg:

Együtt ​megválthatjuk a világot?

Boszorkaföldén majdnem olyan sokféle varázserő létezik, mint ahányféle módon bajba lehet keveredni – és a mindenre elszánt Safiya és Iseult ezt mindenkinél jobban tudja. 

Safiya igazságboszorka, vagyis képes az igazságot megkülönböztetni a hazugságtól. Nagy hatalommal járó varázserő az övé, olyannyira, hogy egyesek még a gyilkosságtól sem rettennének vissza, ha így a saját oldalukon tudhatnák. Ez különösen igaz a nemességre, arra a társadalmi rétegre, ahová Safi is tartozik. A lánynak ezért titokban kell tartania a képességeit, nehogy bábuvá váljon a birodalmak közti játszmában.

Iseult fonálboszorka, aki látja az életeket átszövő fonalakat – a saját szívéből kiinduló fonalak azonban láthatatlanok számára. Az ő és Safi közt szövődött különös barátságnak köszönhetően a kitaszított lány egy vakmerő kalandokkal teli életbe csöppen, amelyben hűvös nyugalma tökéletes ellenpontja Safiya forrófejű, lobbanékony természetének.

A két lány nem vágyik másra, mint szabadon élni az életet, ám Boszorkafölde fölött a háború fellegei gyülekeznek. Safinak és Iseultnak egy bosszúszomjas vérboszorkával a nyomukban császárokkal, hercegekkel és zsoldosokkal kell megküzdenie, akik bármit megtennének azért, hogy megkaparintsanak egy igazságboszorkát. Vajon az eszes Merik herceg mennyire tud a segítségükre lenni?
Hagyd, hogy elvarázsoljon!

A könyvért hálás köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak. Amennyiben felkeltette az érdeklődésedet, >> itt, a kiadó oldalán << tudod megvásárolni és beleolvasásra is lehetőség van.


A történet két jóbarát ügyes-bajos kalandjait mutatja be Boszorkaföldén keresztül. Safiya és Iseult már az első oldalakon bajba keveredik, így a legelején még bizakodó voltam, hogy egy jó ütemű, pörgős, érdekes fantasy történetbe nyerek bevezetést. Majd valahogy átfordult az egész abba, hogy ruhaleírásokat, bálokat, táncokat és egy kis romantikus kalandot kaptunk, megfűszerezve egy orgyilkossal és jó pár felbukkanó veszéllyel, amin a lányoknak át kell lendülnie, és első sorban menekülnie kell otthonától távol. Ha ezt szeretnéd kapni egy sztoritól, akkor nem kell tovább keresgélned, bátran ajánlom az Igazságboszorkát, mert pontosan ennyi van benne. A világfelépítés a különféle varázserőkkel izgalmas is lehetne, de nálam valahol ez elveszett félúton, nem ért el hozzám a történet és a szereplők varázsa, és őszintén megvallom végig unatkoztam miközben olvastam. Tudom, akár abba is hagyhattam volna, de szeretem megadni az esélyt a könyveknek, mert igen is volt már rá nem egyszer példa, hogy egy rosszabbul kezdődő regénynek pont az utolsó 100-50 oldala volt az, amitől az agyamat eldobtam. Van egy nagyon jó, érdekes alapja a történetnek, szuper világfelépítéssel, amiben rengeteg a potenciál, de nem éreztem elég kidolgozottnak se a világot, se a karaktereket. Ne kövezzetek meg, pontosan tudom, hogy egy sorozatról van szó, ki kellene várnom a végét, hátha jobb lesz, de egyszerűen nem fogott meg, nem volt elég megtartó ereje az írónő stílusának, az egész könyvnek. 

A karakterek szempontjából nálam problémás volt a könyv, mert sem Iseultot, sem Safit nem sikerült megkedvelnem, ami nem lett volna gond, mert nem ez a történet lényege, de azért valljuk be, hogy picit számítanak az ilyen apróságok. Safi a tipikus különleges hópehely, hiszen ő egy igazságboszorka, aki természetesen próbálja titkolni különlegességét, de nem valami jól. Folyamatosan bajba sodorja saját magát és Iseult-ot is, mert egyszerűen egy ostoba kislány. Annyira amatőr hibákat követett el végig, hogy nem is értem, hogy nem tépte meg őt valaki a felelőtlensége miatt. És, ha az nem lenne elég, hogy buta és felelőtlen, sokszor szimplán nem voltak megmagyarázva a tettei, teszem azt, amikor elszökött az őt segíteni próbáló emberektől, csak azért, hogy még sokkal nagyobb kalamajkába keveredjen. 

“Mhe verujta. Ez volt a nomatsik legszentebb mondata – és azt jelentette: bízz bennem, mintha egy lenne a lelkünk.”

Aztán ott a másik lány, Iseult, aki fonálboszorka, azaz látja mindenki életét átszövő fonalakat – kivéve a sajátját. Legjobb barátnője Safi, akivel együtt keverednek folyton bajba. A két lány közül Iseult volt számomra a sokkal érdekesebb karakter, a varázsereje is jobban megmozgatta a fantáziámat, kicsit a görög mitológiát idézte fel bennem olvasás közben. 

A szerelmi szál, az instalove alapja és másik fele, Merik herceg számomra teljesen semleges volt és érdektelen. Ezzel ellentétben Aeduan-Éduán (miért kellett magyarosítani a nevét?) az orgyilkos határozottan izgalmas és érdekes személyiségnek tűnt. A legtöbb izgalmas és igazán jó rész hozzá kötődött, így nagyon hiányoltam, hogy több teret és fejezetet kapjon.

A világfelépítést korábban már emlegettem, izgalmas felütése volt, de nem lett kidolgozva rendesen, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy egy sorozatkezdő kötetről van szó, viszont elfért volna ebben a majd 500 oldalban egy kicsit részletesebb kifejtés, magyarázat vagy úgy bármi, hogy a fonalak összeérjenek. Itt-ott említés szerűen egy-két uralkodó nevével dobálózik az írónő, de nem tudtunk meg kellő információt az országokról, a kultúráról, a politikai viszonyokról, csupán megemlítik, hogy egy majd 20 éves megállapodásnak hamarosan vége lesz és indulhat a viszály meg a buli. 

“Safi nem szabadságra vágyott, hanem arra, hogy hihessen valamiben – egy olyan díjban, amiért megéri futni és harcolni, és küzdeni, történjék bármi.
Végre megtalálta a díját. Nubrevnáért futott. És Merikért. Iseultért. Kullenért és Ryberért és Mathew-ért és Habimért, de mindenekelőtt: saját magáért.”

Kinek ajánlom a könyvet? 

Ajánlom azoknak, akik szeretik a bálos, romantikus, kicsit túlzottan drámai szereplőkkel teli történeteket, ahol a kezdetek kezdetén félremegy valami, amit a főhősöknek meg kell oldani, azáltal, hogy felnőnek önmagukhoz és vállalják az okozott problémákat. 

A fantasy és varázslat rajongói számára is tökéletes kikapcsolódást nyújthat a Truthwitch, pláne, ha mellé még sorozat kedvelő is az olvasó. 

“Nyugalom. Légy nyugodt az ujjad hegyétől a lábujjadig.”


zsebi_bio_2019

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s