2021-es olvasási kihívás · ajánló · Magánkönyvtár · projekt

Napi 50 oldal a magánkönyvtár olvasottságának növelése érdekében

b56c7768-4bc6-4082-bf28-7c16cfdb1375

Év elején beszámoltunk nektek arról, hogy 2021-ben megint megpróbálkozik a csapat egy része a napi 50 oldal olvasással. Létrehoztunk rá egy kihívást, amihez Instagram sablonokat is készítünk minden hónapban. Nagyon sokan becsatlakoztatok hozzánk az első pár napban, együtt motiváltuk egymást az olvasásra. Mint a legtöbb kihívásnál, az #napi50oldal kihívásánál is történtek lemorzsolódások, még a csapatunkon belül is, de vagyunk még páran, akik kitartunk.

Kicsit tartottam attól az év elején, hogy kényszerként fogom megélni, mert túlbuzgott bennem a teljesítési vágy. A kihívás beharangozójában említettem, hogy 2018 óta igyekszem így motiválni saját magamat az olvasásra, azonban eddig sosem jutottam túl az év felénél, valahogy mindig elvesztem útközben, sok volt a lejtő és az olvasási válság. Idén teljesen másképp élem meg az egészet. Motivált vagyok és kialakítottam egy kis rutint, napirendet, amibe tökéletesen beillik az a fél óra, amit olvasással töltök, mert körülbelül ennyi időre van szükségem, hogy a napi célkitűzésemet elérjem. Olvasok reggel munkába menet a tömegközlekedési eszközökön, és hazafelé is, ezáltal sokkal kevesebbet nyomkodom a telefonomat, ami szintén célom volt az évre.

Na, de miért is hoztam fel ezt a témát és a kihívást? Meg van az oka, méghozzá az, hogy azon kívül, hogy minden nap megpróbálok olvasni egy kicsit, elhatároztam, hogy ideje csökkenteni a magánkönyvtáramban lévő olvasatlan könyvek számát. Gondoltam két legyet ütök egy csapásra, és összekötöttem a kellemeset a hasznossal. Egész évben úgy választottam a könyveimet, hogy lehetőleg ne újraolvasás legyen, ne kérjek kölcsön könyveket és ne Scribd-ről válasszak ki valamit, ami megtetszik. Egy valamit nem tudtam betartani, hogy ne vegyek meg mindent, amit meglátok és megtetszik, de ennyi talán belefér.

26221047_1988159501211412_2858208960503825002_o

És, hogy van-e valamilyen eredménye az egésznek? Nyilván, így rengeteg könyvet elolvastam, ezáltal teljesítettem a moly.hu-s és a Goodreads-es kihívásaimat is. Nem a mennyiségre megyek általában, hanem, hogy minél érdekesebb és nekem tetsző történettel ismerkedjek meg, viszont szeretem motiválni magam az évi 100 könyves kihívással is. A munka mellett valószínűleg másképp nem ment volna ezeknek a teljesítése, mert amíg tavaly rengeteg gyerekkönyvet olvastam és hallgattam, idén azért a hosszabb kötetekkel is elég jó viszonyba kerültem.

A napi 50 oldalakkal 74 darab saját könyvemet sikerült elolvasnom, ami szerintem egy elég jó eredmény. Számos kedvencet avatta, például Babits Mihálytól A gólyakalifa nekem nagyon sokáig kimaradt az életemből. Gimnáziumban nem kérték tőlünk, magamtól pedig nem olvastam el, pedig egészen zseniális. Olyan mai, modern érzetet keltett, és hihetetlenül izgalmas volt az álom és valóság közötti párhuzam, hogy szinte egy ültő helyemben elolvastam, hazafelé a buszon (majdnem két órás volt az út).

Elolvastam Teagan Huntertől a Let’s ​Get Textual – Légy merész!-t is, ami nagyon cuki volt, jókat szórakoztam rajta, pedig nem igazán szoktam romantikus történeteket olvasni mostanában, mégis felüdülés volt a sok fantasy mellett. Ha már fantasy, idén végre befejeztem Katherine Arden varázslatos trilógiájának, Az északi erdő legendájának második és harmadik kötetét is. Imádtam Vászja és Morozko közös kalandját. Témánál maradva, befejeztem az utolsó, olvasatlan V. E. Schab könyvemet, az Addie ​LaRue láthatatlan életét, ami teljesen összetörte a szívemet. Gyönyörűen van megírva és garantáltan elnyerte nálam Az év könyve címet.

Gyerekkönyvek terén is fedeztem fel gyönyörűszép újdonságokat, a Lehet nem is olyan régen jelent meg a Scolar kiadó kínálatában és a meseszép rajzok és az üzenet, amit átad egyszerűen csodálatos. A ​Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló is ellopta a szívemet, a mai napig sokszor fellapozom, és erőt merítek a rövid, ám annál inkább szívemig hatoló rajzokból és pár soros üzenetükből. A kamaszoknak szóló történetek közül egyértelműen kedvenc lett A szívem egy bezárt bódé, melynek rövid novelláival még felnőttként is sikerült azonosulnom. Lisa Aisato illusztrációi pedig gyönyörűek, rengeteget hozzáadtak az olvasásélményhez. Linn Skabernél maradva, a Ma négykézláb akarok járni az év egyik legjobban várt újdonsága volt számomra. Felépítése ugyanaz mint A szívem egy bezárt bódéé volt, csak ezúttal a  felnőttmonológok kaptak teret.

Képregények terén felfedeztem Yuval Noah Hararit, aki a Sapiens c. könyvét ültette át képregény formátumba, ráadásul elég jól. A Sapiens: Rajzolt történelem – Az ​emberiség születése egyszerre edukatív és szórakoztató, így igazából bárki számára hatalmas élmény lehet, nem csak a képregény fanatikusoknak, sőt! Az év eddigi legpozitívabb csalódása pedig egy magyar kortárs szépirodalmi regénytől származik, az idei Libri irodalmi díjak döntősétől, Halász Ritától. A Mély levegő egy szabadulástörténet, amelyet az írónő egy mély levegővétellel mesél el.

Szóval így alakul eddig az év számomra, csökkennek szépen a magánkönyvtáramban lévő olvasatlan kötetek, de még nincs vége az évnek! Decemberben ezúttal nem hajrázok, szépen, nyugiban bekuckózva, forró csokit szürcsölgetve telik majd el ez a pár nap és hét.

Ti, hogy álltok a saját kihívásaitokkal?

A #napi50oldal kihívásról bővebben >>itt<< tudtok tájékozódni. Jövőre is folytatjuk, csatlakozzatok ti is hozzánk, motiváljuk egymást az olvasásra!


zsebi_bio_2019

Napi 50 oldal a magánkönyvtár olvasottságának növelése érdekében” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s