Rácz-Stefán Tibor-hét a Prológuson: Uszáma Fogadj el! kritikája

 

fogadj elÍró: Rácz-Stefán Tibor
Eredeti cím: Fogadj el!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 296
Téma: erotikus, LBMT, ifjúsági

Fülszöveg

Hiszel magadban?
Petra a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid.
Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete.
Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja.
A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább.
Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.
A regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.

Értékelés: 5/3,5
A rengeteg kiszámítható klisék között, azért sikerül olyan momentumokat találni, amelyekért már megéri elolvasni a könyvet. Becsülendő, hogy milyen céllal jött létre ez a történet. A végső események pedig biztosan maradandó élmények lesznek minden olvasó számára.

Szereplők: 5/3
A legtöbb szereplő egy sémára épül fel, még annak ellenére is, hogy az író próbál összetettséget mutatni az olvasók felé. Egy karakter esetében sikerült ezt teljesen kiviteleznie, hiszen Dávid nagyon élethű személyre sikeredett.

Borító: 5/5
A borító nekem teljes mértékben elnyerte tetszésemet, szerintem illik is a történet stílusához, nem utolsó sorban pedig sok lehetőség is “feltárulhat” általa. (Gondolok itt könyves “kiegészítőkre”, például kitűzők, könyvjelzők.)


Tibor nevével már több fórumon is találkozhattam, elsősorban azonban weboldala miatt “ismerhetem”, így igazán kíváncsi lettem az írásait tekintve. Főként első, Fogadj el! című könyve keltette fel érdeklődésem, fontos, de ugyanakkor megosztó témáit figyelembe véve. És most a Prológus egyik projektjének köszönhetően lehetőségem nyílt elolvasni történetét.

A cselekmény során két fiatal gimnazista életébe nyerhetünk betekintést. Egyikük Petra, ösztöndíjjal jutott be tanulmányi eredményeinek köszönhetőn egy elit iskolába. Másik főszereplő Dávid, aki már korábban is az iskola tanulója volt, mégsem jön ki annyira osztálytársaival. Egy közös “vonás” azonban összeköti útjukat: mindketten titkolnak valamit osztálytársaik előtt, hogy jobb színben tüntessék fel magukat a többiek szemében. Dávid már régóta tisztában van vele, hogy saját neméhez vonzódik, azonban erre egyik osztálytársa, Áron is rájön, és onnantól kezdve Dávidot “sakkban tartva” egyre furcsábban kezd el viselkedni. Petra egy másik, sokkal fényűzőbb életet hazudik gazdag “barátainak” azért, hogy őt is befogadják csapatukba. A kérdés már csak annyi, hogy mennyire célravezető az igazság elferdítése számukra. A könyvben többek közt erre is választ kaphattok amellett, hogy mennyire fontos az egymásra való odafigyelés, hiszen minden cselekedetünknek komoly következményei lehetnek!

Már témáit tekintve (homoszexualitás, kirekesztettség, kiközösítés, bántalmazás, erőszak) is gondoltam, hogy eléggé megosztó lesz a cselekmény, de azt nem, hogy ennyire kettős érzéseim lesznek az elolvasása után. Rengeteg olyan momentuma volt a könyvnek, melyek nem nyerték el túlságosan tetszésemet. de ennek ellenére mégis úgy gondolom, hogy érdemes volt elolvasni. Ezeket ki is fejtem a továbbiakban.

Úgy érzem, hogy a témák súlyosságával, valamint a könyvben történt események alapján ennek a könyvnek a célközönségének nem a legfiatalabbaknak kellene lennie. Közben meg néhol azt éreztem, hogy túlságosan naiv, “lebutított” verziót olvashatok egy olyan történetről, amely amellett, hogy javarészt klisékre épül, mégis tartalmaz olyan elemeket, amelyek akár egyedivé is tehetnék. A különböző, legfőképpen fiatalokat érintő problémákról nyilván a lehető legtöbb korosztály figyelmét fel kell hívni, azt azonban fontosnak tartom, hogy mindenkit a saját “szintjén” kell megszólítani. Így olyan érzésem maradt, mintha ezt nem sikerült volna letisztázni a könyv kapcsán, és a kettőt váltogatva jött létre egy igencsak hullámzó könyv.

Közben pedig tényleg becsülendő, hogy szerintem nem csak hazánkban, hanem világszintű viszonylatban is mennyire hiánypótló a könyv fő célja, hiszen a már többször is emlegetett “problémák” sajnos egyre aktuálisabbak, ahogy haladunk előre az időben. A történet hibái ellenére pedig tudom, hogy milyen sok fiatalnak lehet ez egy komolyabb felhívás, esetleg segítség. Az viszont már teljesen más kérdés, hogy a befogadott információkat hogyan értelmezi az olvasó, és ezt milyen módon tudja majd hasznosítani.

A szereplőkkel kapcsolatban is fennállt ez a kettősség: míg némelyiküket teljesen kidolgozott karakternek éreztem, aki végig hű volt önmagához, addig másokat hihetetlen egysíkúnak találtam. Még annak ellenére is, hogy egy szinten, a “szörnyen kegyetlen” személyek háttértörténetébe is betekintést nyerhetünk, amelyből kiderülhet számunkra, a látszat bizony csal, és a mindenki felé mutatott álarc mögött komoly problémák is akadhatnak.

Dávid volt az a szereplő, aki a legszimpatikusabb volt az egész történet ideje alatt. Bár tény és való, hogy az ő története nem kapott annyira nagy szerepet Petra drámája mellett. És végső soron szerintem éppen így volt jó az ő részéről, ettől lett olyan karakter amilyen. Abszolút meg tudtam érteni a problémáit, és mindvégig szurkoltam, hogy sikerüljön neki minden tervét véghezvinni. Az általa behozott LMBT szál is nagyon jól lett kivitelezve. Szerintem egy-két momentumtól eltekintve a könyvnek azon részei, melyben Dávid jutott központi főszerephez, kiemelkedően jobbak voltak, mint a cselekmény többi része.

Míg Petránál sokkal jobban érződött a külső hatások beleépítése a történésekbe, és talán azt is mondhatnám, hogy zsúfoltnak tűnt a cselekmény ezen része. Pontosabban úgy tudnám megmagyarázni ezt, hogy annyi atrocitás, és sérelem érte a lányt, hogy a mennyiség mellett kidolgozatlannak éreztem néhányat a rengeteg felmerülő témával kapcsolatban. Lehet, hogy a kevesebb néha több, viszont, ha azt nézzük, a végkifejlet szempontjából elengedhetetlen volt az eseménysorozat keménysége. Azért örültem volna neki, ha minden rész kellő kidolgozottságot kapott volna.

És akkor nézzük a számomra legpozitívabb részét a könyvnek, vagyis a végső eseményekkel való lezárást. Annak ellenére, hogy pozitív lezárásnak egyáltalán nem lehet nevezni, én mégis pozitívan éltem meg, ugyanis itt indultak be igazán az események, és csak úgy “faltam” az oldalakat. Komolyan mondom, hogy nagyon sokat dobott az egész könyv felépítésén, megítélésén. Külön köszönet ezekért az izgalmakért, és bátran ajánlom minden olvasó számára, hogy jusson el a végére, mert hihetetlen nagyot fog ütni.

Összegezve tehát értékelem benne a kitűzött célt, valamint a fentebb felsorolt nekem is tetsző elemeket, azonban a tény, hogy az író első könyvéről beszélünk, még nagyon érződik rajta. Ezektől eltekintve mégis azt kívánom, hogy jusson el a lehető legtöbb olyan személyhez, aki hozzáértően tudja kezelni a mondanivalóját.

Uszáma

 

Reklámok