Agave kiadó · Extra tartalom · projekt · prológus

Északi mitológia, avagy Odin és bandája

Ha meghallom azt a szót, hogy mitológia, gyarló módon azonnal a görög ugrik be, pedig a skandináv sem marad el tőle sem érdekes istenekben, sem az általuk véghezvitt cselszövésekben és történésekben. A Marvel filmek és Neil Gaiman nagy sikerű könyve is jelentős szerepet játszott az északi népek ősi regéinek feltámadásában, a könyvhétre megjelent új Agave kötet, A boszorkány szíve pedig tovább bővíti a kiválóan jó elbeszélések sorát. Akár ismerősek a legendák, akár nem, Genevieve Gornichece varázslatos története magával ragadóan kalauzol el bennünket ebbe a különleges világba, melynek alapjait röviden felvázolnám nektek.


A regék szerint valaha csupán a káosz létezett, melyből egy napon két ország vált szét: Nilfheim, az északi jégország és Muspellheim, a déli tűzország. A két ellentét határainak találkozásából született meg az első tűzóriás, Ymir, akinek a későbbi leszármazottai a versekben és dalokban szereplő óriások. Hiába gondolnánk, hogy az istenek a leghatalmasabbak, ami végső soron valahol helytálló is, ám azt tudni kell, hogy az óriások születését korábbra datálták a regék, s tulajdonképpen a főisten, Odin is magának Ymirnek a dédunokája volt. Az elbeszélés itt enyhén horrorisztikus fordulatot vett, ugyanis Odin és testvérei megölték a tűzóriást, szétszabdalt testéből létrehozva a világot: húsából a földet, véréből a tengereket, csontjából a hegyeket, agyából a felhőket, hajából a fákat, s ami számomra eléggé megmosolyogtató, a szemöldökéből az emberek népesítette világot, Midgardot. Dolguk végeztével tűzszikrákat hajítottak fel az égre, így keletkezett a Nap és a Hold, valamint a csillagok. Az északi jégórások belevesztek a tengerbe, csupán páran maradtak életben, akik később családot alapítottak a peremen. Az embereket szintén a három testvér hozta létre két fatörzsből; életet lehelve beléjük, értelmet és mozgást adva neki, végül az arcukat is megformálva. Ask és Embla aztán benépesítették egész Midgardot, létrehozva ezzel az emberek világát.

AsgardAz északi történetek szerint a világ tulajdonképpen egy óriási fa, konkrétabban egy Yggdrasil névre keresztelt kőrisfa, amely a pokoltól egészen az istenek lakta Asgardig, a mennyországig nyúlik fel. Ide a Bifröszt szivárványhídon lehet bejutni, és itt található a Valhalla, a hősök csarnoka is. Érdekes módon a pokolra szintén Nilfheimként hivatkoznak számos forrásban, ahogy eredetileg ugye az északi jégországot is hívták. Ide, a holtak országába vezet a világfa első gyökere, míg a második az óriások országába, a harmadik pedig az Urdnak forráshoz, ahol az istenek tanácskoznak. A legenda szerint a gyökerek közt sárkányok tanyáznak, akik el akarják pusztítani a fát, ezért a föld alatt rágják azt. A mennyország, vagyis Asgard őre Heimdall, akinek kürtje jelezte a Ragnarök kezdetét.

Az istenek között két nagy klán volt, az Ázok és a Vánok, akik egymással is háborúztak, ám végül békét kötve éltek egymás mellett Asgardban. Az ázok főistene maga Odin, aki gyakorlatilag hadistennek is tekinthető, olyannyira pártolta és kezdeményezte a háborúkat. A valkűrök segítségével a Valhallába toborozta a dicső harcosok lelkét, ezzel is felkészülve a Ragnarökre. Tudásvágya csillapíthatatlan volt, ennek köszönhetően veszítette el egyik szemét is, amikor ivott a tudás forrásából. Fia, Thor a mennydörgés és a vihar istene, kinek a legfőbb feladata az emberek védelme volt az óriások ellen. Legendás ismertetőjegyei voltak egy öv, mely megkétszerezte az erejét, egy pár vaskesztyű és híres kalapácsa, amely villámokat szórt, ha gazdája eldobta, és visszatért, mint a bumeráng. Apjánál sokkal békésebb természetű volt, kifejezetten kedvelte az embereket. Tyr isten származásáról megoszlanak a vélemények, egyes dalokban Odin, másokban pedig az óriás Hymir fiaként hivatkoznak rá. Bölcs, bátor istenként emlékeznek meg róla, a Ragnarökben pedig az alvilág kapuját őrző kutyával, Garmmal viaskodva lelte halálát. Loki, a csínytevő, csalfa hitszegő nem isteni sarj, óriások leszármazottja. Gyerekkorában került Asgardba, később vérszerződést kötve Odinnal, annak fogadott testvéreként élt az istenek között. Angrboda óriásasszony három szörnyet szült neki: Fenrir farkast, Midgard kígyóját és Hélt, az alvilág uralkodóját. Loki, mint óriás, maga is képes volt utódok létrehozására. Ő ellette Szleipnirt, Odin nyolclábú lovát. Mindent tudott, ami az istenek, az emberek és az óriások között történt, és tudását fel is használta: rágalmazott és sebeket tépett fel, viszályokat támasztott. Baldr, Odin kedvenc fia volt, korai halálát Loki kegyetlenségében lelte, aki megtalálta az egyetlen módot arra, hogy cselszövéssel végezhessen vele. Baldr halálával a Földről eltűnt a jóság.

A ván istenek közül a három legtöbbször megénekelt alak Njörd, Frey és Freyja, akik egy család, apa, fivér és nővér. Njörd a  tenger istene, a halászok, kereskedők pártfogója. Bár nagyon szerette lakhelyét, a madarak rikoltását, a tenger zúgását, felesége, Szkádi, az erdők és hegyek istennője nem kedvelte. Ezért egyezséget kötöttek: kilenc napot tengeri birodalmukban, kilenc napot a hegyek között töltöttek próbaképp, de így sem tetszett nekik a másik lakhelye, s végleg különváltak. Frey a növények, a termés és a béke istene, akinek olykor emberi vágyai támadtak. Így kívánta meg Gerdet, az óriáslányt, s azonnal elküldte érte szolgáját, hogy megkérje őt feleségének. Frey termékenység-isteni mivoltáról sokat elárul, hogy fallikus módon ábrázolták, és a nyári időszakhoz kapcsolódóan nagy kultusza alakult ki. Freyja a szerelem és a szépség mágiában jártas istennője, aki macskák vonta kocsiján közlekedett. Könnyen osztogatta kegyeit: Loki szerint híres nyakékéért négy törpével töltött el egy-egy éjszakát. Mint a valkűrök egyfajta vezetője, palotájában fogadta az elesett hősöket, és otthont adott nekik. Az ő áldását kérték a meddő asszonyok, és általában nagy tiszteletnek örvendett a nők körében.

Külön kiemelném Angrbodát, aki ugyan nem isten, hanem óriásnő, és Loki felesége volt. Közösen nemzették az ó-északi hitvilág legrettenetesebb szörnyetegeit: Fenrirt, a hatalmas farkast, Jörmungandot, a világkígyót, amely a tengerbe merülve körülöleli Midgardot, az emberek otthonát, valamint az alvilág félig élő, félig holt istennőjét, Hélt. Angrboda  nevének jelentése: a szenvedések hírnöke. Ez valószínűleg arra utalt, hogy a Ragnarök idején az ivadékai okozták két fontos isten halálát is; Fenrir nyelte el Odint, és a Midgard-kígyó mérge ölte meg Thort. Lánya, Hél, Loki közbenjárásának köszönhetően megtagadta, hogy a Ragnarök előtt meggyilkolt Baldur istent, a szeretet és szelídség megtestesülését visszaeressze az élők közé.

angrboda-norse-mythology

A boszorkány szívében az utóbbi család ihlette meg az írónőt, aki eljátszott a gondolattal, hogyan is ismerkedhetett meg Angrboda és Loki, hogyan szökkent szárba a szerelmük, és végül hogyan váltak szülőkké. Az idáig felvázolt mitikus világ maga a keret, az említett istenek és óriások szinte kivétel nélkül szerepet játszanak a történetben, melyben megismerjük a Ragnarökhöz vezető okokat és eseményeket, valamint emberi oldalról tekinthetünk mind az istenekre, mind az őket elpusztító “szörnyekre”. A könyvet ITT  találjátok, csapjatok le rá, és hagyjátok, hogy az északi mitológia magával ragadjon benneteket! 🙂


linda_bio2020

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s