Kegyetlen Szépség Impro [RH]

Képtalálat a következőre: „kegyetlen szépség” A borítót imádom, vonzza a tekintetet, leginkább a kontraszt tetszik. A kőkemény, szilárd vas és a selymes, bársony rózsa tökéletesen visszaadja a cím hangulatát is, melyet felfoghatunk oximoronnak (ellentét a jelző és a jelzett szó között). Ha rátérek az angol címre, ami a  Cruel Beauty, akkor leginkább a “CRUEL” fogott meg. Rengetegszer használom ezt a szót, keverve a magyar nyelvvel. Cruel elegem van, Cruel büdös van… Kitekintés vége. A cím és a borító alapján valami titokra számítok, illetve egy gyönyörű, sötét hajú és vonzó nőre, akit a középkorban akkor bosszúvágy fűt, hogy értelmét veszíti a jégkorszak. Erre enged biztosítékot a borítón található idézet is. Ráadásul még szereti is a pasit… Vagy nőt? Azt hiszem már nem lepődnék meg semmin.
A fülszöveg rávilágított arra, hogy ha nem is közép, de legalább ó, ha a kort nézzük. És úgy látszik, hogy ki is találtam a történetet. Így már kevésbé vonzó számomra. A kegyetlenség teljesen elveszik a fülszövegből, a főszereplőnő kiképzése is lagymatag felvezetést kap, olyan semmilyen, mintha egyik megemlített karakternek sem lenne igazi személyisége.
A fülszöveg igyekszik elhitetni laikus olvasóival, hogy ez most nem az a tipikus beleszerettem a gonoszba, márpedig nem kellett volna lágy enyelgés lesz, de sajnos nagyon olyan szaga van.
És a királyság esküdt ellensége egy démon. Tudjátok, az örök boncolgatás. Ember meg természetfeletti lény. “I have an ember, I have a természetfeletti lény. Ugh… Embertermészetfelettilény!”

A borító alapján nagyon is érdemesnek tartottam az elolvasásra. Viszont a fülszöveg, annak ellenére, hogy történelmi súlya van, hagyott bennem némi kivetnivalót. Viszont mivel a szavaknak is súlya van, egyszer, ha a kezembe akad a könyv, mély ellenállást tanúsítva azonnal megadom neki magam, hogy igazolja vagy cáfolja állításaimat.

impro

Reklámok