Könyvbe zárt karácsonyok – Tolnai Norbert: Még egyet útravalónak

covers_373144

Cím: Könyvbe zárt karácsonyok
Kiadó: magánkiadás
Kiadás éve: 2015
Oldalszám:  394 oldal

Fülszöveg
Ki ne szeretné a hideg téli napokban egy jó könyvvel a kezében, a kandalló előtt várni a karácsonyt? A kandalló nem garantált, de az igen, hogy ez a kötet, amit Ön most a kezében tart, a legjobb választás az ünnepi készülődéshez. Tele van különleges, meghitt, mégis mai történetekkel, mindenki talál köztük kedvenceket.

Ez a legjobb karácsonyi ajándék: magunk számára, mások számára, és nemcsak a tartalom miatt, hanem mert csupa szeretetből készült. Minden szerző, a műveket válogató zsűritagok, az illusztrátor és az ötletgazda-szerkesztő a szívét adta ebbe a könyvbe, hogy minél több olvasó kaphasson egy darabkát a szeretetükből.

A lapokon hangulatos családi történetek, romantikus, elgondolkodtató, vagy épp rejtélyes események elevenednek meg. Megismerhetünk kamaszokat, középkorú és idős szereplőket, sorsokat, lányokat és férfiakat, boldog és szomorú főhősöket itthon és külföldön, de kizárólag mai, magyar írók tollából.

Amikor Ön megveszi ezt a könyvet, nemcsak kap, hanem ad is.
Ugyanis a szerzők és a kötet létrejöttében közreműködő csapat az eladásból származó profitot művészeti oktatással foglalkozó alapítványnak ajánlják fel, mert hiszik, hogy kicsiny országunkban szükség van a művészekre és az új történetekre, valamint hogy a karácsony lényege az, hogy adjunk.


Tolnai Norbert: Még egyet útravalónak

Szeretem a szokatlan, nem mindennapi történeteket, és ez az olvasmány pontosan ilyen volt. A történet két szemszögből játszódik, az egyik Jani, a kocsmáros, a másik Bulcsú, a férj nézőpontjából. Ez egy elég terjedelmes írás, ami nincs összecsapva, és terjedelmének köszönhetően lassabban bontakozhat ki a cselekmény. A két főszereplő közül Bulcsút valamiért jobban kedveltem. Érdekes volt végigkövetni, hogy hogyan látják egymást a szereplők.

A Még egyet útravalónak nem az a jól megszokott, vidám karácsonyi történet, de a boldog vég itt sem maradhatott el. Maga a stílus is nagyon tetszett. A legtöbb novellától eltérő módon itt több szereplőt is megismerhetünk, nem csak kettőt-hármat. Például ott vannak a kocsma iszákos vendégei, Jani családja és Bulcsú felesége. Senkihez sem kerültünk olyan közel, mint Janihoz és Bulcsúhoz, de a többiek is szerethető karakterek voltak. Bulcsú álmait pedig kifejezetten nagy élvezettel olvastam. Minden szereplő élethűnek bizonyult, nem éreztem azt, hogy túlzottan elrugaszkodott volna a valóságtól.

Először nem értettem, hogy honnan támadt az írónak az ötlet, hogy a kocsma központi szerepet kapjon a novellában, de ezzel nálam betalált. Az is igazán ritka, hogy kocsma szerepeljen irodalmi műben, legalábbis nekem újdonság volt. Egyáltalán nem volt erőltetett, sem nevetséges, jó volt kicsit a “részeg barmok” mögé látni. Elgondolkodtatott, hogy a rendszeresen lerészegedő emberek is valóban küszködhetnek különböző problémákkal? Elég valószínű!

A cselekmény olyan valóságosnak tűnt, mintha csak itt játszódott volna a közvetlen környezetemben. A történetbeli helyleírása tökéletesen megegyezett a valósággal. A kocsmahangulatot is sikerült átadnia, ami az én szótáramban annyit jelent, hogy barátok, ismerősök iszogatnak, kártyáznak és szórakoznak, de közben a józan, de mindig poénos “csapos” szerepét is sikerült megalkotni.

Röviden összefoglalva, ez a történet elgondolkodtató volt, de a komolyabb tartalom mögött volt humor, és hangulatkeltésből is jól szerepelt. Igazi karácsonyi hangulat, egyedi történet, kedvelhető szereplők, kocsmahangulat. Mi kellhet több egy ilyen olvasónak, mint én?

A mű inkább az idősebb korosztálynak tetszik majd leginkább. Összegezve szerintem nagyon szuper volt, és most már biztos, hogy minden karácsonykor előkapom majd a kötetet és újraolvasom majd, mert tökéletesen megalapozza az összes benne található írás a karácsonyi hangulatot.

Fancsali


INTERJÚ

Honnan támadt az ötlet, hogy a kocsma központi szerepet játsszon a történetben?

Egyrészt, mert szeretem a kocsmákat, másrészről pedig azért, mert szerettem volna egy sötétebb oldalát bemutatni a karácsonynak. Azoknak az embereknek a karácsonyát, akiknek nincs családja. A karácsony szerintem nagyon nehéz időszak egy magányos ember életében.

Régen a barátaimmal mi is buliztunk karácsonykor is, mert unalmasnak találtuk a családi összejöveteleket. Emlékszem milyen hálás volt az a néhány törzsvendég, akik bejöttek a barátom kocsmájába és nem otthon ültek egyedül.

 Van kedvenc szereplője? Melyik karakterben látja leginkább önmagát?

Ez jó kérdés. Karcsi bá-t nagyon szeretem, még ha a végleges verzióban meg is csonkítottuk az ő szerepét, mivel elvonta a figyelmet a fő szálról. Nindzsát is nagyon szeretem, pedig az utolsó karakterek közé tartozott aki belekerült a műbe. A kedvencem viszont maga a Tüskés. A kiskocsma, ami az én szememben szinte él. Egyik karakterben sem látom önmagam. Bulcsúban viszont van egy meghatározó tulajdonságom, mégpedig hogy nagyon el tudok merülni az önsajnálatban.

 Van olyan mozzanata, jelenete a novellának, amit az önnel valóságban is megtörtént események ihlettek?

Sok ilyen apróság van benne. A szentestei nyitvatartás, a pultos reakciója a tiszteletlen vendégre, a Totoro ágy, vagy hogy valaki nem szereti a csúnyán rajzolt mesefigurákat. És még sorolhatnám…

 Miért pont 2 szemszögből írta meg a történetet, és nem 1-ből?

Szerintem így jobban megismerhetjük a szituációt, hogy a két főszereplő mit miért csinált.

 Tervez saját, önálló regényt is kiadni, vagy marad a novellák írásánál?

Tervezek, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle. Nem tudom, hogy mennyire vagyok képes egy több száz oldalon átívelő történetet egyben tartani. Sokat kell még tanulnom, de írok tovább.

 Ha már karácsony: Van olyan kívánsága, amit nagyon szeretne, hogy megvalósuljon az idei ünnepekkor?

Kívánságom sok van de egyik sem ilyen rövid távú, hogy az ünnepek alatt beteljesüljön. Bár ki tudja?

 Olvashattuk, hogy szereti a könyveket. Van kedvenc műfaja, esetleg írója?

Mindenevő vagyok, de a horror és a misztikus történetek a kedvenceim, bár talán ebből a műfajból van a legtöbb rosszul sikerült is. Kedvenc íróm pedig Stephen King.

Netra