Könyvbe zárt karácsonyok – Görgei V. Andrea: A minnesotai postás

covers_373144

Cím: Könyvbe zárt karácsonyok
Kiadó: magánkiadás
Kiadás éve: 2015
Oldalszám:  394 oldal

Fülszöveg

Ki ne szeretné a hideg téli napokban egy jó könyvvel a kezében, a kandalló előtt várni a karácsonyt? A kandalló nem garantált, de az igen, hogy ez a kötet, amit Ön most a kezében tart, a legjobb választás az ünnepi készülődéshez. Tele van különleges, meghitt, mégis mai történetekkel, mindenki talál köztük kedvenceket.

Ez a legjobb karácsonyi ajándék: magunk számára, mások számára, és nemcsak a tartalom miatt, hanem mert csupa szeretetből készült. Minden szerző, a műveket válogató zsűritagok, az illusztrátor és az ötletgazda-szerkesztő a szívét adta ebbe a könyvbe, hogy minél több olvasó kaphasson egy darabkát a szeretetükből.

A lapokon hangulatos családi történetek, romantikus, elgondolkodtató, vagy épp rejtélyes események elevenednek meg. Megismerhetünk kamaszokat, középkorú és idős szereplőket, sorsokat, lányokat és férfiakat, boldog és szomorú főhősöket itthon és külföldön, de kizárólag mai, magyar írók tollából.

Amikor Ön megveszi ezt a könyvet, nemcsak kap, hanem ad is.
Ugyanis a szerzők és a kötet létrejöttében közreműködő csapat az eladásból származó profitot művészeti oktatással foglalkozó alapítványnak ajánlják fel, mert hiszik, hogy kicsiny országunkban szükség van a művészekre és az új történetekre, valamint hogy a karácsony lényege az, hogy adjunk.


Görgei V. Andrea: A minnesotai postás

„Lehet egy pasi ellenszenves akkor is, ha jóképű.”

Hunyjuk le a szemünket, s képzeljünk el egy olyan karácsonyi készülődést, mikor az ajándékokat nem a régről ismert, s jól bevált boltokból, plázákból szerezzük be, hanem az internetről, mert üzletek nincsenek, csak internetes vásárlás. Rémisztően hangzik, nem igaz? Vagy inkább meghitten?

Történetünk főhőse, Emma az Amerikai Egyesült Államokbeli Minnesotában (pontosabban Aitkinban) dolgozik, mint postás. Az ünnepek előtt ki kell menni a csomagokért, elhozni őket, majd történjék bármi, kiszállítani azokat a megrendelőknek, hogy mindenkinek felejthetetlen, békés karácsonya legyen. De tényleg erről szólna az egész? Vagy nem véletlenül hívják a szeretet ünnepének?

Emma számára a tökéletes karácsonyt három dolog árnyékolja be: Ed halála, Jake megérkezése, s a minden szálat összekuszáló hóvihar.

A fogcsikorgató hidegben jéggé fagyott, iszákos Ed-et az első pillantásra ellenszenves Jake váltja, aki egy új élet reményében érkezik meg. A fickó tényleg különös, mintha folyton Emmát követné. A sors azonban összehozza őket. A férfi elvállalja, hogy segít Emmának az időközben már-már kilátástalannak tűnő helyzetben, s közösen szállítják ki a csomagokat. Bár a közepén leülni látszik az egész (köszönhetően a késleltetésnek, bár szerintem inkább a felesleges szereplők az okai: Ester és Lisa- igen, kettejüket nem éreztem elég jónak, kidolgozottnak-), itt jön a történet fordulópontja, hóvihar képében. Továbbmenni lehetetlen, maradni kötelező, a gond már csak annyi, hogy hol töltsék az éjszakát.

Emma, közelben lévő, régi, családi nyaralójára esik a választás, s bár úgy tűnik, hogy a jókedvnek lőttek, Jake végre megmutatja a másik oldalát is, s elhozza a karácsonyt a kis kunyhóba.

„Hirtelen ötlettől vezérelve megkeresi a baltát és az erdő felé veszi az irányt. Egy fenyőágat vág le. Meglepetésnek szánja, karácsonyfa helyett.”

Számomra kissé furcsa volt kezdetben a jelen időben megírt cselekmény, kissé elidegenített a történettől, de utána belerázódtam, megszoktam. Néhol túlságosan soknak és vontatottnak éreztem a történetet (ilyen volt az Ed ügy, a legelején), még máshol túl kevésnek (az indián falura azért mindenesetre kíváncsi lettem volna). Emma és Jake viszont kedvelhető karakterek voltak, annyi szépséghibával, hogy az alapkonfliktus nem volt igazán kiélezett kettőjük között. Ha igazságosan megvizsgálom, akkor lekötött, szórakoztatott, megérte elolvasni. Talán túl lehetetlen volt, mert ki gondolta volna, hogy…

A novella igazi értéke az, hogy megmutatja nekünk, olvasóknak, hogy a karácsony nem az ajándékoktól lesz tökéletes, hanem attól, hogy mennyire erős a szeretet…


INTERJÚ

Mi adta az ihletet A minnesotai postás című novella megírásához?

A minnesotai postást tavaly karácsonykor írtam meg, azaz a két ünnep közötti napokban. Megihletett a havazás, a hideg és hogy pont egy fontos csomagot vártam. Beleéltem a helyzetbe magam, mi van, ha ez karácsony előtt történik, és nem kapják meg időben az emberek, amit ajándékba szántak. Amint elkészült a novella, megosztottam az olvasóimmal azeletnovellai.blogspot.hu-n. A visszajelzésekben sokan bíztattak, bátorítottak az írásra.

Miért éppen Minnesota?

Mert, több regényt olvastam akkoriban arról a tájról, ami nagyon megfogott. Az emberek összefogása, egymáshoz való viszonya. Több filmet is megnézte ami Minnesotahoz kapcsolódik. Ebben a környezetben tudtam elképzelni ezt a történetet, amit megírtam.

Mit jelent Önnek a karácsony? Ha a fa alá tehetne valami olyat, melyre már nagyon régóta vágyik, mi lenne az?

A karácsonyon az összetartozást, a szeretetet és a várakozást jelenti számomra. Nagyon szeretnék egyszer eljutni Provance-ba, a tájat látni, az ételeket és a helyieket megismerni.

Mennyire egyszerű összeegyeztetni az írást a gyermekneveléssel?

Mindenképp kell a szervezés. Az írásra olykor éjjel, vagy kora reggel – miután mindenki elment az iskolába és dolgozni – van időm.

Esetleg egy regény? Vannak ilyen tervek?

Átéltem életem első korrektúrázását a novellámmal kapcsolatban, most már úgy érzem, előhozakodhatom egy regénnyel, aminek már meg is vannak az alapjai. És meg kell, súgjam azoknak, akik félnek megmutatni művüket egy hozzáértőnek, nem olyan félelmetes, mint elsőre látszik, bátran vágjanak bele!

Cersei