adaptáció · ajánló · Értékelés · fantasy · Halloween · könyvajánló · Könyvmolyképző Kiadó · Magánkönyvtár · projekt · YA

Shea Ernshaw: The Wicked Deep – Gonosz mélység | értékelés

Untitled_Artwork

Az e heti projektünk fókuszában a mítoszok és legendák vannak, amit én még a magánkönyvtáram olvasatlan könyveivel is sikeresen összekötöttem. Egy, a külföldi megjelenése óta várólistás könyvet választottam ki, és elég nagy elvárásaim voltak, mert úgy tűnt, hogy a The Wicked Deep – ami magyarul a Gonosz mélység nevet viseli -, pontosan az a történet lesz, amit nagyon szeretni fogok. Ez részben így is lett, részben pedig nem, de hogy mit is értek ez alatt, arról kicsit később mesélek.

wicked deepFülszöveg:

Köszöntünk ​az elátkozott városban, Sparrow-ban.

A Csendes-óceán parti városkában kétszáz évvel ezelőtt három nővért halálra ítéltek boszorkányságért. Köveket kötöttek a bokájukra, és a kikötő mély vízébe lökték őket.

Azóta minden nyáron visszatérnek egy rövid időre, és három lány testébe költözve bosszút állnak azzal, hogy fiúkat csalnak a kikötőbe, és vízbe fojtják őket.

Akárcsak sok helybeli, a tizenhét éves Penny Talbot is beletörődött a várost sújtó átokba. De ebben az évben, a nővérek visszatérésének éjszakáján egy Bo Carter nevű fiú érkezik, akinek fogalma sincs arról, hogy milyen veszélybe csöppent.

Bizalmatlanság és hazugságok kezdenek terjedni az eső áztatta utcákon. Penny és Bo is gyanakszik, hogy a másik titkokat rejteget. A halál pedig gyorsan utoléri azokat, akik nem tudnak ellenállni a nővérek csábításának.

Penny azonban olyasmit is lát, amit mások nem. És muszáj lesz választania: Bót mentse meg, vagy saját magát.

Legyőzheti egy boszorkány az óceán szirénénekét?


Nos, mint azt említettem hatalmas lelkesedéssel és elvárásokkal kezdtem neki a Gonosz mélységnek, ami egy misztikus kísértettörténet és egy Sparrow nevű városban játszódik. Megismerjük a történet elején a városi legendát, mi szerint Sparrow el van átkozva. Réges-régen a Swan nővéreket boszorkányság vádjával vízbe fojtották, és azóta minden nyáron visszatérnek elvenni három áldozat életét, szín tiszta bosszúból. Marguerite, Aurora és Hazel átka és egyben legendája kel életre a könyv sorain keresztül. Természetesen főhősünk Penny Talbot szemein keresztül leszünk mindennek tanúi, hű kísérője pedig Bo Carter, aki már az első megjelenése óta kicsit gyanúsnak tűnhet, hisz nem tudjuk, miért ment a városba, mit is keres ott.

A történet nem ragadott rögtön magával, aminek egyetlen oka volt, méghozzá az, hogy magyarul kezdtem el olvasni. Nem tudom mi történehetett, de kicsit olyan érzésem volt, mintha a kedves fordító nem tudna magyarul, amikor olyan szavakkal találkoztam, hogy mobil feltöltő. Kellett egy 40-50 oldal, mire azt mondtam, hogy jó, nekem ebből elég és átváltottam angolra, hogy élvezni is tudjam azt, amit olvasok.

Miután ezen a kezdeti nehézségen átlendültem egy csodaszépen megírt, izgalmas történetet kaptam, amely két történeti szálon keresztül mutatja be Sparrow múltját és jelenét. Az egyik szál Penny és Bo kapcsolatára épít, és a rejtélyre, hogy ugyan mit takar Bo múltja, miért érkezett a kisvárosba. A másik szál pedig a Swan nővérek rövid életét mutatja be, hogyan érkeztek és miért a városban, és hogy mi vezetett a tragikus vesztükhöz. Az egész hangulat, atmoszféra, ami áradt a lapok soraiból teljesen magával varázsolt, a két szál közül azonban sokkal jobban szerettem a Swan nővérek visszaemlékező részeit, amikor megtudhattam, hogy pontosan miért is ítélték el a lányokat boszorkányság vádjával, és hogy miért járnak vissza a mai napig kísérteni és büntetni a város lakóit.

“Újraéled a néphagyomány, és kétes találgatások kapnak szárnyra a város történetét illetően. És mindig, minden évben, kivétel nélkül, halálesetek is bekövetkeznek.”

A Swan nővérek átka minden nyáron kísérti a várost, minden nyáron visszatérnek és három lány testébe költözve bosszút állnak azzal, hogy fiúkat csalnak a kikötőbe, és vízbe fojtják őket, ez a történet kezdetén sincs másképp. Nagyon izgalmas volt találgatni, hogy ugyan ki lesz a következő áldozat, és hogy mikor jönnek rá főszereplőink, hogy ők is a játszmában vannak, de közben persze nem kellett nagy talányokra számítani, annyira nem volt nehéz kitalálni, hogy melyik testvér kinek a testébe költözött be, mégis nagyon jól működött az egész.

A romantikus szállal voltak problémáim, elég nagy hangsúlyt kapott viszont nem éreztem erősnek, sőt néhol számomra bugyutának is hatott, tekintve, hogy hatalmas insta love Bo és Penny szerelme. A két szereplő között egyáltalán nem éreztem a kémiát, így nem is tudtam értelmezni, hogy miért estek rögtön, szinte első nézésre egymásba.

Összességében egy nagyon hangulatos, városi legendára épülő misztikus YA történetet olvashattam, aminél maga a megteremtett egyedi atmoszféra és az írói stílus nálam vitte a prímet, így egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, csupán a magyar fordítást sajnálom. Nagyon sokaknak kedvence lehetne ez a történet, ha átmenne mindaz a szavakon keresztül, amit az eredeti verziótól kaptam.

“A nővérek úgy hordozzák magukban a végzetet, mint amikor valaki mérges szömörcébe botlik a sötétben, és még nem sejti, milyen következményekkel kell szembenéznie reggel.”

Kinek ajánlom?

Annak, aki szereti…

  • a rejtélyeket és a misztikus történeteket
  • a hangulatos tájleírásokat
  • az egyedi atmoszférát egy történetben
  • a visszaemlékezéseket
  • boszorkányos történeteket
  • átkokat és legendákat

A könyvet őszinte véleményért cserébe a Könyvmolyképző Kiadótól kaptam, amit nagyon köszönök!


zsebi_bio_2019

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s