ProCsata – Sarah J. Maas: Üvegtrón

procsata1200_400_grunge3

Biztos mindenki volt már olyan helyzetben, hogy miután elolvasott és imádott – vagy fordított esetben utált – egy könyvet, rohant a barátjához, hogy megossza vele az élményeit. Aztán jött a fekete leves, és kiderült, hogy az illető pont az ellenkezőjét gondolja a könyvről. Mi is jártunk már így párszor, ezért arra gondoltunk, hogy egy új rovatot indítunk, és alávetjük magunkat egy ProCsatának, amikor egy beszélgetés keretein belül bebizonyítjuk, hogy a különböző nézőpontok, az ellentétes vélemények is lehetnek izgalmasak, érdekesek, és lehet igazságtartalmuk.

Második alanyunk, amit kivesézünk nem más, mint Sarah J. Maas Üvegtrón című könyve. Ha felkeltettük az érdeklődéseteket tartsatok velünk Ti is, és vegyetek részt a ProCsatában!

A csata szereplői: RavenS, Uszáma, Fancsali, Zsebi, vendégbloggerünk: Lorelei, és természetesen elmaradhatatlan szereplő, az ehhez a csatához választott könyvünk, az Üvegtrón. Kérdezőbiztos most is, mint a múltkor: Prológus

Mit gondoltok, a borító jól illik a könyvhöz? Szerintetek elég figyelemfelkeltő?

Uszáma: A sorozat nálam magyar kiadásban található meg a polcomon, de nagyon szeretem őket kinézetükben. Külföldi társaiktól sem térnek el sokban, sőt. Legjobban a könyv gerince tetszik, de összességében is illik ehhez a fantasy, ya történethez. Szerintem ebben a kérdésben a többiekkel hasonló véleményen leszünk. Vagy nem? 😀

Lorelei: Engem a borító teljesen levett a lábamról. Ez a színárnyalat a sötét, misztikus középkort juttatja az eszembe, az ember a zsigereiben érzi, hogy itt valami rejtély lappang a háttérben. Imádom, hogy az elején lévő karakter kicsit brutálisabb megjelenést kap, míg a hátulján a lágyság is megjelenik. Egymáshoz is passzolnak a részek, egyszerűen nagyszerű.

Zsebi: Mindenki tudja rólam, hogy coverwhore vagyok, így nem meglepő, hogy az én figyelmemet is a gyönyörű borító keltette fel. Na meg a nagy hype, ami körülötte zajlott. Nem tudom, hogy láttátok-e már a brit kiadást, de számomra az az igazi, abba szerettem bele elsősorban. Így azt hiszem, (most még) nagy egyetértésben vagyok Uszámával, és szerintem a többiekkel is 😀

RavenS: A borító ragadta meg az én figyelmem is első körben. Nekem mondjuk angolul van meg, a fehér brit kiadásban (amit Zsebi is úgy imád), de teljesen odavagyok érte, tényleg gyönyörű. A szépsége megmentette néhány falhoz vágástól.

Fancsali: Bevallom, nekem az Üvegtrón a szégyenfoltom, mert ez az egyetlen könyv, amit elsődlegesen a borítója miatt vettem meg. Ebből elég egyszerű kitalálni, hogy én teljesen elaléltam ettől a szemet kápráztató külcsíntől. Hogy illik-e a történethez? Hát… so-so… én egy fantasy regényhez sokkal dinamikusabb borítót képzelek el.

Mi a véleményetek a fülszövegről? Pont elegendő információt tartalmaz a történetről, vagy túl sokat, esetleg túl keveset?

Uszáma: Nem szokásom fülszövegeket olvasni, jobban szeretek téma, borító, ajánlás alapján könyvet választani. Így utólag elolvasva azt kell hogy mondjam, teljesen jól visszaadja azt, hogy mire is számíthat az olvasó. Sőt, még azt is előrevetíti, hogy milyen negatív irányba fordulhat át főszereplőnk az első rész végére…

Lorelei: A fülszövegek olvasása nem tartozik az én szokásaim közé se, de ezt most pótolva teljesen egyetértek Uszámával. Tökéletesen visszaadja az eseményeket, amik a könyvben lejátszódnak, sejtetve, hogy bizony itt valami több bújik meg a háttérben.

Zsebi: Őszintén szólva, nem tudom, hogy mi van leírva  fülszövegben és mi nincs, mert nem olvastam el. Nem vagyok oda a fülszövegek ismeretéért, mert általában elrontják az olvasás élményét azzal, hogy elspoilerezik miről szól a könyv.

RavenS: A tartalom nyomokban történetet tartalmaz. A nevek stimmelnek, meg ilyesmi, de amúgy szerintem nem sok köze van a cselekményhez. A fülszöveg szerint Chaol teszi az ajánlatot Celaenának, miközben igazából Dorian a hunyó, és Chaol végig ellenzi az egészet. Nem szól a fáma a szerelmi háromszögről sem, amit én személy szerint kimondottan utálok, szóval nem ért kifejezetten kellemes meglepetésként, sőt, Dorian benne sincs (!!!) a fülszövegben, amikor többet szerepel, mint Chaol.

Fancsali: Ez a fülszöveg úgy, ahogy van nem jó. A legnagyobb bajom az, hogy túlzottan hosszú. Egy fülszöveg legyen rövid, tömör, pörgős, és keltse fel az érdeklődésemet. A főszereplő múltja helyett inkább a könyvben játszódó eseményekről kellene szólnia. Mindent, amit elvártam volna kihagytak, ami meg a kutyát sem érdekli, azt persze beletették.

Mik a benyomásaitok a szerkesztettséggel kapcsolatban, jó/milyen munkát végzett a könyvért felelős kiadó?

Uszáma: Megmondom őszintén, nem nagyon emlékszem, hogy milyen is volt a magyar könyv szerkesztés ügyileg. Amit viszont mondani tudok, hogy nem emlékszem bődületes hibákra, ami arra enged következtetni, hogy összességében nem voltak vele problémáim.

Zsebi: Oké, kicsit gáz, de én erre sem emlékszem. Magyarul olvastam először, legutóbb pedig angolul, inkább ebből az olvasásból vannak emlékeim. Jó volt a szerkesztettsége, nem panaszkodtam 😀 Arra emlékszem, hogy valamelyik magyar kiadásban, volt egy olyan rész, ahol Erilea helyett Erika volt írva, és még mondtam is lakótársamnak, hogy rettegjen, mert orgyilkost küldtek rá. Ezen kívül olyan hű, de nagy problémára, hibára nem emlékszem, szóval gondolom, rendben volt.

RavenS: Nekem csak angolul volt meg az első rész, de én azzal mindent rendben találtam. Legalábbis nem emlékszem semmilyen kirívó hibára e téren.

Lorelei: Olvastam angolul és magyarul is, de egyik szerkesztésben sem találkoztam olyan dologgal, ami miatt falra másztam volna. Vagy csak nem emlékszem már rá.

Fancsali: Legnagyobb megkönnyebbülésemre nem voltak eget rengető és szemet kiszúró hibák. Szóval a szerkesztésre kap egy jó pontot.

Mit gondoltok a fordító munkájáról? (Jól végezte a dolgát?) Szerintetek milyen lett a végeredmény?

Zsebi: Gondolom jó lett a végeredmény, mert semmi olyan nem maradt meg, amin bosszankodtam volna órákat, napokat, heteket.

RavenS: Ehhez nem tudok hozzászólni, mert csak angolul olvastam az első részt.

Lorelei: A Zsebi által előbb említett bakitól eltekintve én meg vagyok elégedve vele, nem rontott a könyv eredeti lendületén, vagy a karakterek jellegén.

Uszáma: Csatlakozva a többiekhez, nem túl sok emlékem van róla. Ha lettek volna nagy problémák, akkor biztosan emlékeznék rá.

Fancsali: Ugyanazon a véleményen vagyok, mint az előttem szólók: nem volt vele bajom, amit megtehettek azt megtették.

Maga a történet hogy tetszett? Elég izgalmasnak találtátok? Milyen reakciókat váltott ki belőletek?

RavenS: Most fog mindenki utálni. Halálra untam magam. Az eleje még érdekes volt, mert húúú orgyilkos, királyi torna és társai, de úgy nagyjából a könyv feléhez érve már világossá vált, hogy ez egy 300 oldalas bevezető. Életemben ilyen vontatott királyi tornát még nem láttam. Két ruha részletes leírása között lopva megemlítették, hogy hupszi, amúgy egy fordulónak már vége, csak hát minek olvassunk izgalmas harcjelenetekről meg udvari intrikákról, ha részletezhetjük a legyező csipkéjének a mintázatát is?

Zsebi: Már nem azért RavenS drága, de szerintem pont ez volt a célja a könyvnek. Ez csak egy bevezető a világba, a történetbe, jobban megismered a szereplőket. Ez volt a célja, és én pont ezért szerettem. Tény, hogy voltak unalmasabb részei, és túl sok volt a divatbemutató, de szerintem még pont belefért. Főleg, hogy a folytatásban már beindul a történet és pörögnek az események! Szerintem igen is kellett ez a történetnek.

RavenS: Zsebi, a szereplők megismeréséhez nem a szabásminták óceánján keresztül vezet az út.

Zsebi: Nem, viszont tényleg úgy gondolom, hogy szükség volt erre. Lehetett volna rövidebben is, kevesebb ruhával és mindenféle szabadidős elfoglaltság jellemzésével, de nekem így volt jó, ahogy. Megismertük az elvileg kegyetlen orgyilkos gyengédebb, szenvedélyesebb oldalát is.

Lorelei: Én nem értek egyet, RavenS. Szerintem nem szokatlan, hogy ennyire leíró, vagy úgymond unalmas jellegű a könyv. Ha azt nézzük, a Gyűrűk Urának első 200 oldala egyetlen születésnap leírásáról szól, na azon kell átverekedni magadat. De ugyanígy a Garabonc és társainál is lassan halad a történet.

RavenS: Félreértés ne essék, nekem nem a lassúsággal van bajom, hanem hogy a könyv hosszához képest aránytalanul keveset foglalkozunk a történettel. Ami úgy kb. nem is létezik, csak helyenként, és ráadásul rettentő kiszámítható. A gyűrűk ura és a Garabonc – ha már így említed őket, Lorelei -, bár helyenként lassúak, kerek egész történetet adnak ki a végére érve. Az Üvegtrón esetében nekem hiányérzetem volt.

Uszáma: Abszolút RavenS véleményét osztom. A könyv elején hihetetlenül tetszett, hogy végre egy igazi badass szereplővel lesz dolgunk, és a történet is biztosan érdekes lesz ezáltal. Hiszen milyen jó alaptörténettel rendelkezik a könyv?! Aztán, ahogy haladtam előre egyre jobban laposodott el az egész, mint ahogyan azt a fülszöveg is állítja, meglágyultak a szereplők, de ahogy tapasztaltam az író is a történetvezetés kapcsán.

Zsebi: Megint saját magamat fogom ismételni, de nem baj: folytasd a sorozatot Uszáma! Annyira izgalmas és eseménydús a második rész, hogy azon tuti nem fogsz unatkozni és az álatalad hiányolt badass Laenát is visszakapjuk!

Lorelei: RavenS, én értem, hogy a Garabonc kerek egész történetet ad ki, de ott egyetlen szereplőn van a hangsúly, a története lezárható egy könyvben is. De a mágia felfedezése az Üvegtrónban lassan alakul. Sőt, az egész párviadal lebonyolítása annyi időt igénybe venne a valóságban is, hogy a fordulók közötti helyet nehéz lenne kitölteni. Plusz, ennyi idő alatt látjuk igazán, ahogyan ellágyulnak a főszereplők. Meg ha ezer oldalban gondolkodunk és hozzávennénk még a következő részeket, akkor már itt is elfér. Ez viszont egy másik téma.

RavenS: Ez így van, csak gondoltam, miután te hoztad fel példának ezt a két könyvet, akkor maradjunk meg ennél. (Egyébként a LOTR nem sorozat; egyetlen történetnek szánta Tolkien, ami több részletben jelent meg anno technikai okokból kifolyólag, szóval az eleve kilóg egy kicsit.) De Ott van például Ilona Andrewstól a Kate Daniels sorozat, ami hasonlóan építkezős, sok részes történet, de ettől függetlenül minden könyv különállóan is megáll a lábán. Vagy ott az Éhezők viadala, aminek én mondjuk nem vagyok a rajongója, de ettől függetlenül, ilyen téren működik. Az Üvegtrón egyszerűen nem áll meg a saját lábán. Márpedig, szerintem még egy hosszabb sorozat esetében is elvárható lenne, hogy adjon valamit történet ügyileg, pláne ha már a tartalom felcsigázta az ember érdeklődését orgyilkosokat meg halálos királyi tornákat emlegetve.

Uszáma: Attól mert sok időt venne el a párviadal lebonyolításának leírása, mégis többet kellett volna szerintem fordítani rá. Lássuk be, hogy sokan nem azért kezdenek a sorozatba, mert arra kíváncsiak, hogy a szereplők éppen milyen gyönyörű hercegnővé változnak át… Engem igenis jobban érdekelt volna a feladatok, párbajok leírása, mint az öltözködés, szerelmi problémák. Nem mondom, hogy ezek nem férnének el benne, de pont hogy fordítva kellett volna lennie az arányoknak.

Fancsali: Én személy szerint Uszáma és RavenS pártját fogom. Ez minden, csak nem fantasy. Alig találtam benne bárminemű fantasztikus elemet. És, mint előttem is említették, ebben a regényben NINCS harc, pedig a borító alapján én pont arra következtettem, hogy tele lesz izgalmas csatajelenetekkel és hatalmas fordulatokkal. És persze a jó öreg klisék is megjelennek… ó, azok a csodálatos szerelmi háromszögek! Egy idő után már a fejem vertem a falba, mert annyira nem láttam értelmét annak, hogy Celena a pipogya kis “udvari bolond”, alias Dorian, és egy harcos, azaz Chaol között vacillál. Nekem teljesen egyértelmű a döntés.

A szereplőkkel jól “kijöttetek”? Sikerült azonosulnotok a szereplőkkel? Ki volt a kedvencetek?

Zsebi: Jaj, itt gondban vagyok. Laena szerintem egy – ahogyan már Uszáma is említette – badass karakter, főleg az elején, amikor még mogorva és nem a ruhák körül forog minden gondolata. Az eddig leélt 18 éve alatt elég sok mindenen keresztül ment, amire főleg a következő kötetekben derül majd fény. Így, hogy már olvastam őket, nyugodtan le merem írni, hogy nagyon kemény élete volt. Szóval sikerült könnyen megkedvelnem őt, és csak néha idegesített fel. Aztán ott vannak a fiúkák, Chaol és Dorian. Az Üvegtrón elolvasása után még teljesen döntésképtelen voltam, hogy én kit választanék Celaena helyében, mert mindkettőjüket imádtam. Tudom RavenS szerint Dorian egy Ken Barbie, de szerintem már az első kötetben is ott volt benne a potenciál, csak észre kellett azt venni. Chaolt pedig egyszerűen imádtam. Egészen addig, amíg nem olvastam a Heir of Fire-t, de erről majd egy értékelésben vagy talán a közeli jövőben egy másik ProCsata eredményeképp kifejtem a bővebb véleményemet. Nehemiát is kedveltem; igazán belevaló, badass személyiség, és nagyon jó barátja volt Laenának. Adarlan királya pedig tökéletes főgonosznak. Hozta azt a formát, amit elvárunk egy ellenséges karaktertől, sikerült utálnom őt, nagyon is.

RavenS:  Laenát imádtam. Az elején. Amikor még badass, ravasz, kemény orgyilkos volt. Aztán valamikor, amikor nem figyeltem oda, átváltozott Disney hercegnővé, és onnantól hol szurkoltam neki, hol a hajamat téptem tőle. Ami Chaolt illeti, őt egészen a végéig az egyik legjobb karakternek tartottam. A végén viszont volt egy pont, amit nem fogok elspoilerezni, (de akik olvasták, szerintem tudják) ahol teljesen karakteridegen reakciója volt, és én meg a falat akartam lefejelni kínomban. Ami Doriant illeti – készítsétek a köveket -, bár az elején ígéretesnek tűnt, a könyv nagy részében mindenki másnál jobban az idegeimre ment. Ezt a durcás ovis páva tempót nem bírom. Állandóan hisztizik, de annyi gerince nincs, hogy kiálljon magáért, vagy másokért, és természetesen csak azért khmm a legyet is röptiben, mert ő a félreértett fantasy playboy. Kösz, nem. Doriant vihetitek (lehetőleg egy fekete lyukba, hogy még véletlenül se találjon vissza).

Zsebi: Fantasy playboy????? Kikérem magamnak! Mint már említettem korábban, nem mellesleg te is, RavenS, ez egy bevezető kötet lenne. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy annak szánta az írónő és szándékosan alakította, írta meg úgy a dolgokat ahogy, hiszen egy hat – vagy Sarah J. Maas esetében sosem tudni, lehet, hogy végül 8 kötetes – sorozattól ne várjunk túl sokat! Vagyis várhatunk, de valószínűleg nem fogjuk megkapni. Felhozhatom ide példának a Magic Bites – Pusztító mágia című könyvet is, szerintem ott sem történik annyira sok minden az első kötetben. Dorian igen is sokat fejlődik, részről-részre egyre jobban kialakul, hogy ki is ő valójában és szerintem az ő személyisége fejlődik a legtöbbet, a legpozitívabb irányba. Míg mondjuk Chaol megy lefelé a süllyesztőben (köszi szépen SJMaas, hogy kiherélted a kedvenc karaktereim egyikét!!!!!)

RavenS: Nos, ha annak szánta az írónő, akkor nyilván jól reagáltam azzal, hogy annak könyveltem el, nem? 😀 Lehet, hogy fejlődik a továbbiakban, akkor majd újra fogom értékelni a karakterét. Az első rész alapján egy giliszta. Igazán jól fésült giliszta, de akkor is. És kikérem magamnak, a Kate Danielsnek legalább van egy tisztességes nyomozós szála, ami normálisan lezárul az első rész végére, annak ellenére, hogy az is egy alapozó kötet a sorozat többi részének.

Zsebi: Azért az első részben is megvan a maga szerepe. Neki köszönhetjük, hogy Endovier bányáiból kikerül Laena! 😉

RavenS: Nem mondtam, hogy nincs szerepe, azt mondtam, hogy egy csúszómászó.

Zsebi: De ha egyszer nem az! Ez olyan, mintha Curranra mondanám azt, hogy egy félős kiscica! Duhhh.

RavenS: nem szeretnék én azzal a félős kiscicával összeakadni egy sötét utcán. Miközben Doriant szerintem magassarkúban is simán lefejelném. (Pedig magassarkúban nem a legjobb az egyensúlyérzékem.)

Zsebi: Én sem. De Mondjuk Doriannal sem, ha már tudom, hogy mi lesz a sorsa!

RavenS: De nem tudjuk, a jó ég áldjon meg! Itt még nem! Curranről meg már az első részben is tudjuk, hogy rohadt félelmetes! Felemelte Kate-et a torkánál fogva, két méteres szörnyeteggé változik, és több száz alakváltónak parancsol.

Zsebi: … Szerintem, maradjunk annyiban, hogy nem értünk egyet.

Lorelei: Na jó. Tényleg egy elkényeztetett kis herceg az elején, de pont ezt szeretem benne. Ahogy képes felfejlődni. Hogy meglátja Laenában az értéket. Hogy miután összetörik a könyv végén és nyomorog az egész második kötetben, képes lesz újra összeszedni magát és értelmet, értéket teremteni. Addig pedig csak azt látja jónak, azt fogadja el, amit belé erőltetett a környezet amiben felnőtt. Hiszen a saját potenciáljának sem volt tudatában viszont utána a viselkedése is felelősségteljesebb lett.

RavenS: KÖSZÖNÖM!

Zsebi: Hát, azért az öccse még mindig elkényeztetettebb…

RavenS: Nem hiszem, hogy az túl jó érv, hogy léteznek nála elkényeztetebb egyedek is. Ez olyan, mint azt mondani, hogy Hitler nem volt elég gonosz, hiszen Darth Vader egész galaxisokat söpört le a térképről. Amúgy én nem is emlékszem az öccsére.

Zsebi: Jogos, de csak gondolj bele, hogy te milyenné váltál volna, ha ott nőttél volna fel a palotában, abban a környezetben. Képzeld magad Dorian helyébe. Nem mondhatjuk azt, hogy tehet róla. Így nevelték fel a szülei,már ha nem nevelőnők.

RavenS: Azért azt láthatjuk az Üvegtrónban felvonultatott karakterekből, hogy Doriannek igenis lett volna választása. Egy részről el tudom fogadni, hogy valamilyen mértékben a környezete áldozata is, de azért nem lehet mindent arra fogni. Persze, a királyi udvarban elkényeztették, de amikor valakinek olyan legjobb barátja van, mint Chaol, aki amúgy maga is nemes, szóval ezüstkanállal a szájában született, akkor csak rájöhetne, hogy hé, ez így nem kóser. A másik, hogy nem azzal van problémám, hogy Maas ilyenre formálta. Abszolút el tudom fogadni. A problémám azzal van, hogy mindenki annyira imádja, mintha ez egy jó dolog lenne! Nem az! Lehet, hogy a kötetek során majd olyanná válik, aki után tényleg lehet sóhajtozni, de az első részben semmi vonzó nincs benne, ha a külsejét nem számítjuk. Márpedig egy könyvben ne számítsuk már.

Lorelei: De nem sokan dobnák el a biztosat, a biztonságosat, a megszokottat, mint az ő királyságuk. Nem minden karakter született és íródott arra, hogy hős legyen. Elvárhatjuk tőlük, de nem dönthetnek mindig kedvünk szerint, nem változhatnak olyan tempóban ahogy mi szeretnénk, hiszen az emberek a való életben sem így működnek. Plusz, leginkább azért sóhajtoznak iránta, mert ő a herceg. Pont. Ennyire egyszerű a legtöbb csajos gondolkodásmódot megmagyarázni. A legelképesztőbb módon udvarol egy hölgynek, jól is néz ki, és herceg. Titkon sokan erre vágynak. Ha meg már rajongásról van szó, a végén örültem az események alakulásának, pont az adja meg a löketet ahhoz, hogy fejlődhessen.

Zsebi: Drága, olvass tovább. Ennyit tudok ehhez hozzátenni. Megvan az oka annak, hogy miért imádjuk Doriant. Jelenleg jobban szeretem, mint Chaolt. Hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül. Maxont a Párválasztóból is a többség csak azért imádja, mert ő a jóképű herceg, pedig ő is több egy csinos pofinál. Csak ki kell várni a végét és nem egy kötet után ítélkezni.

RavenS: Ja, és ha már a hercegeknél tartunk. Tudjátok milyen herceget vagy hercegnőt tudok tisztelni? Olyat, mint Nehemia! Na, ő igen! Egy herceg nem attól lesz herceg, hogy jól néz ki, jó a dumája, és profin le tudja varázsolni a bugyit a csajokról, hanem attól, ahogy viselkedik. Nehemia, mint hercegnő tökéletes példa erre.

Uszáma: Nehemiát el is felejtettem, na igen… ő szuper karakter volt, minden tekintetben. Talán még azt tudom mondani, hogy ő érdekesebb karakter volt, mint maga a főszereplő.

Zsebi: Igen! Mitikus, rejtélyes, kiszámíthatatlan, mindig sikerült meglepnie. Igazán szerettem benne, hogy mennyire meg akarta védeni, menteni a népét és hogy lényegében értük élt. Minden cselekedetének az volt a mozgatórugója, hogy valamit tegyen azért, hogy könnyebb sorsa legyen a népének.

Uszáma: Pontosan, és pont ez az, amit hiányoltam a végére Celaenából. Ha valaki igazán elhivatott “küldetése” iránt, akkor minden helyzetben odateszi magát, mint ahogyan azt Nehemia is tette.

Lorelei: De a legtöbb herceg pont olyan undorító, mint Dorian öccse. Hány értelmessel találkozunk a könyvekben az általában értelmes, okos, jóképű főhőst leszámítva? Kevéssel.

RavenS: Egy nyelvet beszélünk. Uszáma, egyetértek! Doriannek ezen a ponton semmije sincs a kinézetét és a rangját leszámítva. Hangsúlyozom, ezen a ponton, ebben a könyvben! El tudom fogadni, hogy a jövőben majd én is másképp tekintek majd rá. Lorelei, hát pont ezért nem kéne annyira hanyatt esni a hercegektől, nem? Inkább sóhajtozzunk a helyes testőrkapitány után. Team Chaol!

Lorelei: Laenát az elején én is imádtam. Azt sosem bírtam, ha nyálassá válnak a szereplők. Bár engem inkább a beképzelt, ruhamániás énje zavart jobban, ezt az oldalát csak az Assassin’s Blade elolvasása után értettem meg. Nem nagyon szoktam hozzá az olyan szereplőkhöz, mint ő. Aki egyszerre hideg de közben meg képes olyan finomságokkal foglalkozni, mint a divat. Magát az orgyilkos énjét  viszont imádom, olyankor tényleg látszik, hogy van esze és sokra vihetné. Viszont, a későbbi részekben egyenesen megutáltam a főhősnőnket. Akit pedig az elején nem szívleltem, a végére egészen közel nőtt a szívemhez. Chaol karakterét nagyon megszerettem, az értékrendjével együtt, ahogy viaskodik azzal, hogy mi lenne a helyes és úgy összességében önmagával. Dorian az én szememben pont az volt, aki a végére felfejlődött és szerintem a fiú karaktereknek kell Laena az életébe, hogy utána a padlón kössenek ki és új, értelmes célt találjanak az életüknek, teljesen összeszedve magukat.

Uszáma: Legjobban Laenával, és ruhamániájával tudtam azonosulni. Ja, mégsem. Mint ahogyan korábban is mondtam a történet elején nagyon szimpatikus, és igazán belevaló volt, aztán a végére sokkal inkább átváltozott egy éppen párválasztás előtt álló hercegnővé. Sajnos nagyot kellett benne csalódnom, ennél sokkal összetettebb, értelmesebb karakternek tartottam. Remélem, a további részekben végre újra magához tér, és viszont láthatjuk majd a történet elején megismert énjét. A többi szereplővel különösebb gondjaim nem hiszem, hogy lettek volna, viszont ezzel, hogy pont a főhősnő változott meg ennyire, sajnos az egyik legkiemelkedőbbnek hitt karaktert veszítettük el.

Fancsali: Kedvenceim Kaltain, Chaol, Nox és Adarlan királya voltak. Ők voltak azok a karakterek, akik nem idegesítettek és nem keltettek bennem ellenállhatatlan késztetést arra, hogy egy fejszével vágjam őket apró kis cafatokra. Ők egyediek és különlegesek voltak. A többiek? Ők felejthetőek és unalmasak.
Én az első száz oldalon tényleg kedveltem Celaenát, de aztán elszakadt bennem valami, főszereplőnk pedig egy ruhamániás szerelmes kis libává változott… Na kérem, az ilyen inkább ne menjen fantasy főhősnek.

Zsebi: Engem Kaltain nagyon idegesített, sokkal jobban, mint bárki más a könyvben.

Volt kedvenc részetek? Esetleg nagyon utált jelenet? Miért?

Zsebi: Hát, mondanám, hogy volt, mert biztosan volt, de őszinte leszek, nem emlékszem kedvenc jelenetre. Talán, amikor Chaol és Dorian szívták egymás vérét, illetve, amikor Laena és Chaol ugratták egymás, beszólogattak egymásnak.

Utált részre nem emlékszem, nem hinném, hogy lett volna kifejezetten egy vagy több olyan része a könyvnek, amit utáltam. Ezt természetesen a következő –  a harmadik, de főként a negyedik – kötetekben bepótolja kedvenc írónőnk, amiért meg tudnám fojtani, de nem az Üvegtrónban.

RavenS: Chaol és Celaena közös jeleneteit mind élveztem, bár több lett volna belőle! Utált részek? Nem, nem kifejezetten. Azok a dolgok, amiket utáltam, nem konkrét jelenetekre korlátozódnak.

Uszáma: A kedvenc részeim legfőképpen a történet elején találhatóak, amikor Celaena a büntetését tölti. Nem ragoznám tovább, hogy miért, korábban rengeteg utalást tettem már rá. Legjobban utált jelenetek közé a legtöbb olyan részt mondanám, ahol főszereplő hősünk viszonya a különböző ruhákkal kiteljesedni látszik… Néha már azt is soknak éreztem, mikor éppen a két férfi között ugrándozott, már-már ruhákként kezelve őket.

Lorelei: Laena és Chaol közös edzései álltak hozzám a legközelebb és Celaena azon jelenetei, amikor a kastély legeldugottabb folyosóin kutakodott. Nekem azok a részek adták meg igazán a a könyv hangulatát. Utált dolgot nem tudnék említeni.

Fancsali: Talán nekem is Celena és Chaol edzései tetszettek leginkább (főleg, mivel ott ténylegesen van harc, nem csak ámítják az embert, hogy majd lesz… valamikor… egy másik könyvben) Utált jelenet? Azt hiszem nem nagyon van ilyen… ja, de. Celaena és Dorian jelenetei, az összeset dobtam volna a kukába. Ennek oka talán az, hogy Dorian egy utolsó kis mihaszna, akinek jelenléte nem befolyásolja a történet alakulását. Igen, ezeket a részeket határozottan gyűlöltem.

Folytatásnak adtok esélyt vagy felejtős? Esetleg tervezitek újraolvasni a jövőben?

Zsebi: A folytatás természetesen kapott esélyt, sőt azt kell mondjam, hogy az Éjkorona még ezerszer jobb, mint az elődje. Egyszerűen imádtam minden egyes pillanatát és rekord idő alatt kiolvastam az egyik egyetemi előadásom során. Újra is olvastam már, sőt megint tervben van, hiszen kemény 45 nap múlva megjelenik az 5. kötet angolul és jó lenne feleleveníteni az első négy részben történteket, még akkor is, ha a hajam fogom tépni a Heir of Fire és a Queen of Shadows olvasása közben.

RavenS: Persze, azért egyetlen kvázi negatív élmény után nem kaszálok el egy teljes sorozatot. Annyira azért nem utáltam az Üvegtrónt, még ha ez nem is látszik ebből a csatából. A második rész például kifejezetten tetszett. Kedvenc sose lesz, túl sok a problémám vele, de azt határozottan élveztem, na meg a karaktereket is megkedveltem (Doriant kivéve, mert ő egy hmm… keresem a nyomdafestéket tűrő szót, és nem találom), szóval a további részek is tervben vannak.

Lorelei: Számomra egyértelmű volt, hogy adok esélyt a folytatásnak, ami szerintem a sorozat legjobb kötete lett. Végre kibontakozott Laena “badass” énje, bár az is igaz, hogy az az a kötet, ahol elkezdtem őt megutálni is. Sőt, aki feladná az Üvegtrón után, annak tanácsolom, hogy adjon egy esélyt az Éjkoronának. Az újraolvasása és az ötödik rész beszerzése még annak ellenére is esélyes és valószínű, hogy A tűz örököse és a Queen of Shadows nekem erősen megindult lefelé a lejtőn.

Uszáma: Tekintve, hogy beszereztem az összes eddig magyarul megjelent részt, mielőtt elkezdtem volna a sorozatot, biztosan folytatni fogom. Na jó, azért ennyire nem vészes a helyzet. Bízom benne, hogy a fentebb említett “hibákat” korrigálni tudja majd a történet írója, és végre egy olyan irányba mehet el a sztori, amelyet mindenki elvárt volna, mert lássuk be, hogy van potenciál benne.

Fancsali: Mivel megvettem a következő két részt, mindenképp elolvasom. Már csak Chaol miatt is. Kíváncsi vagyok, hogy Celaena karakteréből mit fog tudni kihozni az írónő és, hogy lesz-e ebből még fantasy, vagy csak egy kevés fantasztikummal megspékelt YA marad.

Konklúzió

Uszáma: Mint ahogyan a fenti példa is mutatja, végül is sikerült elérnie a lányoknál a kívánt célt, az olvasók is a könyvben található férfi karaktereken vitatkoznak, harcolnak értük… 😀 Az első rész amolyan felvezetésként tartogatott magában izgalmakat, kinek így, kinek úgy. Kíváncsian várom, hogy milyen irányba halad tovább a történet, milyen elemek lesznek előtérben.

Prológus: Mint azt láthatjátok, nem sikerült megegyeznünk szinte semmiben. Mindenki állást foglalt, próbálta meggyőzni a másikat, de a csata hosszából látható, hogy nem sikerült. A fangirlök védték szeretett karaktereiket, míg a többiek (a lelketlen cinikusok)  szétcincálták a karaktereket és a történetet egyaránt. Talán csak a borító nem ugrasztotta egymásnak a feleket.

Egy kis érdekességet is elárulunk most nektek. RavenS és Zsebi volt a ProCsata kitalálója, így lényegében a két alapító atya (anya?) csapott össze, illetve hozták a “csatlósaikat” is. Sérülések nagy számban keletkeztek, de semmi ok a pánikra, a bloggerinák már elkezdték a párterápiát, nem ez lesz az oka a válásnak 😉


A véleményeinket bővebben is kifejtettük egy-egy bejegyzés keretében, amelyeket a blogjainkon megtaláltok. Vendégbloggerünk, Lorelei értékelését pedig itt érhetitek el.

Reméljük érdekesnek találtátok a második ProCsatát, a jövőben készülünk még hasonlóval. Sőt, már azt is tudjuk, hogy melyik könyvet szedjük szét következő alkalommal. Ha szépen kértek minket, talán el is áruljuk valamelyik social média oldalunkon. Várjuk a véleményeiteket, írjátok meg nekünk, hogy tetszett a csata, meg persze azt is, hogy számotokra milyen olvasási élményt nyújtott a könyv: pozitívat vagy negatívat?