ProCsata – Moskát Anita: Horgonyhely

procsatawpre

Biztos mindenki volt már olyan helyzetben, hogy miután elolvasott és imádott – vagy fordított esetben utált – egy könyvet, rohant a barátjához, hogy megossza vele az élményeit. Aztán jött a fekete leves, és kiderült, hogy az illető pont az ellenkezőjét gondolja a könyvről. Mi is jártunk már így párszor, ezért arra gondoltunk, hogy egy új rovatot indítunk, és alávetjük magunkat egy ProCsatának, amikor egy beszélgetés keretein belül bebizonyítjuk, hogy a különböző nézőpontok, az ellentétes vélemények is lehetnek izgalmasak, érdekesek, és lehet igazságtartalmuk.

Harmadik alanyunk, amit kivesézünk nem más, mint Moskát Anita Horgonyhely című könyve. Ha felkeltettük az érdeklődéseteket tartsatok velünk Ti is, és vegyetek részt a ProCsatában!

A csata résztvevői: Uszáma, Timi és természetesen a választott könyv, a Horgonyhely. A kérdezőbiztos pedig a megszokott módon a Prológus. Ha felkeltettük az érdeklődéseteket tartsatok velünk Ti is, és vegyetek részt a ProCsatában!

Mit gondoltok, a borító jól illik a könyvhöz? Szerintetek elég figyelemfelkeltő?

Timi: Az egyetlen része a könyvnek, ami tetszett, az a borító. Figyelemfelkeltő, és szerintem illik a könyvhöz.

Uszáma: Abban a részben egyetértek Timivel, hogy a borító is fantasztikusra sikeredett. Másrészt a könyvnek nem csak ez az egy erőssége van, ugyanis egészében nézve lesz csak igazán tökéletes az egész. De valóban nagyon figyelemfelkeltőre sikeredett a könyv kinézete.

Mi a véleményetek a fülszövegről? Pont elegendő információt tartalmaz a történetről, vagy túl sokat, esetleg túl keveset?

Uszáma: Szerintem pont elegendő információt tartalmaz a fülszöveg. Nem is árul el túl sokat, így kellően felkelti a figyelmet. Alapvetően nem szoktam fülszövegeket olvasni, de szerintem pont ilyennek kellene lennie mindegyiknek. Ha így lenne, akkor nem félve olvasnám el őket, hogy túl sok mindent árulnának el.

Timi: A fülszöveget a csata előtt olvastam el, szerintem is pont elegendő az információ mennyisége. Tájékoztatja az olvasót mire számíthat, de nem lövi le a poénokat. Nem lett se hosszú, se rövid.

Mik a benyomásaitok a szerkesztettséggel kapcsolatban, jó/milyen munkát végzett a könyvért felelős kiadó?

Uszáma: Emlékszem, hogy nagyon tetszett a kiadó munkája, szerintem tökéletes munkát végeztek.

Timi: Őszintén erre nem nagyon figyeltem. Alapból sem szoktam, mert inkább a cselekmény köti le a figyelmemet. Nagy hibákat, elírásokat sem vettem észre.

Maga a történet hogy tetszett? Elég izgalmasnak találtátok? Milyen reakciókat váltott ki belőletek?

Timi: Sokat vártam ettől a könyvtől, Uszáma imádta, és úgy gondoltam, ha neki tetszett bizonyára nekem is fog. Hát, nem voltam elájulva tőle. Maga az ötlet eredeti így nem kellett egy sablonos történetre számítanom, ezért már kapott egy plusz pontot. Aztán elkezdtem olvasni… Már a könyv elején meglepő jelenetnek lehettem szemtanúja, ami kicsit meghökkentett, mert nem számítottam rá. Aztán sorba jöttek a meglepőbbnél meglepőbb fordulatok, ami nem lett volna baj, mert hát a mozgalmas könyvek nem lehetnek unalmasak.

Uszáma: Igen, mint ahogy Timi is mondja, hihetetlenül imádtam a könyvet, és imádatom azóta sem hagyott alább. Egyszerűen fantasztikusnak tartom már az alapötlet is, a kivitelezés pedig csak még jobban fokozni tudja ezt. A már meghökkentő kezdés szerintem elengedhetetlen volt ehhez a témához. Konkrétan most azzal volt gondod, ahogyan az egyik főszereplőnk viszonyult a nőkhöz, vagy magával a világ alapfelépítésével?

Timi: Azzal van gondom, ahogy Vazil a nőkkel viselkedik, megértem, hogy miért, csak nekem kicsit brutális. A gyermeklelkem nem viseli jól az ilyet. 😀

Uszáma: Tehát magyarán te úgy gondolod, hogy ebben a világban mindenkinek szimplán el kell fogadnia a helyzetét, és az, ahogyan a nők elnyomásban tartják a férfiakat, az teljesen elfogadható. De az, ahogyan egy férfi viszonyul a saját elveihez, az már nem elfogadható. Szerintem azért nem volt ennyire fekete vagy fehér az, ahogyan viszonyultak egymáshoz a különböző karakterek. Jó, aláírom, hogy nem kevés brutális döntést kellett meghozniuk a szereplőknek, de ez talán a világunkban is így van, nem? Éppen ettől tartom annyira jónak az egész sztorit… Nem próbál szépíteni, igenis, ha úgy van, akkor megmutatja, hogy egy embernek mennyi oldala is lehet… Amit nem csak az alaptermészete diktál, hanem a környezeti tényezők is előhoznak belőle.

Timi: Az egyenlőség híve vagyok, ezért természetesen ne fogadják el, azt hogy el vannak nyomva. Én sem tenném. Az tény, hogy az írónő nem szépít a dolgokon, de azért a véresebb, brutálisabb jeleneteket kicsit szépíthette volna, a könyv jelentése attól nem változott volna. És Vazil humánusabban is megoldhatta volna a dolgokat, ha kicsit gondolkodik. Sőt Helga is dönthetett volna másképp, ha lehiggadnak és jobban átgondolják a dolgokat, lehet megoldást találtak volna néhány problémára.

Uszáma: Én meg pont úgy éreztem, hogy ezek kellettek ahhoz, hogy teljes mértékben életszagú legyen az, amit olvasok. Nem vágytam arra, hogy minden rózsaszínben legyen elém tárva. Ehhez a történethez, ilyen jellegű leírásmód, ilyen jellegű gondolkodás kellett. Ha bármelyikük is “humánusabb” lett volna, akkor az számomra azt jelezte volna vissza, hogy álomvilágban élő emberekről olvasok. Ettől éreztem azt, hogy igenis vannak saját gondolataik, többféle szempontból tekintenek a világra, jobbat szeretnének, és ha ehhez az kell, hogy brutálisabb eszközökhöz nyúljanak, akkor bizony megfogják lépni azokat, hogy elérjék céljaikat. Ettől éreztem úgy, hogy ezek a szereplők valóban hús-vér emberek.

Timi: Tényleg életszerű volt a könyv, ez is volt a célja szerintem, és ha megnézzük rengeteg a hasonlóság a mi világunk és a megalkotott között, elég gyakran éreztem a párhuzamot, de ha megnézed a mi életünkben is vannak olyan emberek, akik a “jó ügy” érdekében harcolnak, de mégis a békés módszerrel. Itt meg leginkább azt láttam, hogy lázadással próbálkoznak, nem akarnak kompromisszumot.

Uszáma: Azért mindezekhez tegyük hozzá, hogy a mi világunkhoz képest sokkal durvább helyzettel kell szembenézniük. Ezzel, hogy konkrétan “lekötött” az írónő a világában mindenkit, elég érdekes helyzetet alakított ki mindkét nem számára. Itt mindenki rá van utalva a másikra, mivel a vándorlásról, élelemszerzésről, bármilyen élethez szükséges momentumhoz szükség van a terhes nőkre. Ez teljes mértékben megváltoztat mindent. Még a várandóssághoz, gyermekekhez való kötödéshez is teljesen másképp viszonyulnak az emberek. Ezáltal a központi szerepet kapó, női-férfi kapcsolatok alakulásán túl ez is elég szemléletesre sikerült. Ehhez pedig nem kellett más, csak egy kifordított világ, ahol lényegében ezek a dolgok “gond” nélkül megtörténhetnének. Most gondolj bele, milyen lett volna, ha mindezek mellett, hogy a nők kihasználják adottságaikat, terhességüket, és akkor mellette a férfiak pedig teljesen békés módszerekkel próbáltak volna meg “lázadni”, változtatni a kialakult helyzeten. El tudtad volna képzelni?

Timi: Azért a mi világunkban is fenn áll ez az elnyomottság, csak éppen fordított helyzetben, tehát nem feltétlen durvább ez a világ. Az valóban igaz, hogy érdekes a kialakult helyzet, de ahogy a könyvben is meg van említve párszor, hogy a nők is rá vannak utalva a férfiakra, mert mint tudjuk a nők csak akkor képesek a vándorlásra, ha a terhesség bizonyos szakaszába lépnek, ezért úgy gondolom, mivel kölcsönösen tudnak egymásnak segíteni kompromisszum is könnyen kialakulhatna, de sajnos az emberi természet nem ilyen. Ahogy már említettem, vannak olyan emberek akik képesek lennének erre, mégsem tették, csak elkezdeni lenne nehéz, utána egyre többen csatlakoznának. Lehet hogy először csak egy családban történik meg az, hogy mind a két nem azonos szinten áll, de aztán jönne egy egész falu és így tovább. Nem kéne leláncolva tartani senkit.

Uszáma: Na, de várj. Amit itt legutóbb említesz, éppen hogy megtalálható a történetben is. Annak, hogy melyik szereplő hogyan is viselkedik a cselekmény során, mindnek oka van. Tehát azért láthatjuk, hogy vannak erre az esetre is példák, sőt! A mozgatóereje az egésznek ebből is fakad. Egyenlőségre való törekvésekből, ami persze akár átfordulhat a másik irányba is, mint ahogyan azt a hatalom általában okozni is szokta.

Timi: Én ezt legfeljebb csak a végén láttam, lehet hogy elkerülte a figyelmemet. A hatalommal mindig csak a baj van, mindenki akarja, és nem mindig jóra használják fel. Van aki annyira elvetemülten akar magasabban állni a ranglétrán, hogy bármit megtenne ezért, és ez gyakorlatilag minden társadalomra, rendszerre igaz…

Uszáma: Akkor most te azt mondod, hogy a szereplők elveivel, és a könyvben lévő brutalitással nem tudtál azonosulni, de alapvetően vannak ilyen emberek, és ilyen a világ is. Másrészt viszont sokkal inkább olvastál volna humánusabb megoldásokról. Akkor magával az elvvel nem vagy kibékülve, de közben meg mégis egy módon elismered a könyvet. Nem?

Timi: Igen, inkább ezzel volt problémám, a könyvben voltak nagy igazságok, és mindenki levonhatta a maga következtetéseit, én tény, hogy szívesebben olvastam volna emberközpontúbb szemszögből, de akkor az már egy másik könyv lenne.

Uszáma: Szerintem is más könyvről beszélnénk abban az esetben. Ehhez a hangulatához, misztikumához kellett ez a sötét hangulat. Kellett ahhoz, hogy a szereplők meg tudják mutatni, mire is képesek, vagy, hogy éppen milyen megoldások is lehetnek. Szerintem arra is jó volt, hogy a felvázolt világ minden egyes momentumát tökéletesen tudja bemutatni anélkül, hogy az szájbarágós legyen. És, hogy a velős gondolatokat, amiket szintén nem úgy mutat be, hogy márpedig ez a jó, és az a rossz, pláne nagyobbá teszi a szememben. Elgondolkodtat, kit így, kit úgy. Valamint az sem rossz szempont, hogy közben pedig egy szinten szórakoztat is, már nem a köznapi szempontból vett értelmezésben.

Timi: Az biztos, hogy nem egy könnyed nyári olvasmány, elég depressziós hangulatú szerintem, én legalábbis eléggé lehangolódtam miatta.

Uszáma: Igen, ehhez a történethez kell egy hangulat, nem könnyed. Sőt tovább megyek, nem is javaslom mindenkinek, ugyanis amikről fent is beszéltünk, ehhez már kell egy bizonyos érettség is, hogy a könyvben lévő dolgokat értékelni is tudjuk.

Timi: Tudtam, hogy felhozod az érettséget is. Ezzel teljesen egyet is értek, talán tényleg nem vagyok olyan szinten, hogy úgy lássam a könyvet ahogy te, ez nem baj, hisz ahányan vagyunk annyiféle véleménnyel vagyunk dolgokról.

Uszáma: Persze, ezt nem is vonom kétségbe. Amit tudok neked javasolni, ha pár évvel később úgy érzed, hogy megvan hozzá a hangulatod, akkor merülj bele újra. Hidd el, hogy tetszeni fog! 😉

Timi: Ha eszembe lesz pár év múlva, biztos vagyok benne, hogy elolvasom, akkor talán más véleményem lesz. 😀

A szereplőkkel jól “kijöttetek”? Sikerült azonosulnotok a szereplőkkel? Ki volt a kedvencetek?

Timi: Utálni fogsz, de nem volt kedvenc szereplőm, egyikkel sem tudtam azonosulni.

Uszáma: Az eddigiekből sikerült levonnom ezt a fajta következtetést. 😀 Nekem pedig pont az ellenkezője történt. Ebben a történetben mindhárom főszereplővel könnyen tudtam azonosulni. Ha nem is úgy azonosulni, de megérteni mindenképpen. Mint említettem, számomra ezek a karakterek teljes mértékben élő személyek. Nem tapasztaltam még ilyet más történetek esetében, de engem ilyen szempontból is sikerült lenyűgöznie.

Timi: A legtöbb szereplővel volt valami bajom. Vazil mániákus volt, a végén annyi jó húzása volt, hogy mondhatni jobb apa lett. Helga nekem kicsit gyerekes volt, bár egy 13 éves lánytól ez nem meglepő. Lars meg ott manipulált mindenkit ahol csak lehetett. A többiekről nem nyilatkozom, mert nem tudom leírni a nevüket. Egy kicsit furcsák voltak a nevek. Helga volt az egyetlen, akinek számomra normális neve volt.

Uszáma: Ha nagyon racionálisan tekintünk rájuk, akkor nyilván csak ezeket látjuk meg bennük. De azért szerintem sokkal összetettebb volt mindenki. Ezekhez a tulajdonságokhoz, ha hozzávesszük az életkörülményeket, a benyomásokat, amik érték őket, akkor könnyen felfedezhetjük, hogy ki miért olyan, amilyen. Ezért is mondom, hogy élő személyekről beszélünk, minden ember azért olyan, amilyen, mert megélt bizonyos helyzeteket, és ezek sokban formálják az alaptermészetünket. Ami természetesen mindezek ellenére mindenkiben ott van.

Volt kedvenc részetek? Esetleg nagyon utált jelenet? Miért?

Timi: Szerintem már rájöttél, hogy nekem bizony kedvenc részem sem volt. De valójában nem is volt utált jelenet, talán az amikor bemutatták, hogy bánnak a férfiakkal. Az viszont számomra kicsit bizarr volt, amikor földet ettek, és Helga szülése na az váratlan és totál furi volt.

Uszáma: Számomra az egész könyv tele volt kedvelt részekkel, azonban legjobban a misztikumát szerettem az egész cselekménynek. A földevést, magát a földmágiát, annak kultuszát, valamint az okát annak, hogy mi is az a dolog, ami miatt kialakult az emberi horgonyhely.

Mit gondoltok a történet befejezéséről?

Timi: Meglepő volt, tudtam, vagyis gondoltam, hogy nem lesz happy end, de erre nem számítottam. Az írónő gyakorlatilag hagyja, hogy az olvasó továbbgondolhassa a cselekményt, és maga vonhassa le a saját következtetéseit.

Uszáma: Imádtam a befejezését is, szeretem, ha valami nem egyértelmű. Ha egy kicsit az olvasó fantáziájára van bízva a dolog, de mégis kapunk egy kis információfonalat, hogy éppen milyen irányba is megy majd tovább a dolog. Nem tudom, és nem is gondolkodtam még rajta, hogy szeretnék-e hozzá folytatást. Számomra a befejezés is pont olyan volt, amilyennek lennie kellett. Nem egyszerű, hanem “életszagú”. (Vagy, ha jobban tetszik, földszagú.)

Tervezitek újraolvasni a jövőben? Ezek után az írónő többi könyvéhez is kedvet kaptatok?

Timi: Nem tudom mit hoz az élet, de ha kicsit érettebb leszek, és a szemem elé kerül a könyv, bizonyára elolvasom, hogy akkor abban az adott helyzetben milyen reakciót, véleményt hoz majd ki belőlem, azt nem tudhatom.
Az írónő ezzel a könyvével nem vett meg, így nem valószínű, hogy elolvasom a többi könyvét is, ez bőven elég volt.

Uszáma: Igen, abszolút kedvet kaptam ahhoz, hogy további történeteit is elolvassam Moskát Anitának. Biztos vagyok benne, hogy a hamarosan olvasott Bábel fiai is hasonlóan tetszeni fog, és az sem kérdés, hogy ezt a könyvét újra fogom-e olvasni. Minden esetre, továbbra is nagyra tartom Anita munkásságát. Timi meg olvasson kiszámítható történeteket, ahol összejön a két szereplő… Ebben a világban legalább az egyik tuti meghalna. 😀

Reméljük érdekesnek találtátok a harmadik ProCsatát, a jövőben készülünk még hasonlóval. Várjuk a véleményeiteket, írjátok meg nekünk, hogy tetszett a csata, meg persze azt is, hogy számotokra milyen olvasási élményt nyújtott a könyv: pozitívat vagy negatívat?