Rácz-Stefán Tibor-hét a Prológuson: Zsebi Fogadj el! kritikája

 

fogadj elÍró: Rácz-Stefán Tibor
Eredeti cím: Fogadj el!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 296
Téma: erotikus, LBMT, ifjúsági

Fülszöveg

Hiszel magadban?
Petra a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid.
Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete.
Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja.
A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább.
Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.
A regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.

Értékelés: 5/4
Az író másik könyvét, a Túl szépet előbb olvastam, és szerintem érezhető, hogy ez az első könyve Tibinek. A fogalmazással néhol voltak problémáim, ez pedig a rengeteg káromkodással karöltve rontott az olvasási élményen. Az elején picit unalmasnak tartottam azt, hogy nem történik semmi, csak úgy vannak a szereplők. Volt időm a saját dolgaimon gondolkodni, sőt egészen sokszor el is kalandoztam olvasás közben, de egy idő után nem tudtam letenni a könyvet. Nagyon izgalmassá vált, folyamatosan történt valami, hihetetlenül pörögtek az események, én pedig a fejem kapkodtam, hogy mi történik.

Borító: 5/5
Tökéletesen illik a könyvhöz. A cím mögött lévő fekete szalag pont eltakarja Petra és Dávid száját, ezzel is kifejezve, hogy néha nem minden az, aminek látszik, és hiába tűnünk kívülről boldognak, megeshet, hogy vannak dolgok, amiket nem mondunk, nem mondhatunk el.

Szereplők: 5/4
A két főszereplő közül Dávid a szimpatikusabb számomra. Véleményem szerint ő a legerősebb, legkidolgozottabb karakter az egész könyvben. Petrát inkább sajnáltam, mint szerettem. Nem tudtam megérteni, hogy miért kellett titkolóznia, hogy miért nem volt képes elfogadnia a saját anyagi helyzetét. Áron azok közé a szereplők közé tartozik, akiknél nem tudom eldönteni, hogy hányadán állunk. Nagyon csúnyán viselkedett Dáviddal többször is.


Már nagyon régóta tervezem, – pontosabban a megjelenés óta – hogy elolvasom Tibi könyvét. A fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet, és amúgy is próbálok minél több magyar művel megismerkedni. Habár jobban preferálom a külföldi írók könyveit, szerencsémre eddig sikerült nagyon jól választanom, amikor hazai író regényét olvastam. Egy-két „gyöngyszem” kivételével mind nagyon tetszett. A Fogadj el! is ebbe a kategóriába tartozik. Miután beindult a történet, teljesen levett a lábamról, és sokkolt.

A műnek két fő szereplője van: Petra és Dávid. Két nézőpontból követhetjük végig a Szép Remények Gimnáziumban történt eseményeket.

Petra a maga módján egy erős karakter, mégis számomra kevésbé volt szimpatikus, mint Dávid. Azt vettem észre a lánynál, hogy picit hasonlít a helyzete, és a személyisége Jenny Humphreyéra a Gossip Girl című sorozatból. Míg Jenny Blairnél próbál bevágódni, addig Petra Barbaránál és a sleppjénél. Érdekes volt végigkövetni a történéseket, főleg úgy, hogy azért valamennyire „szakmai” szemmel néztem a dolgokat. Szociológus hallgatóként azt hiszem, nagyobb figyelmet fordítottam a könyvben megjelenő deviáns viselkedésre és a társadalmi problémákra, amiket nagyon is realisztikusan ábrázolt Tibi.

Komoly bajokat vet fel a mű, és próbál is foglalkozni velük, de néhol azért hiányérzetem volt. Felmerül a gyermekpornográfia, és a vele járó traumák feldolgozásának nehézsége, de ezen felül annyira nem boncolgatja a témát az író. Megtudjuk, hogy viszonyulnak a dologhoz a falusiak, Petra édesanyja, illetve az iskolatársak viselkedését is végigkövethetjük, azonban ettől többet lényegében nem tudunk meg. A lány elkezd magába fordulni, és hiába keresi az élet értelmét, nem találja. Ennek, valamint a kirekesztettség, a magány, és a további lelki sérelmek hatására kezdi egyre jobban elfelejteni, hogy igenis van miért élnie, és hogy a történtek ellenére ott van neki Dávid, aki kitart mellette, és próbálja átsegíteni Petrát élete egyik legnehezebb időszakán.

Ugyan ez volt a problémám a szegények-gazdagok közötti különbségek bemutatásánál is. Nem éreztem kidolgozottnak, pedig végig jelen van a történetben, pont úgy, mint a való életben. Nap mint nap szembesülhetünk vele az utcán közlekedve, és igazából pont ez a szép benne, hogy általában a való életben is elmegyünk az ilyesfajta a problémák mellett, ettől valósághű a történet.

Szintén mindennapos probléma az iskolai kiközösítés, bántalmazás, amikor egyes diákok lelki terrorban élnek a saját diáktársaiknak köszönhetően. Viszont! Ennél a témánál is csak karcolgatta a felszínt az író. Számomra ez nagyon zavaró volt, főleg az elején, amikor egy picit még untam is a könyvet.

Igazából, ezek voltak a legnagyobb problémáim olvasás közben, de a végére a sokkhatásnak, és a drámának köszönhetően teljesen elfelejtettem mindent. Olyan szinten meglepődtem, hogy azt leírni is nehéz. Tibi, nagyon örülnék neki, ha a jövőben krimi témában is olvashatnék tőled, mert valami eszméletlen jó lett a végkifejlet!

Egyik pillanatban még azon bosszankodtam, hogy nem történik semmi izgalmas, a másikban pedig hirtelen minden a feje tetejére állt, és tátott szájjal olvastam. Az utolsó száz oldalon nincs megállás, végigizgultam a történéseket a szereplőkkel együtt, és szorítottam a kedvenceimnek. Na, meg persze szurkoltam, hogy a számomra nem szimpatikus karakterek ne ússzák meg szárazon. Nem akartam a happy endet, mert úgy túl szép, és mesébe illő lett volna a történet, amit ennél a könyvnél nem tudtam volna elfogadni.

A másik főszereplőről még nem tettem említést. Dávid, Petrával ellentétben, az első pillanattól kezdve nagy kedvencem volt. Annyira komplex, összetett karakter, hogy öröm volt a gondolatait olvasni. Folyamatosan küszködött saját magával, az érzéseivel, és ez picit furán fog hangzani, de pont ez tetszett benne. Az, hogy nehezen fogadta el magát, és vágyakozott a szeretet után, hiába gondolta úgy, hogy nem sok esélye van rá. Szurkoltam neki, hogy sikerüljön elfogadnia azt az életet, identitást, és sorsot, amit neki szántak . Pontosan ezért örülök annak, hogy ha másnak nem is, de számára viszonylag boldog véget szánt Tibi. Megérdemelte, mert rengeteg dolgon ment keresztül, pont úgy, mint Petra, aki elég rosszul járt.

Dávid esetében is érződött az író különféle sorozatok iránti rajongása, főként egy bizonyos Gossip Girl nevezetűé, ami persze nem baj, csak kicsit zavart, hogy egy idő után a sorozat szereplői jelentek meg a fejemben. Úgy érzem, hogy elhappolták előlem annak az esélyét, hogy saját magam képzeljem el, hogy nézhetnek ki a szereplők, és mit tennének egy adott szituációban.

A mellékszereplők közül végig Ákos és a barátnője voltak a legnormálisabbak, legszerethetőbbek. A maguk módján, de legalább megpróbálták megvédeni, segíteni Petrát. Igaz, hogy idő kellett ahhoz, hogy rájöjjenek a viselkedésük, magatartásuk helytelenségére, de egyedül ők realizálták Dávidon kívül, hogy valami nagyon nincs rendben azzal, ahogy az osztály többi tagja, és a tanárok Petrával bánnak.  Ezzel pedig elnyerték a szememben a legszerethetőbb mellékszereplők, és a legcukibb szerelmespár címet a Fogadj el! esetében.

Aztán ott volt még Áron, aki számomra egy igazi péklapát karakter. Legszívesebben fejen vágtam volna párszor, hogy térjen már észhez! Értem én, hogy kereste a maga útját, próbált elfogadóbb lenni. Azt is megértem, hogy vannak az életben egyes befolyásoló tényezők, amik a viselkedését előidézték, de könyörgöm, miért kell megkeseríteni más életét, csak azért, mert a sajátod nem fenékig tejföl? Nem egyszer felidegesített a viselkedésével, és jó párszor eljutottam addig a pontig, hogy abba kellett hagynom az olvasást, mert úgy felhúztam magam idegileg.

Bálintról és Barbaráról nem kívánok nyilatkozni, mert ők még jobban feldühítettek, mint Áron. Egymásnak valók, mind a ketten ugyanolyan rosszak és felszínesek, csak a saját érdeküket nézték, az már nem foglalkoztatta őket, hogy kin gázolnak át, és hogy ez mivel jár együtt.

Örülök annak, hogy megismerkedtem ezzel a könyvvel, kár lett volna kihagynom. Ha egy olyan történetre vágytok, ami nagyot üt, és maradandó nyomokat hagy bennetek, akkor a Fogadj el! a ti könyvetek. Felzaklat, és rávilágít arra, hogy milyen kegyetlen dolgok sülhetnek ki az elutasításból és megszégyenítésből.

Zsebi

 

Reklámok