Könyvbe zárt karácsonyok – Keresztesi Dorottya: A grincs szerelme

covers_373144

Cím: Könyvbe zárt karácsonyok
Kiadó: magánkiadás
Kiadás éve: 2015
Oldalszám:  394 oldal

Fülszöveg

Ki ne szeretné a hideg téli napokban egy jó könyvvel a kezében, a kandalló előtt várni a karácsonyt? A kandalló nem garantált, de az igen, hogy ez a kötet, amit Ön most a kezében tart, a legjobb választás az ünnepi készülődéshez. Tele van különleges, meghitt, mégis mai történetekkel, mindenki talál köztük kedvenceket.

Ez a legjobb karácsonyi ajándék: magunk számára, mások számára, és nemcsak a tartalom miatt, hanem mert csupa szeretetből készült. Minden szerző, a műveket válogató zsűritagok, az illusztrátor és az ötletgazda-szerkesztő a szívét adta ebbe a könyvbe, hogy minél több olvasó kaphasson egy darabkát a szeretetükből.

A lapokon hangulatos családi történetek, romantikus, elgondolkodtató, vagy épp rejtélyes események elevenednek meg. Megismerhetünk kamaszokat, középkorú és idős szereplőket, sorsokat, lányokat és férfiakat, boldog és szomorú főhősöket itthon és külföldön, de kizárólag mai, magyar írók tollából.

Amikor Ön megveszi ezt a könyvet, nemcsak kap, hanem ad is.
Ugyanis a szerzők és a kötet létrejöttében közreműködő csapat az eladásból származó profitot művészeti oktatással foglalkozó alapítványnak ajánlják fel, mert hiszik, hogy kicsiny országunkban szükség van a művészekre és az új történetekre, valamint hogy a karácsony lényege az, hogy adjunk.


Keresztesi Dorottya – A Grincs szerelme

Kedvenc idézeteim:

“– Most komolyan, mije van egy ilyennek, ami nekem nincs? – kérdezem Valtertől, a retriever felé intve. Valter nagy nehezen hátrafordul, fókuszál, aztán vállat von:
– Szíve.”

“…a problémák nem szűnnek meg idővel. Besöpörhetjük őket a szőnyeg alá, és megtaposhatjuk a púpot minden nap, reménykedvén, hogy egyszer majd eltűnik. De mindig csak újabb gondokat söprünk a régiek mellé, és egy idő után hegy nő a púp helyén, amit már nem takar el a szőnyeg, hiába ráncigáljuk rá a sarkokat. És akkor már nem tudunk rátaposni, el kell takarítanunk az egészet.”

“Egy farkas nem áll le udvarolni egy nyuszinak. Én csak egy nyuszi vagyok. A nyuszik nem járnak farkasbálba.”

“A karácsony a szereteté, a megbocsátásé, az új esélyeké. Karácsonykor azt is szeretjük, akit egyébként nem, ilyenkor kitárjuk a karunkat, és megölelünk a világból egy darabot, hogy jobbá tegyük.”

“- Tudod, azért megtisztelő, hogy egyszerre kettő is kell, hogy pótoljon…”

“Hirtelen megértettem, mit szeret annyira Leona a karácsonyban: nem az ajándék a lényeg, hanem az a másik hülye, amelyik ott ül melletted, és elviselt, szeretett téged egész évben. Jó érzés lehet.”

A véleményem:

A könyvbe zárt karácsonyok című antológia megjelenéséről egy blogger társamtól hallottam, ami bevallom, akkor még nem keltette fel igazán az érdeklődésemet, ugyanis nagyon ritkán olvasok novellát. Úgy érzem, ez nem az én műfajom: rövid, nem mélyül el a részletekbe, mire végre kiszakítana kicsit a mindennapokból már véget is ér. Mikor megtudtam, hogy a Prológussal novellás napokat tartunk, olyan történetet igyekeztem választani, ami terjedelmében nem túl rövid, és aminek a címe igazán megtud fogni, ugyanis fülszövegek, borítók híján nem is tudtam mi más alapján dönthetnék. Így esett a választásom Keresztesi Dorottya történetére, amiben az tetszett a leginkább, hogy romantikus mesének ígérkezett, és nem is volt rövid a félelmeimmel ellentétben.

A Grincs szerelmének meséje egy nagyon édes, romantikus történet arról, egy nő, miképp tudja majd megváltoztatni egy menthetetlen nőcsábász férfi életét. Hasonló lesz tehát a mese A Grincs című filmhez, ugyanis is ennek főszerepében is egy csupa szív lány, és egy szívtelen lény fog állni.

A novellában először Simonnal ismerkedünk meg, és az ő nőcsábász életével, amiben nincs helye párkapcsolatnak, sem pedig kötődésnek. Még csak annyi együttérzés sem szorult a férfiba, hogy az aznap este felszedett lánytól elköszönjön, hanem reggel kisurran az ágyukból, majd csak hűlt helye marad.  A másik főszereplőnk pedig egy fiatal, csinos nő, Leona, aki párjával él együtt Alexel, a kissé féltékeny, lobbanékony férfival.

A két szereplőnk egy születésnapi házibuli alkalmával fognak találkozni, nem túl szerencsés körülmények között, ugyanis Simon éppen a bulit megelőző estét Alinával töltötte, Leona legjobb barátnőjével. Természetesen a lány kiállt legjobb barátnője mellett, és keményen megmondta a szívtelen férfinak a véleményét. A fiú annak ellenére, hogy egy dögnek szólították, leírhatatlan vágyat kezd el érezni a nő iránt, az estét követően másra sem lesz képes gondolni.

Telnek múlnak a napok, Alex és Leona kapcsolata megromlik, majd szakításba torkollik egy félresiklott vita után. Simon nem sokkal később személyesen Alextől tudja meg a fejleményeket, amivel igazi lavina indul el a főszereplőnk lelkében. Tudja ugyanis a fiú, hogy ennél a lánynál csak akkor lesz esélye, ha jó útra tér, és rendes srác válik belőle.

Leona egy életvidám lány, tele álmokkal, aki őszintén rajong a karácsonyért, olyannyira, hogy még egy telefonos applikációt is kigondolt az ünnep örömére, amiben minden nap változnak a képek és a zenék. Simon ezzel szemben gyűlöli a karácsonyt, sosem látta még A Grincs című filmet sem, szoftverfejlesztőként vezeti apja leányvállalatát, azonban sosem vette ki részét igazán a munkából. A fiút már első ránézésre megfogta valami a lányban annak ellenére, hogy nem tartozott a nőideáljai közé. Leona oldaláról is egy első látásra szerelemhez hasonló érzés jelenik meg a történetben, a borzalmas találkozást követően ugyanis az ő esze is folyton a fiú körül fog járni, annak ellenére, hogy nem szeretne tőle semmit.

Ami igazán csodás lesz a történetben, hogy megvan a maga üzenete, ami számomra is átjött, és amit én is fontosnak tartok. Az írónő megmutatja, hogy nem lehetetlen megváltozni, mindössze kellő motiváció kell hozzá és akarat. Változásra mindenki képes. Ezt nem szabad kényszeríteni, kérni, vagy erőltetni. De Leona és Alex kapcsolatából azt is megtudhatjuk, amit az idézetek közt is láthattok már, hogy a problémákat nem érdemes a szőnyeg alá söpörni, ugyanis feltornyosulnak, és végül el fogunk bennük botlani, csak idő kérdése. Én magam is hiszek abban, hogy a problémák elkerülése, félretétele nem megoldás, bele kell állnunk vitáinkba és megoldást találni rájuk.

És hogy miért volt ez egy karácsonyi novella? Volt az egésznek egy meghitt, karácsonyi hangulata, és valóban a karácsonyi időszak előtt zajlik a történet, viszont az üzenet nem kapcsolódik szorosan a karácsonyhoz, ahogy az eseménysorozat sem. Ennek én igazán nagyon örültem, nem csak az a történet hozhatja meg ugyanis a tökéletes karácsonyi hangulatot, amiben van karácsonyfa, család, ajándékok és sütemény… A szerelem, a szeretet, és a konfliktusok is ugyan úgy az ünnep részei.

Bár körülbelül csak 30 oldalas volt a novella, mégis úgy éreztem, hogy egy hosszú utazáson vettem részt, ugyanis több hónapot is felölelt a regény időtartalma. Rengeteg esemény történt, ugyanis Simon valóban egy teljes pálforduláson ment keresztül a történet végére. Hasonló érzéssel tettem le a könyvet, mintha csak egy romantikus regényt olvastam volna. A szereplők közel kerültek a szívemhez, és maga a történet is. Számomra nagyon hasonlított ez a mese a Szürke ötven árnyalata egy romantikusabb változatához. Itt is megvolt a rossz fiú, és a különleges lány is, aki mindent megváltoztat.

Úgy vélem, hogy ez a történet mindenki számára szerethető lesz, bájos és maradandó élmény, ami egy jó hangulatot nyújt a téli időszakra és szórakoztat. Akinek minden bizonnyal a kedvencei közé kerül azok a fiatal felnőtt, vagy ettől idősebb hölgyek lesznek, ugyanis a történet nagy része is egy dolgozó nő meséje, és Simon kalandjai is talán jobban illenének egy New Adult történetbe.


Interjú az írónővel

Mennyi idő alatt született meg a karácsonyi meséd?

Ez a történet pontosan két nap alatt született meg, mert annyi volt hátra a határidőig, amikor eldöntöttem, hogy benevezek a pályázatra – pedig ha jól emlékszem, bő egy hónappal a határidő előtt láttam meg először a kiírást. Még valamikor nyáron eszembe jutott az ötlet, hogy kéne írni egy olyan romantikus történetet, amelyben fejezetenként váltakozik a férfi és női nézőpont, hátha egyszer megértjük, mi és hogyan játszódik le a másik fejében. Ez szépen érlelődött bennem, aztán jóval később megint a szemem elé került a karácsonyi pályázat – ezt már jelnek vettem, és gyorsan nekiestem az írásnak.

Gondoltál már arra, hogy történetedet könyv formájában is megírd?

Eddig még nem, ezt a művet kifejezetten a pályázatra írtam, fél szemem végig a szavak számán volt, és különben sem akartam túl dagályos, érzelgős történetet írni. Viszont azóta Leona és Simon is belopta magát a gondolataimba, és tovább szövik a történetüket, így inkább a folytatáson gondolkodom.

Számodra is azt jelenti a karácsony, amit Leona számára?

Az az igazság, hogy Leona karácsonyi rajongását egy ismerősömtől vettem kölcsön, tőle tudom azt is, hogy a karácsonyig visszaszámláló telefonos alkalmazás valóban létezik. Tartok tőle, hogy én inkább Simonhoz álltam közelebb karácsony-ügyben – bár ez inkább egy masszív ellenállás volt a részemről a médiából zubogó, fojtogató karácsonyi őrület ellen. Azért használok múlt időt, mert mióta gyerekeim vannak, és szülőként átkerültem a “másik oldalra”, teljesen megváltozott a hozzáállásom. Már egészen átélem az izgatott várakozást, amikor kidekoráljuk a lakást, és 24-én szinte reszketve díszítjük a karácsonyfát délután, hogy mire a gyerekek felkelnek, kész legyen a meglepetés. Az a néhány óra, ami azután következik, tényleg mindent megér.

A te életedben is akadt már ilyen férfi, akit rendbe kellett hozni?

Bár jómagam (sajnos vagy szerencsére) nem találkoztam ilyen férfival, mégis vakon hiszem, hogy az ember meg tud változni – ha tényleg ő maga akarja, és nem valaki más macerálja vele. Ha megvan a megfelelő motiváció, nem létezik olyan feladat, ami túl nehéz lenne.

További művek írását is tervezed? Milyen műfajban alkotnál szívesen?

A Grincs szerelme számomra egy nagyon érdekes kirándulás volt a romantika felé, és érlelődik egy folytatás.

Azonban már hosszú ideje egy másik íráson dolgozom, amit ifjúsági fantasy kategóriába lehetne sorolni, Lathium reménye a címe. Ez egy jövőben játszódó ifjúsági regény, a főszereplője egy 16 éves lány, aki szépen lassan jön rá, hogy az égvilágon semmi sem úgy van, mint ahogyan ő azt gondolta.(Ez a könyv jelenleg tesztolvasás alatt áll.:) Ezenkívül írok meséket a gyerekeknek, némelyikhez grafikát is készítettem, és igyekszem mindig valami újjal előrukkolni. Gyerekeknek írni kicsit más tészta, mert ők őszinték, és nem fognak udvariaskodni a kedvemért – ami, persze, jó is, rossz is.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy mindig is imádtam a krimiket, és thrillereket, és nagyon szívesen alkotnék ebben a műfajban is. Már halványan körvonalazódik egy történet a fejemben, de egyelőre A Grincs szerelme, és a készülődő fantasy leköti minden időmet és figyelmemet.

A novelládat olvasva, a több hónap alatt lezajló események olyan hatást keltenek bennünk, mintha ezt a hosszú vívódásokkal teli időszakot mi is átéltük volna? Számodra is egy hosszú utazás volt a novellád a rövidsége ellenére?

Olyannyira volt hosszú utazás, hogy talán az egész életemben összegyűjtött és elraktározódott minden apró “tudományt” és megfigyelést elő kellett vennem, és alaposan átforgatnom magamban, hogy a női és a férfi oldalt is a lehető legőszintébben tudjam ábrázolni. Az én fejemben a karakterek rögtön önálló életre kelnek, ahogy megalkotom őket. Saját személyiségük van, és saját döntéseket hoznak – hiába terveztem el eredetileg mást, ha az nem illett később hozzájuk. A saját tapasztalataim mellett azért mindig át kellett gondolnom, hogy mi van Leona vagy Simon (vagy a többi szereplő) mögött, ami miatt ők így vagy úgy fognak viselkedni, hiszen ők addigra a saját útjukat is bejárták.

Ha szeretnéd az írónő további írásait is megismerni, vagy még többet megtudni róla, akkor látogasd meg Dorottya saját blogját.

Noémi

 

Reklámok