Könyvbe zárt karácsonyok – Kukucska Ferenc: A madarak télen is énekelnek

covers_373144Cím: Könyvbe zárt karácsonyok
Kiadó: magánkiadás
Kiadás éve: 2015
Oldalszám:  394 oldal

Fülszöveg

Ki ne szeretné a hideg téli napokban egy jó könyvvel a kezében, a kandalló előtt várni a karácsonyt? A kandalló nem garantált, de az igen, hogy ez a kötet, amit Ön most a kezében tart, a legjobb választás az ünnepi készülődéshez. Tele van különleges, meghitt, mégis mai történetekkel, mindenki talál köztük kedvenceket.

Ez a legjobb karácsonyi ajándék: magunk számára, mások számára, és nemcsak a tartalom miatt, hanem mert csupa szeretetből készült. Minden szerző, a műveket válogató zsűritagok, az illusztrátor és az ötletgazda-szerkesztő a szívét adta ebbe a könyvbe, hogy minél több olvasó kaphasson egy darabkát a szeretetükből.

A lapokon hangulatos családi történetek, romantikus, elgondolkodtató, vagy épp rejtélyes események elevenednek meg. Megismerhetünk kamaszokat, középkorú és idős szereplőket, sorsokat, lányokat és férfiakat, boldog és szomorú főhősöket itthon és külföldön, de kizárólag mai, magyar írók tollából.

Amikor Ön megveszi ezt a könyvet, nemcsak kap, hanem ad is.
Ugyanis a szerzők és a kötet létrejöttében közreműködő csapat az eladásból származó profitot művészeti oktatással foglalkozó alapítványnak ajánlják fel, mert hiszik, hogy kicsiny országunkban szükség van a művészekre és az új történetekre, valamint hogy a karácsony lényege az, hogy adjunk.


Kukucska Ferenc: A madarak télen is énekelnek

Gondban vagyok, ugyanis nem tudom, mit írjak erről a novelláról. Vegyes érzéseim támadtak a könyvvel kapcsolatban, volt olyan része, amit kedveltem, de olyan is akadt, amit nem teljesen.

Tetszett, hogy komolyabb témát is boncolgatott, és nem egy sablonos karácsonyi sztorit kaptunk, hanem például az iskolai kirekesztés egész szépen megjelent benne. Ennek az elszenvedője Alma, a hátán lévő púpnak, és a nem túl szép arcának köszönhetően. A négy hónap alatt, mióta új diákként az iskolába került, még nem sikerült barátokat szereznie, se közelednie a többi diákhoz, mert folyamatosan tréfa tárgya lett deformitása lévén. A lány nagyon jól kezelte a helyzetet, ugyanis ezeket a gúnyolódásokat nem vette magára, tisztában volt testi adottságaival.

Pozitívumként ki tudnám még emelni Alma, és az apja közötti viszonyt. A közös esti madárlesek valamint, ahogy egymással törődtek, igazán feldobták a mű hangulatát, amit egyébként a misztikum, és a komikum keveréke jellemez. A humoros, komikus részeket élveztem leginkább, melyek Alma és osztálytársai, köztük legfőképpen Bandi között játszódtak le.

A történet közepétől fedezhetünk fel egyfajta rejtélyes, misztikus szálat, ugyanis mint kiderül, Alma édesanyja eltűnt, és a lány azért akart a városba költözni, hogy kideríthesse mi történt. Innentől kezdtem elveszteni a fonalat, és nem érteni, hogy mi is történik valójában?

Érdekes volt a nyomozós szál, de úgy érzem nem került minden kérdésem megválaszolásra. Pár oldallal még ki lehetett volna bővíteni a végét, akkor akár még tökéletes is lehetett volna, így viszont kicsit elkapkodottnak éreztem.

A Bandival kapcsolatos gyorsan változó érzéseket nem tudtam megérteni. Egyik pillanatban még „Alma, de csúnyácska”, a másikban meg már zaklató módjára követi, a lánynak meg pont ez jön be. Igazából az is zavart, hogyha már első szóváltás után elkezdtek érdeklődni egymás iránt, és érezték azt a bizonyos vonzerőt, akkor miért nem kaptak egy normális lezárást? Mert nem kaptak, és ezzel az olvasó sem, ami egy kicsit fel is bosszantott.

„ – Mire kíváncsi?

A férfi ivott egy kortyot.

– Mi van azokkal a madarakkal?

Alma végigmérte az őrnagyot, majd enyhén megrázta a fejét.

– Pontosan ma sem tudom, mi történt, de utánanéztem, vagyis igyekeztem valamiféle magyarázatot találni. És… keringenek helyi mondák arról, hogy itt az erdőben a lakatlan romos ház egykori tulajdonosa sok jót tett a madarakkal. Etette őket, befogadta a padlására, fűtött rájuk. A legendák azt is tudni vélik, hogyha egy beteg egy teliholdas éjszakán látogatja meg ezt az elhagyatott helyet, a madarak hálából meggyógyítják – de csak akkor, ha az az ember már segített valaha madarakon. Az őrnagy úr talán már hallotta ezt a mesét, régebben él itt, mint én…

Kis őrnagy elmosolyodott.

– Hallok én mindenféle mesét a helyi jómadaraktól.

– És az arcod? – nézett Nusi a lányára értetlenül.

A kutyák ugatni kezdtek, az ajtó felett megszólalt a csengő. Alma kinézett az ablakon.

– Ezt majd máskor, Anya. Erre is kitalálok valami magyarázatot, akárcsak az őrnagy úr kérdésére. Most viszont beengedem Bandit, ne fagyoskodjon a kapu előtt.”

Zsebi


INTERJÚ

Hogyan jellemeznéd a novellád pár szóban?

Ha már nekem jutott ez a nem könnyű feladat, hogy a saját munkámról írjak, akkor nézzük!

A kisregény egy thriller, ahogy manapság nevezzük ezt a műfajt. Szándékom volt az izgalom, a feszültség fenntartása az első oldaltól az utolsó lapig. Kíváncsi voltam még arra, hogy legmeghittebb ünnepünk – a Karácsony, amely a szeretetről és a békéről szól – meddig képes az izgalmat elviselni. Hogy ez a kísérletem mennyire sikerült, annak eldöntését a kedves olvasóra bízom.

Honnan jött az ötlet, hogy megírd ezt a történetet?

A történet főhőse egy testi hibás lány. Környezetemben találkoztam ilyen emberrel, aki azon kívül, hogy a természet mostohábban bánt vele, mint a nagy többséggel, semmiben nem különbözik tőlünk. Dolgozik, gondjai vannak időnként, vágyik a szeretetre. A szeretetre, amelyből talán több járna neki.

Miért szerettél volna író lenni?

Nem akartam író lenni. Viszont a dolgok nem mindig a terveink szerint alakulnak. Szeretek beszélgetni. Ezt az emberek hamar észreveszik és bekapcsolódnak a társalgásba. Vagyis rövid időn belül létrejön egy jó traccsparti. Annyi minden megesett velem, annyi mindent hallottam, hogy muszáj volt odaülni a számítógép elé és püfölni kezdtem a klaviatúrán a billentyűket.

Utána néztem és megtudtam, hogy ezen a novellán kívül még két könyved van. Elmondanád nekünk röviden, hogy azok miről szólnak?

Igen. Az első könyvem egy regény, címe: „Nem felejtek!”. Ez hasonlóan a pályázati munkámhoz, szintén egy thriller. Ebben a szerelem és a múltban elkövetett bűnökre adott válasz küzd egymással – úgy gondolom eléggé izgalmas formában. Hogy melyikük nyeri ezt a meccset? Olvasd el a könyvet és kiderül.

A második kötet egy novellagyűjtemény. Címe: „Engem szerettek a nők”. Kiemelten érdekel a nő-férfi kapcsolat, minden szépségével és bonyolultságával együtt. A borító első mondata így hangzik: „Óvjuk, gondozzuk a szerelmet”. A tizenhat történet zöme erről szól. Szerelem, megcsalás, intrika. Vagyis a két nem kapcsolata a mindennapokban. Természetesen itt is megtalálhatók a thriller egyes jegyei – hiába, vonz ez a műfaj! -, minden elbeszélés váratlan fordulattal vagy csattanóval fejeződik be.

Egyik kedvenc ünnepem a karácsony, te mit gondolsz erről az ünnepről? Van kedvenc könyved ebben a témában?

A Karácsonyra kicsi gyerekként szinte egész évben készültem. Az ünnep illatát, békéjét vártam, a csendet, amit évközben sem mozi sem színház nem lett volna képes hitelesen visszaadni. Az embereknek ilyenkor volt idejük egymásra. Felnőttként már inkább az ünnep kulináris oldala érdekel. De bocsáttassék ez meg nekem…

Karácsony este megkeresem a polcon és leporolom a Roald Dahl kötetemet. Fellapozom Mrs. Bixby-t. Utána persze még néhány mesét.

Lexa