Könyvbe zárt karácsonyok – Somogyi Dénes: Háborús gyermekkorunk

covers_373144

Cím: Könyvbe zárt karácsonyok
Kiadó: magánkiadás
Kiadás éve: 2015
Oldalszám:  394 oldal

Fülszöveg

Ki ne szeretné a hideg téli napokban egy jó könyvvel a kezében, a kandalló előtt várni a karácsonyt? A kandalló nem garantált, de az igen, hogy ez a kötet, amit Ön most a kezében tart, a legjobb választás az ünnepi készülődéshez. Tele van különleges, meghitt, mégis mai történetekkel, mindenki talál köztük kedvenceket.

Ez a legjobb karácsonyi ajándék: magunk számára, mások számára, és nemcsak a tartalom miatt, hanem mert csupa szeretetből készült. Minden szerző, a műveket válogató zsűritagok, az illusztrátor és az ötletgazda-szerkesztő a szívét adta ebbe a könyvbe, hogy minél több olvasó kaphasson egy darabkát a szeretetükből.

A lapokon hangulatos családi történetek, romantikus, elgondolkodtató, vagy épp rejtélyes események elevenednek meg. Megismerhetünk kamaszokat, középkorú és idős szereplőket, sorsokat, lányokat és férfiakat, boldog és szomorú főhősöket itthon és külföldön, de kizárólag mai, magyar írók tollából.

Amikor Ön megveszi ezt a könyvet, nemcsak kap, hanem ad is.
Ugyanis a szerzők és a kötet létrejöttében közreműködő csapat az eladásból származó profitot művészeti oktatással foglalkozó alapítványnak ajánlják fel, mert hiszik, hogy kicsiny országunkban szükség van a művészekre és az új történetekre, valamint hogy a karácsony lényege az, hogy adjunk.


Somogyi Dénes: Háborús gyermekkorunk

Nagy rajongója vagyok a háborús történeteknek, így egyből lestoppoltam a többiek elől Dénes írását, hogy erről a novelláról igenis én szeretnék írni.

A főszereplő maga az író, ebben a regényében pedig a kisgyermekkorában átélteket tárja az olvasó elé. Ő az a kisfiú, akinek boldog gyermekkorát egy időre beárnyékolja a 2. világháború által jelentett fenyegetés. Nem kell sokáig várniuk, meg is jelennek az orosz katonák, és potyognak az égből a gránátok, ezzel felborítva a falu életét, és rettegésbe taszítva a lakosokat. De ha ez még mindig nem lenne elég, a fiú édesapját is behívják szolgálatra, ahonnan talán soha nem tér vissza.

A szereplőkhöz nem kerülünk olyan közel, mint egy regény esetében, de szerintem ez nem is baj. Az akkori életből kiragadott pillanatok, benyomások számomra mégis hiteles világképet alkottak.

A történetvezetést is egész jónak találtam, viszont én hiányoltam belőle egy csavart, valamit, ami egy kis csodálkozást, hitetlenkedést vált ki. Természetesen megértem, hogy az író a teljes valóságot szerette volna papírra vetni, minden ferdítés nélkül. Végül rájöttem, hogy Dénes az emberek szívéhez akart szólni azáltal, hogy az érzésekre helyezte a hangsúlyt. Ez pedig úgy gondolom, sikerült is neki. Átéreztem a kisfiú félelmét, mikor az ágy alatt bujkált, és a megkönnyebbülését, mikor minden újra a régi kerékvágásba került.

Ez a novella egy igaz történet, ami hűen mutatja be, hogy még a legnagyobb éhínség és félelmek közt is ott a remény, hogy sorsunk egyszer újra jóra fordul. Ajánlani tudom mindazoknak, akik a karácsonyi hangulatot még a háborús időkben is szívesen viszontlátják, vagy csak szeretnének egy kis időutazást tenni nagyszüleik fiatalkorába.


INTERJÚ

Mivel teljesen beleszerettem a történetbe, így felkerestem az írót is, hogy feltegyek pár kérdést neki. Bár a technika ördöge kicsit megkavarta a postafiókokat, a szívélyes válaszok mégis visszataláltak hozzám. (Megjegyzés: a válaszok elolvasása után döbbentem rá a történet valósági alapjára.)

A történet teljes egészében fikció, vagy van valós élmény, emlék is elrejtve benne?

Sajnos nem fikció! Kőkeményen, személyesen megélt történet.

Mennyi ideig dolgozott a novellán?

Az előbbi válaszom arra, hogy nem kellett sokáig dolgoznom a novellán: A megélt eseményeim gyorsabban peregnek az ősz kobakomban, mint a fikció-kitaláció. Ez a novella már az egyik kötetemben megtalálható, valós történet, amelyet csak ki kellett másolnom a digitálisan is tárolt történeteimből. Az igaz, hogy kérésre–Az antológia kedvéért, Háborús karácsonyunk cím lett adva. Az eredeti címe: Gyermekkorunk karácsonya. Megtalálható Szomolyai dombok alján című könyvemben. A neten megtalálható: Somogyi Dénes munkái.

Mekkora nehézséget jelentettek a modern technika vívmányai az írás folyamata során? Nehéz volt belerázódni a dologba?

Nehézség, az volt bőven! Gondold el, hogy valaki 65 évesen kap egy kiöregedett számítógépet a rokonságától, hogy azzal írja le történeteit. Talán éppen azért, mert unták már a régi történeket mesélő, öregember locsogásait. Soha nem írtam semmilyen írógéppel, hiszen az aktív munkaviszonyom során erre nem is volt szükségem. Mert a középiskola után voltam én kőolajkutató fúrómunkás, buszvezető, kamionos, taxis, autó villanyszerelő, autószerelő, garázsmester, stb, stb.

Számítógép kezelői tanfolyamra beiratkoztam, de már az első szünetben leléptem. Rájöttem, hogy a többiek fiatalok, mindenki többet tud, mint én és ezt nem bírtam elviselni.

Mindezért, vettem egy füzetet és lépésről-lépésre gyakorolgattam a kezelését. Minden esetben leírtam a sikeres lépéseket. Ezt a füzetet olykor még ma is előveszem.

Ezzel a módszerrel megtanultam annyira, hogy ma már a laptopommal írogatom a régi idők történeteit. A kapott gép lemeze csak 1, 3 Gigás volt. A történeteim legtöbbjében a humoré a főszerep. 16 kötetet már összefirkáltam, amelyekből néhányat irodalmi pályázatokon megmérettem. Az ott kapott elismerés, újabb történetek megírására serkent. Kezdetben nemcsak megírtam, megszerkesztettem, ha nem még be is kötöttem a könyveimet.

Gondolták volna valaha az unokái, hogy egy író válik önből az ajándékuk hatására, vagy direkt szervezték így a dolgokat?

Hogy gondolták e ? Nem tudom! Lehet, hogy gondolták. De az is lehet, hogy a folyamatos locsogásaimat unták. Talán igazuk is van, mert ha leírom, akkor csak az olvassa el, aki akarja.

Fel tudna sorolni 5 olyan érdekességet akár önmagával, akár a novellával kapcsolatban, amit nem olvashatunk a könyvben?

Érdekességnek talán azt, amit a novellában nem írtam, hogy a háborúban történő gránátrobbanás után lerombolódott házban lakó, és azt túlélő kislány lett a feleségem. Immár 55-éve.{A Bene család háza}

Írásaim közül legkedvesebb a Nagyapó feltámadása Szomolyán. Ebben annyi a valós történet, a többi fikció, hogy 8 éves koromban a nagyapám megkért arra, ha majd én is elérem a nagyapakort, írjak neki levelet a másvilágra a megboldogulásának ideje alatt, a Földön történt dolgokról.

Én aztán megírtam, amikor megöregedtem. A leírtak miatt, kérte Teremtőjétől a feltámadásának előbbre hozatalát. Amikor feltámadt, fura dolgokkal kellett szembesülnie. Mint ahogyan azoknak is, akik az óriási autóforgalomban, egy tehenes fogatot hajtó, múzeumba illő öltözékű aggastyánt, látnak Eger város utcáin a szekér ülésén, ostorával a kezében.

Könyveimben van olyan leírva, amikor 1956-s forradalomban, a véletlen folytán, ott vagyok a Lenin szobor ledöntésénél Mezőkövesden.

Van olyan könyvem, amelyben leírtam, hogy olajkutató fúrómunkásként, 1955-n, fegyelmezetlen viselkedésem miatt, véletlenül, olaj helyett, miképpen tört fel a gyógyvíz a Borsod megyei Bogács községben. A falu ennek következtében óriási fejlődésnek indult. és én kaptam egy hatalmas fegyelmit, mert akkor, a baleset miatt, súlyos anyagi kár érte az olajfúró vállalatot

Van kedvenc karácsonyi története? Ha igen, melyik az?

A legkedvencebb történetem, amikor az apám hazajött a második világháborúból, miután a négy gyerekének nem kellett annyit nélkülöznie. Többet tudtunk enni.

Netra