ImProvizáció – Wink, Poppy, Midnight

wink-poppy-midnight1

A Halloween mindig is szíve csücske lesz a Prológus bloggereinek, ugyanis, akik már régebb óta követik munkásságunkat, még emlékezhetnek, hogy tavaly ilyenkor ez volt az első közös projektünk, ami megrendezésre került.

Természetesen idén is megünnepeljük október 31-ét, sőt, nem csak egy napot, de egy teljes hetet szentelünk neki! Mától (okt. 24.) Halloween napjáig olvashattok értékeléseket és cikkeket April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight című regényéhez kapcsolódóan, továbbá Halloweeni könyvajánlókat és egyéb bejegyzéseket is.

 

Ne is húzzuk tovább az időt, kezdjünk is rögtön egy imProvizációval a Wink, Poppy, Midnight-ról!

 

Őszintén szólva, még életemben nem hallottam sem a regényről, sem az írónőről a projekt előtt, viszont amikor elolvastam a fülszöveget, egyből egy olyan írónő jutott eszembe, akinek óriási fanja vagyok, és szerintem többeknek is ismerős lehet a neve: Kerstin Gier. Bizony, bizony, első olvasásra egyből ő, és a Silber sorozata jutott eszembe, na meg, hogy a húgomnak mennyire tetszene ez a könyv…

De kezdjük először az első benyomásnál, vagyis a borítónál. Nem tudom ki tervezte, de hatalmas tapsot az illetőnek. Első pillantásra levett a lábamról. Egyébként is nagyon szeretem a sötét, legfőképp fekete kötésű könyveket, de a Wink, Poppy, Midnight szinte könyörög ezzel a sok, aprólékos motívummal, és a dinamikus, figyelemfelkeltő betűtípussal, hogy kiemelt helyet kapjon a polcomon, ha egyszer megkaparintom. Csodálatos… *révetegen mereng az előbbi álomképen*

Ha a fülszöveg első három sorát vesszük, egyből azok a hercegnős mesék jutnak eszembe, amiket imádtam kiskoromban, így borzasztóan megörültem, hogy hátha, a Jók és rosszak iskolájához hasonlóan, ezen  regény koncepciója is a mesék köré összpontosul. Sajnálatomra nem így van, visszakerülünk a megszokott gimnáziumi élethez, a szőke méhkirálynőhöz, a furcsa, vörös lányhoz, és a sráchoz, aki nem tud választani kettejük közül. Tudom, tudom, már megint ez a fránya szerelmi háromszög, de engem igazából feldobott, hogy nem megint egy lánynak kell választania két adonisz közül, hanem fordult a kocka, és egy srác dönt távolról sem hibátlan hölgyek között. Kreatívnak tartom továbbá a szereplők neveit, mert még életemben nem találkoztam hasonló elnevezésű karakterekkel egyetlen regény lapjain sem.

Na és jöjjön a rész, ami miatt megkapta a történet a thriller jelzőt. Hogy mi is történt valójában az erdőben. Ez volt az a 2 mondat, ami igazán megmozgatta a fantáziámat. Már láttam is magam előtt a gimis éjszakai bulit máglyával, alkohollal és minden jóval, aminek a vége vérbe fagyott hullák, és egy hihetetlenül izgalmas nyomozás lett a vége. Vagy nem, és csak túl sokat képzeltem bele a dolgokba. Fogalmam sincs mi történhetett valójában, de egy biztos: ,,Van, aki tudja. És van, aki hazudik.”

Netra

Reklámok