Értékelés · Fumax · projekt · prológus

Seanan McGuire: Mélybe ránt a Lápvilág (Csellengő gyerekek 2.)

covers_550611Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​két iker, Jack és Jill tizenhét évesen tértek vissza otthonukba, ezt követően kerültek Eleanor West csellengő gyermekeknek fenntartott intézetébe.
De vajon mi történt velük ezt megelőzően, a Lápvilágon?
Jacqueline anyja tökéletes lánya volt: csendes, udvarias, mindig hercegnőhöz illő ruhában.
Ugyan kissé szigorúan bántak vele, de hát a tökéletes gyermekek nem teremnek csak úgy.
Jillian apja tökéletes lánya volt: kalandvágyó és vagány. Az apja jobban örült volna egy fiúnak, de ha már így alakult, kihozta a helyzetből a legtöbbet.
Az ikrek ötévesen jöttek rá, hogy a felnőttekben nem lehet megbízni.
Tizenkét évesen lementek a lehetetlen lépcsőn, hogy megtanulják, a megjátszott szeretet nem elég, hogy felkészítse az embert egy olyan életre, amelyet át- meg átsző a varázslat… És ahol a halállal, vámpírokkal, őrült tudósokkal és létfontosságú döntésekkel kell majd szembenézniük.

Seanan McGuire új története a sokszorosan díjnyertes Minden szív kaput nyitban megismert sötét és mágikus világba kalauzolja el az olvasókat, ahol a tündérmesék mélyén gyakran szörnyek rejtőznek, az igazság pedig ezer foggal mar bele az emberi lélekbe.

A Csellengő gyerekek-sorozat első része, a Minden szív kaput nyit után szinte azonnal a kezembe vettem a második kötetet, hiszen tudtam, hogy ez a rész az ikerpárról, Jacqueline-ről és Jillianről szól. Elöljáróban már egy-két információt megtudhattunk arról a világról, ahol ők jártak, azonban elképzelni sem tudtam, hogy hogyan lehet, hogy habár egy helyre kerültek, mégis teljesen más életet éltek. Alapvetően maga a világ nem vonzott annyira, hiszen egyáltalán nem hozzám passzol, mégis kíváncsi voltam arra, hogy mit fogok gondolni róla közel 170 oldal elolvasása után.

A borító kopársága nem feltétlen volt vonzó a számomra, azonban magához a regényhez és a stílusához remekül passzol. Tökéletesen átadja a regény hangulatát, azt a világot, ahol az ikerpár jól érzi magát, ahol otthonukra leltek.

“Akik hasonló körökben forogtak, mint Chester és Serena Wolcott, nagy összegben fogadtak volna rá, hogy a házaspár sosem vállal gyereket. Akinek egy csepp józan esze is volt, az nem nevezte őket szülőtípusnak.”

“A látszat néha csal”- szokták mondani, és ez ebben a regényben sincs másképp. Az ikerpár szülei, Serena és Chester Wolcott élete tökéletesnek tűnik, sokáig nem is akartak gyereket. Azonban amikor a kollégáik a munkahelyükön, illetve az ismerőseik is egyre gyakrabban mutogattak büszkén képeket a kilányaikról, kisfiaikról, valami megváltozik bennük. Mégis szeretnének gyereket vállalni, ráadásul Serena ikrekkel lesz várandós.

A lányok a kívülállók számára tökéletesnek tűnnek. De vajon ez mit jelent igazából? Azt, hogy a két lányra ráosztottak egy-egy szerepet, ami, habár nem egyezik a valódi énjükkel, kívülről jól mutat. Felszínesek. Az, hogy mit szeretnének a lányok igazából, nem érdekel senkit, csak meg szeretnék mutatni a szülők, hogy “tökéletesen nevelik” gyerekeiket. Ezzel pedig nem csak azt érik el, hogy Jack és Jill nem igazán tud beilleszkedni, senki sem közeledik feléjük, hanem azt is, hogy a két lány kapcsolata is megromlik. Nem igazán keresik szívesen egymás társaságát sem.

Az első résszel, a Minden szív kaput nyit című regénnyel ellentétben itt tényleg az ikerpár a főszereplő. Mivel a regény az otthonba kerülés előtti életükről szól, így arról szó sem esik még. Ebben a történetben a lányok gyerekkorának nehézségeit, illetve az ajtón túli világot ismerhetjük meg. A kapcsolatuk – hála szüleiknek – egyre felszínesebb, így nem kifejezetten ápolnak jó viszonyt. Két ellentétes személyiségnek nevelik őket (Jacqueline-t nagyon lányosnak, Jilliant pedig elég fiúsnak), így az érdeklődési körük sem volt soha hasonló. Ennek ellenére együtt lépnek át Lápvilágba, ahol igazán önmaguk lehetnek.

Ebben a világban számos nehézséggel, kalanddal kell megküzdeniük Jacknek és Jillnek abban az öt évben, amit itt töltenek. Ezalatt kell felnőniük, hiszen míg 12 évesen gyerekként érkeztek, az itt töltött időszakban érett lányokká váltak. Az ikerpár tagjai a Minden szív kaput nyit című részben nem voltak a kedvenceim, pont emiatt azonban nagyon kíváncsi voltam arra, hogy miért váltak olyan személyiségekké, amilyenekké. Nem mondom azt, hogy a kedvenceim lettek, azonban a háttértörténetüket ismerve már sokkal jobban megértem őket. Nem könnyű úgy beilleszkedni, hogy igazi szeretetet soha senkitől nem kaptak.

Az első részhez hasonlóan, Jack és Jill történetének is sikerült magával ragadnia, így bátran ajánlom mindenkinek a sorozat második részét is. Tökéletes olvasmány lehet az őszi, bekuckózós délutánokra. A sorozathoz készült kedvcsináló posztomat, illetve az első rész értékelését itt és itt találjátok.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Fumax Kiadónak!


fanni_fischer_bio2019

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s