Brandon Hackett interjú

Hackett_polaroid
Brandon Hackett

Születési név: Markovics Botond
Születési idő: 1975. január 15.
Születési hely: Budapest
Műfaj: sci-fi
Eddig megjelent művei:

  • A negyedik gyarmat (regény, 2002)
  • Az ötödik gyarmat (regény, 2002)
  • Én, a halhatatlan (novellaciklus, 2002 – Zsoldos Péter díj 2003-ban)
  • Szenvedély (novella, 2003)
  • Erdőhold (regény, 2003)
  • Az öröklét nyomában (regény, 2003)
  • A jövőbe vetett hit (novella, 2004)
  • Erdőhold urai (regény, 2004)
  • A poszthumán döntés (regény, 2007)
  • Isten gépei (regény, 2008 -­ Zsoldos Péter-díj 2009-ben)
  • Az utolsó író (novella, 2012)
  • Az ember könyve (regény, 2012)
  • Homokba írt történet (novella, 2013)
  • Az időutazás napja (regény, 2014)
  • Az időutazás tegnapja (regény, 2015)

Weboldal: brandonhackett.hu Facebook oldal: Brandon Hackett

Brandon Hackett íróval még a Kildara novemberi eseményén beszélgettünk legfrissebb könyvéről, Az időutazás tegnapjáról, a munkásságáról és a jövőbeli terveiről.


Hogyan jött az időutazásos téma?

Bevallom, korábban úgy voltam vele, hogy nem akarok időutazós könyvet írni. Valamikor 4-5 éve egy interjúban még azt is feleltem arra a kérdésre, hogy milyen történeteket írnék, vagy nem írnék, hogy időutazással foglalkozót biztosan nem, mert nem látom, hogyan lehetne még újat elmondani a témában. Megvannak a bevett történet sablonok, általában valaki „A” pontból „B” pontba utazik az időben, és vagy megváltoztatja a múltat vagy nem. Aztán láttam a moziban egy nem túl jó időutazós filmet, amiben nagyon bután használták az időutazás technológiáját, és közben éppen olvastam egy nem jó időutazós történetet, amiben visszautaztak a múltba, de végül nem történt benne konkrétan semmi, nem lett kihasználva maga a technológia. Ekkor jött az ötlet, az, ahogyan Az időutazás napja is kezdődik, hogy abban a pillanatban, amikor bekapcsolják az első időgépet, megjelenik kétszázmilliárd időutazó, és ez egy annyira erős kép volt, hogy ebből aztán számomra is meglepően gyorsan bomlott ki magának a regénynek a története.

Hogy történt, hogy volt egy cselekmény, és utánajárás vagy fordítva?

Az első jelenet erőteljesen meghatározta a történet elejét: a milliárdnyi időutazó érkezésével támadt zűrzavarral való szembesülés a jelenbeli főszereplők részéről. Ezzel párhuzamosan kezdtem mélyebben kutatni az időutazás kapcsán, beszereztem egy csomó tudományos ismeretterjesztő könyvet, és kapcsolódó cikkeket. Nyilván az időutazás egy nem létező technológia, ettől függetlenül nagyon sok elméleti írás, fejtegetés létezik hozzá. A regényben szerepelnek például mesterségesen létrehozott mikrouniverzumok, és amikor a témának utána olvastam, rájöttem, hogy még ennek is létezik elméleti alapja, létezik olyan fizikus, aki leírta a mesterséges univerzumteremtés elméleti lépéseit, nekem csak pontosítanom kellett a fantáziám szülte leírásokat a fizikai háttérrel. A regény írás közben folyamatosan formálódott, ugyanis amikor elkezdek írni egy regényt, még nem biztos, hogy pontosan tudom, mi lesz a vége vagy hogyan jutunk el oda. Mire azonban a végére érek, minden szinte varázslatszerűen a helyére kerül. Emiatt időnként vissza kell nyúlnom és újra írni részleteket belőle, de ez szükséges ahhoz, hogy a lehető legjobb legyen a végeredmény.

Magyar vagy külföldi szakirodalmakat használtál?

Általában angolt-magyart vegyesen. Magyarul inkább a tudományos könyveket, angolul pedig a tudományos cikkeket, esszéket, tanulmányokat olvastam.

A különböző szakkifejezéseket nehéz volt megérteni?

Nem annyira, mivel érdekel a tudomány, ezért írástól függetlenül is olvasok ismeretterjesztő műveket, ezért javarészt képben vagyok. Viszont fontos kiemelni, hogy mindennek ellenére az, ami végül mindebből a regényben szerepel, egyáltalán nem bonyolult. Igyekszem úgy írni, hogy ha a történet igényel is tudományos fejtegetést, attól még bárki számára érdekes és főleg befogadható, fogyasztható legyen. Nyilván én mélyebben beleásom magam az adott témába, de ennek csak töredéke kerül bele a könyvbe, inkább a logikai háttér alapjait teremti meg.

Mennyi ideig tartott megírni Az időutazás napját/tagnapját?

Az első könyv nagyjából egy év volt, a második nem egészen másfél év, azzal kicsit több munkám volt, hiába voltak már meg a világ alapjai, szabályai, de egy egészen más történetet kellett elmesélni, egyúttal le kellett zárni az időutazás történetét.

Mennyi volt az utánajárós rész?

Ezt nehéz megmondani, mert noha az írás elkezdése előtt rengeteget jegyzetelek, egy csomó kutatómunka az írás közben történik, és így az utánajárás nem válik el élesen az írástól.

Könyveken kívül volt valaki, akivel megbeszélted a részleteket?

A feleségem is publikáló író, aki szerkesztőként dolgozik, vele mindkettőnk regényeit át szoktuk beszélni. Ezen felül egy íróbarátommal, László Zoltánnal, aki szintén scifi-t ír (plusz fantasyt is) évek óta megbeszéljük az ötleteinket, de nyilván vannak kedves előolvasó ismerősök, akik a nyers szöveget elolvasva egy csomó hasznos és szigorú véleménnyel, instrukcióval látnak el. Az időutazás napja kapcsán ráadásul véletlenül egy fizikussal is sikerült összefutnom, aki szintén rendkívül hasznos meglátásokat adott a végső verzióhoz.

Lesz még olyan könyv esetleg, ahol előkerül az időutazás?

Most azt mondom, hogy egyelőre elég volt ebből két könyv. Valaki nemrég megkérdezte, hogy nem lesz-e mégis trilógia, de úgy érzem, hogy ez így kerek történet. Lehetne folytatni – bármit lehet -, de felesleges, és vannak más ötleteim, amikkel jelenleg szívesebben foglalkozom.

Hogy jött az, hogy egy magyar szál is legyen a történetben?

Az utóbbi 5 könyvem mindegyikében van magyar szál. Szeretek magyar származású szereplőket mozgatni, amikor tehetem, és igyekszem részben magyar helyszíneket is használni – de csak ha indokolt. Egy sok ezer évvel későbbi jövőben játszódó regénynél már valószínűleg nem lenne értelme, mivel nem hiszem, hogy sok jelentősége lesz annak, hogy ilyen mélységben ki milyen nemzetiségű.

Az írói álnév honnan van?

Amikor én kezdtem el publikálni, valamikor a 2000-es évek elején, a fantasztikus zsánerekben még ajánlott volt angolszász írói álnevet választani, ráadásul akkor úgy gondoltam, hogy el szeretném választani az írást a privát szférámtól. Az elvárás onnan jött, hogy angolszász álnévvel többen vették meg a könyveket. A Hackett nevet egy jövőbeni regényhez raktam félre, de ekkor megtetszett, a Brandon meg úgy jött, hogy egy jól hangzó B betűs nevet kerestem. Ha ma kezdenék el publikálni, valószínűleg a polgári nevemen tenném, de most már nem látom értelmét, hogy változtassak, mert a Brandon Hackettet már megszokták az olvasók, és teljesen mindegy, mi van ráírva a borítóra. Rengetegen használnak álnevet, még híres amerikai írók is, ez mindenkinek az egyéni döntése szerintem.

A legelső könyveddel hogyan kerültél a kiadó közelébe?

Az első regényeim 2002-ben jelentek meg, a Cherubion kiadónál. A legnehezebb mindig az első regény megjelentetése, és egyúttal a legfrusztrálóbb része is a megjelenésig tartó folyamatnak, mert ez szinte mindig csalódások folyamata. Én is elküldtem sok helyre a kéziratot, és vagy nem válaszolnak, vagy köszönték, de nemérdekelte őket egy science fiction regény. Az egyik legnagyobb akkori kiadónak aztán tetszett az első regényem, vállalták a kiadást, de utána hónapokon keresztül jött halogatás, ígérgetés, én mindig elhittem a következő ígéretet, aztán rájuk telefonáltam pár hét múlva, hogy mi a helyzet. Végül az lett belőle, hogy ezt a „zaklatást” nehezményezve elálltak a kiadástól. Ezt követően csöppentem a Cherubionhoz, és ezúttal jó időben voltam jó helyen. Az Agave kiadónál is többször próbálkoztam, míg végül aztán 2012-ben Az ember könyvét elküldtem hozzájuk, akkor jutottunk el oda, hogy már mertek foglalkozni magyar szerzőkkel és nagyon tetszett is nekik a regény.

A borítótervezés folyamatába mennyi beleszólásod van?

Minimális. A kiadótól megkérdezik, hogy van-e valami elképzelésem, de nincs rá garancia, hogy a végeredménynek ehhez lesz bármi köze. Azonban azt vallom, ez nem az író dolga, és nem is nekem kell tetszenie, hanem az olvasóknak. A kiadó feladata és érdeke az, hogy olyan borítót terveztessen, amely révén a legtöbb példányt tudja eladni a regényből.

Olvasói véleményeknek utána szoktál nézni?

Szerintem mindenkit, aki ír egy bizonyos mennyiségig érdekelnek visszajelzések. Engem azért érdekelnek, mert rengeteget lehet tanulni a kritikákból, és én a folyamatos tanulásban, fejlődésben hiszek.

Következő könyved mikorra várható?

Szerintem valamikor 2017 első felében fog megjelenni, ha minden jól megy, ezúttal rengeteg jegyzetelésre, kutatásra van szükségem, hogy összeálljon a háttérvilág.

Ez egy sorozat lesz vagy egykötetes?

Ez most még sok mindentől függ. A lényeg, hogy önállóan meg fog állni a lábán, de ettől nem kizárt, hogy lesz folytatása, mert az alapötlete rendkívül szerteágazó. Többnyire egyébként önálló regényeket írok, hosszú idő után Az időutazás napja/tegnapja volt az első, ami folytatásos történetté nőtte ki magát, de minden regényem után nagy a kísértés, hogy folytassam a történetet, mert nehezen tudok kilépni az adott világból.

Egyszer valamikor más zsánert is ki fogsz próbálni?

Kiskorom ót a science fiction érdekel, és ugyan olvasok sok minden mást is, de a sci-fi az, ami íróként is megmozgat. Egyébként sem nagyon hiszek a zsánerek váltogatásában, mert nem hiszem azt, hogy pl. egy sc-ifi olvasó az író kedvéért elolvasna egy fantasy vagy mondjuk egy szépirodalmi könyvet. Aztán lehet, hogy tévedek.

Mikor olvasol?

A szabadidőből próbálok időt lopni erre is. Biztos, hogy többet olvasnék, ha nem írnék, mert nyilván az olvasás az írás elől veszi el az időt, de mivel az olvasás ugyanolyan szenvedély, mint az írás, ezért muszáj egyensúlyt találni.

Kik a kedvenc íróid?

Frank Herberttől a Dűne-ciklus, vagy Dan Simons: Hyperion-ciklus, de nagy kedvencem Orson Scott Card is, valamint Peter F. Hamilton és Alastair Reynolds, akik nagyszabású, modern űroperákat írnak. Sci-fiből ezen túl elsősorban a kortárs műveket kedvelem, mert ezek a regények azok, amelyek hozzám szólnak.

Köszönjük!

Reklámok