ProCsata – Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara

procsata

Biztos mindenki volt már olyan helyzetben, hogy miután elolvasott és imádott – vagy fordított esetben utált – egy könyvet, rohant a barátjához, hogy megossza vele az élményeit. Aztán jött a fekete leves, és kiderült, hogy az illető pont az ellenkezőjét gondolja a könyvről. Mi is jártunk már így párszor, ezért arra gondoltunk, hogy egy új rovatot indítunk, és alávetjük magunkat egy ProCsatának, amikor egy beszélgetés keretein belül bebizonyítjuk, hogy a különböző nézőpontok, az ellentétes vélemények is lehetnek izgalmasak, érdekesek, és lehet igazságtartalmuk.

Negyedik alanyunk, amit kivesézünk nem más, mint Sarah J. Maas A Court of Thornes and Roses, azaz a Tüskék és Rózsák udvara című könyve. 

A csata résztvevői: RavenS, Zsebi és Lorelei, plusz természetesen a választott könyv, az ACOTAR. A kérdezőbiztos pedig a megszokott módon a Prológus. Ha felkeltettük az érdeklődéseteket tartsatok velünk Ti is, és vegyetek részt a ProCsatában!

Mit gondoltok, a borító jól illik a könyvhöz? Szerintetek elég figyelemfelkeltő?

Zsebi: A külföldi borító szerintem tökéletesen illik a könyvhöz. Figyelemfelkeltő, egy akkora coverwhore-nak, mint én ez egy fontos dolog, szerintem a borító volt a fő okom, hogy megrendeltem anno a könyvet, majd csak utána csatlakozott be a fontossági sorrendben az, hogy egy Szépség és a Szörnyeteg retellingről van szó. A magyar borítóról igazából még nem tudok nyilatkozni, majd ha megjelenik, akkor többet tudok mondani. Abban azért bízom, hogy marad az eredeti, mert tényleg nagyon illik a könyvhöz.

Lorelei: Szerintem is nagyon jó a borító, egyszerre figyelemfelkeltő, mégis sejtet valamiféle misztikumot. Egyből megragadott, bár fülszöveg és borító nélkül is akármit elolvasok S.J.Maastől.

RavenS: A borító tényleg csodálatosan szép! Vicces, hogy az Üvegtrón esetében is az volt, ami elsőnek megfogott. Na, és persze maga a tény – mint ahogy már Zsebi is említette – hogy Szépség és Szörnyeteg retellingről van szó, garantálta, hogy azonnal várólistára kerüljön a könyv.

Mi a véleményetek a fülszövegről? Pont elegendő információt tartalmaz a történetről, vagy túl sokat, esetleg túl keveset?

Lorelei: A fülszöveget szerintem pont azelőtt olvastam el, hogy belekezdtem a könyvbe. A történet sokkal összetettebb, mint amennyi kiderül belőle, de úgy vélem, ez így pont megfelelő – bíz a fantáziára is egy kicsit, és nem spoileres.

Zsebi: Szokásos választ fogom erre adni, nem olvastam el a fülszöveget. Pár dolog rémlik, mert, amikor az új megjelenéseket írtuk RavenS-szel, – és az összes hasonló Prológusos cikket és bejegyzést, amiben megemlítjük az ACOTAR-t – akkor belefutottam egy-két dologba, de konkrétumot nem tudok róla mondani. Gondolom, benne van az alapsztori, hogy ki Feyre, talán Tamlint is megemlítik, de azért bízom benne, hogy nem túl spoileres az olvasók számára.

RavenS: A fülszöveg teljesen rendben volt. A tényleges cselekményről nem tudunk meg sokat, de szerintem ez pont jól is van így, elvégre Feyre számára is sokkal később derül ki, hogy mire is megy ki a játék.

Maga a történet hogy tetszett? Elég izgalmasnak találtátok? Milyen reakciókat váltott ki belőletek?

Zsebi: Az elmúlt két év alatt pontosan kétszer olvastam el a könyvet. Egyszer kapásból megjelenéskor, – Lorelei és én együtt olvastuk már akkor is SJMaas könyveit 🙂 – és egyszer idén, a második rész előtt , vizsgaidőszak alatt úgy gondoltam, hogy szükségem van egy kis memóriafrissítésre. Igazából még mindig nagyon szeretem az ACOTAR-t, de azért átértékelődött bennem pár dolog, gondolom ez az értékelésemből is egészen jól lejött.

Izgalmas volt, és hatalmas fangörcsöt váltott ki belőlem, Ha jól emlékszem, megállás nélkül olvastam, mert nem tudtam letenni, tudni akartam a végét, és egyszerűen magába szippantott a világ, amit SJMaas megalkotott. Az elején elég lassan indult be, de szerintem ez pont így volt jó, ugyanis így legalább megismertük valamennyire az eleinte ütnivaló, később egyre inkább badass karakterré váló főszereplőnket, Feyre-t, majd képbe került Tamlin is, és így lett kerek a világom. Fangörcs állapot ON, világ OFF.

Lorelei: Igen, Zsebivel olvastuk együtt és pont a szakmai vizsgáimra készültem, de ez sem akadályozott meg abban, hogy faljam a lapokat. Számomra az első kétszáz oldal maga a cukormázas rózsaszín köd volt. Már ott imádtam az egész világot, pedig töredékét kaptam annak a csodának ami az utolsó 100 oldalon, majd az azt követő részben történt. Szívem szerint azonnal újra is olvastam volna, amire sor is került, idén nyáron. Másodszorra már egyáltalán nem váltott ki belőlem akkora fangörcsöt.

Zsebi: Érdekes, de másodszorra már nekem sem volt, meg az a hatalmas fangörcs, olyan volt mintha elmúlt volna a “varázs”. Persze akkor ezt a vizsgaidőszakra, és az azóta is tartó olvasási válságomra fogtam, de van egy olyan érzésem, hogy nem ez volt az oka a dolognak.

RavenS: Látom, megint én leszek a csúf, gonosz, Hókuszpók. Egyébként a történettel nem voltak olyan hatalmas problémáim, legalábbis az elején. Az eleje ugyanis nagyon jól indult, rettentően tetszett az egész, aztán lelassult a sztori, meg elbutultak kicsit a karakterek, akkor a falat tudtam volna kaparni. Aztán megint izgalmas volt, meg rejtélyes, de a vége… az utolsó száz oldalon a hajamat kitéptem, és nem a jó értelemben. Nem szeretnék spoilerezni, így csak annyit mondok, hogy az a bizonyos feladvány olyan kőbuta volt, hogy egy neander-völgyi is percek alatt rájött volna. Csoda, hogy nem fosztott csirkeként rohangálok manapság, de tényleg. Maradjunk annyiban, hogy vegyes érzéseim vannak. Erősen vegyes.

Lorelei: De a feladványt leszámítva sem tetszett az utolsó 100 oldal? 😀

RavenS: Ha megoldja a feladványt, konkrétan nem létezett volna az utolsó 100 oldal. Tárgytalan lenne a kérdés.

A szereplőkkel jól “kijöttetek”? Sikerült azonosulnotok a szereplőkkel? Ki volt a kedvencetek?

Lorelei: Első olvasásra nem volt különösebb bajom a szereplőkkel. Feyre butasága és vaksága idegesített, de akkora volt a fangörcs, hogy nem foglalkoztam vele. Másodszorra már csapdostam volna rendesen Feyre-t. A legtöbb szereplőt kedveltem, de mégis elárulva éreztem magam. Azonosulni senkivel nem tudtam.Tamlint nagyon imádtam. Lehet, hogy semmilyennek tűnik, de pont a kiaknázatlansága fogott meg akkor. Ja, bahh azóta hagyjuk.

Zsebi: Ezt a kérdést még mindig szeretem. Igen, jól “kijöttem” a szereplőkkel, azonosulni már kevésbé tudtam, mert Feyre-val ellentétben és tudok írni és olvasni is, nem olyan beszűkült a látóköröm, mint neki, aki lényegében egész életében egy helyen élt, és az apja szerencsétlenségének hála, az iskolából is kimaradt. Illetve ott van az a tény is, hogy hamar fel kellett nőnie, különben éhen haltak volna, szóval nem állítom, hogy tudtam vele azonosulni, de ahogy haladtunk előre a történetben, úgy vált egyre keményebbé, és nagyon szívesen leírnám, hogy okosabbá, de az csak a második részben következik be. Azért az a találós kérdés, amit kapott, az semmi volt. Nem hiszem el azóta sem, hogy nem jött rá elsőre.

Tamlin hatalmas kedvencem volt első olvasáskor, azonnal hárem taggá választottam, majd jött a feketeleves, amikor második olvasásnál leesett, hogy szőke, én meg végig barnának képzeltem el. :’D Jó, ez nem akkora probléma, de képzeljétek el, mekkora meglepetés volt számomra, hogy a barna herceg, igazából egy szőke tapló. De tényleg nagyon szerettem őt az első olvasás alkalmával, a csata két másik résztvevője a tanúm 😉

Rhysand is nagy kedvencem volt, de ő számomra a tipikus gonosz karakter volt elsőre, aki keresztbe tesz hódolatom személyének, és nem hagyja, hogy kiteljesedjen a szerelme Feyreval. Azóta ezt is másképp látom, csatlakoztam a Rhysandre fangörcsölők népes táborába, és most azonnal kérem a harmadik kötetet, mert már nem bírom ezt a várakozósdit.

RavenS: Köveket készíteni, nekem velük volt a legnagyobb problémám. Feyre az esetek többségében az agyamra ment. Olyan buta volt szegény, mint a föld. Nem, nem túlzok. Én értem, hogy nem kaphatott megfelelő oktatást a körülményei miatt, és nem is ez volt a probléma, hanem hogy természetes intelligenciája nem volt a drága leányzónak.

Zsebi: Most nagyon szívesen írnám, hogy nincs igazad, de sajnos nem lenne igaz 😀 Viszont lássuk be, hogy rengeteget fejlődik, és okosodik a drága, a végére már kevésbé péklapát karakter, kicsit megemberesedik.

RavenS: Engem pont a végén akasztott ki véglegesen. Mármint… az a feladvány? JÉZUSOM! Szerintem rendesen rohamot kaptam, amikor olvastam.

Zsebi: Szerintem Ufó (lakótársam nyuszija) előbb megoldotta volna a feladatot, mint Feyre, ami igazából elég gáz :’D

Lorelei: A feladvány része, valljuk be, tényleg elég ciki volt. Önmagában engem sem zavar az olvasás- írástudatlansága, de azért na, a józan paraszti ész hiánya…

RavenS: Mondom én. Tamlin meg? Vessetek meg, nekem nem elég, hogy szőke és szexi. Olyan lapos a karaktere, mint az országút. Totál semmilyen. Megértettem a problémáit, és nem is utáltam, de abszolút nem inspirált bennem sóhajtozást, vagy fangörcsöt. Olyan kis szentfazék a lelkem. És itt volt az a problémám, hogy ez számomra nem Szépség és szörnyeteg retelling. A szörnyeteg, aki ugye az ACOTAR esetében logikus módon Tamlin, nos az ő karaktere sokkal komplexebb kellene hogy legyen. Tamlin csak így… szőke herceg bundában.  

Zsebi: Nem is az! 50 évnyi szenvedés után, szerintem Te is hasonlóképp álltál volna a dolgokhoz, és teljesen reménytelen lettél volna.

RavenS: Nekem nem a reménytelenségével volt gondom. Hanem konkrétan alig van személyisége. Csak így csingiling, meg szöszi, meg néha bolhás, de amúgy? A kettőben, ott már van személyisége. Mondjuk bár ne lenne, de mindegy, legalább van.

Zsebi: Touché.

RavenS: Az egészből Lucien volt a kedvencem. Ő vicces volt, meg érdekes a háttérsztorija, és tetszett a barátsága Feyrevel is.

Zsebi: Nekem Tamlin és Rhysand. Luciennel sem volt gondom, de nála csak azokat a részeket szerettem, amikor Feyre-val szívatták egymást. Bár még mindig Tamlin bókolási szokása a kedvencem: “You’re hair is clean” (=Tiszta a hajad).

RavenS: Rhysand is érdekesnek tűnik, de nem derült ki róla túl sok minden. Zsebi figyelmeztetett is amúgy, hogy bírni fogom, mert akkora köcsög. Amit látok, az tetszik, de egyelőre (ha a kettőt nem számoljuk, ahol Rhysand trash lettem) pusztán kíváncsi vagyok rá. Mindenesetre érdekesebb egyéniség, mint a szőke hercegünk.

Lorelei: Lucien volt az én kedvencem is, bár benne is csalódtam. Ő sem állt ki igazán a saját elvei és érvei mellett. Rhys létezését itt még erősen tagadtam.

RavenS: Dettó, legszívesebben megfojtanám jelen pillanatban, de ezt most inkább hagyjuk.

Zsebi: Jó, de Luciennek igazából nem volt olyan, hű de sok választása, és esélye, hogy kiálljon az elveiért és magáért. Idegesítő, hogy meg se próbálta, de lényegében ő egy senki. Tamlin jobb keze, barátja, de ennyi, és nem több. Hierarchia van, meg hasonlók, bár számomra is érthetetlen a dolog…

RavenS: Jó, elismerem, helyenként bosszantó volt a viselkedése (bár a javát még nem láttuk ezen a ponton), de még ezzel együtt is jobban kedveltem mint a két jómadarunkat. Legalább róla többet tudok mondani három mondatnál.

Lorelei: Igen, ezzel egyet is értek, ezért írtam hogy nekem még mindig ő volt a kedvencem. Sőt, sokkal többet olvastam volna a hátteréről.

RavenS: Teljesen egyetértek. Remélem, a későbbiekben kap könyvet!

Zsebi: Én meg azt remélem, hogy Rhys gyerekkoráról kapunk könyvet 😀

RavenS: Nekem Rhys szemszög kell, de mindenből. Ez viszont már más tál tészta.

Volt kedvenc részetek? Esetleg nagyon utált jelenet? Miért?

Lorelei: Igen, voltak, de vagy spoileresek vagy túl véresek.

RavenS: Kis vérszomjas.

Zsebi: Volt bizony, de hiába írnám le, vagy próbálnám meg leírni, hemzsegne a spoilerektől. Talán a tavacskás jelenet, ahol fürcsiznek egy jót a szereplők nem árul el sokat a cselekményről. Viszont így lényegében értelmét veszti a kérdés. Ezt tök jól kitaláltuk anno, gratulálok magunknak! 😀

Lorelei: Talán tényleg a fürdőzős jelenet, ú meg a festményes. Imádom a festményeket és az a rész ahol körbevezeti ahww. Ennél jobban nem tudtam megfogalmazni.

RavenS: Voltak amúgy, csak egytől egyig spoileresek. Egyébként szerintem a fürcsis jelenet iszonyat giccses volt, de ez magánvélemény. Ha már tényleg spoilermentes kedvenc jelenet kell, akkor Lucien és Feyre szócsatáit említeném. Jókat nevettem rajtuk.

Zsebi:  Jajjj, hát pont az előbb említettem, hogy azt a részt imádtam, amikor Tamlin Feyrenak bókolt, haláli! Illetve, amikor Rhys megjelent, és beköszönt, hogy Hello, Feyre darling. Na ott volt végem teljesen.

RavenS: Oké, az tényleg jó volt. Tiszta a hajad… igazi sármőr. Rhys meg… na, őt hagyjuk egyelőre. Inkább meg se szólalok.

Zsebi: Hát, na. Van, volt, lesz mit fejlődnie bókok terén. Elvégre bezárhatta volna a házba, és ott tarthatta volna fogva örökre. Ehhez képest az, hogy megdicsérte, hogy tiszta a haja egy hatalmas bók 😀

RavenS: Ne felejtsük el a problémamegoldó készségét, ami a nullához konvergál. Te jó ég, a csávó elég durvál alulképzett emberi interakciók terén. És nem a cuki módon.

Zsebi:  Miért mit vártál A Szörnyetegtől? 😀 Legyen toppon minden akkor randizási, bókolási szokásból?

RavenS: Tamlin nem a szörnyeteg. Tamlin egy álarcos Ken barbie.

Zsebi:  És kezdődik megint, ugyanaz a vita tárgya, mint az Üvegtrónnál. SJMaas karaktereit mindig barbie babákhoz hasonlítod. Pedig Dorian még mindig nem Ken barbie, se nem gerinctelen giliszta és társai!!!

Lorelei: Azt elhiszem, hogy önmagában nem a randizás nagymestere. Ha figyelembe vesszük a körülményeit, tényleg hihetetlen hogy egyáltalán akármilyen bókot is ki tudott Tamlin nyögni. Az, hogy ilyen esetlennek és ügyetlennek, na jó, egyenesen  őskövületnek tűnt, számomra egyáltalán nem csoda.

RavenS: magas, szőke és kockás a hasa. Mi ez, ha nem barbie??? Nem tehetek róla, hogy S. J. Maas összes számomra antipatikus karaktere egy plasztikbarbie-ra hasonlít. Egyébként kikérem magamnak. Doriant jól fésült gilisztának is neveztem, méghozzá ovis páva tempóval “megáldottnak”, és ehhez még mindig tartom magam. Tamlinre visszatérve… annyi modora azért van, hogy Feyre-t kijavítgassa vacsoránál. Csak annyi nincs, hogy értelmesen bókoljon neki. Logikus. (Tökre nem az.)

Zsebi: Oh, logikát már nem keresek SJMaasnál. Szokása az összes olyan karaktert kiherélnie számomra, akit bírok, és halálosan megutáltatni velem azt, akit bírok. Hát, milyen munka már ez? Gonosz nőszemély…

RavenS: Én már csak ilyen megátalkodott Hollóhátas kis rohadék vagyok. Mindig a logikát keresem.

Mit gondoltok a történet befejezéséről?

Lorelei: Hahahaha. És nem humoros értelemben.

Zsebi: Említettem már, hogy szeretem a kérdéseinket? Szerintem gyenge lett a vége. Feyre megpróbáltatásai tök jók voltak, viszont a leányzó értelmi szintjének köszönhetően elég gyengére sikerültek. Nem egy IQ-fighter, és kicsit feltornázta az idegeimet a plafonig, hogy arra az egy nyomorék kérdésre nem jött rá, amire az ég világon mindenki rájönne, ha feltennék neki. Gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy mi a megoldás.

RavenS: Hogy szalonképesen fogalmazzak (pedig nagyon nem akarok, mert remeg a kezem az idegtől még most is, ha rágondolok), katicabokányit ideges lettem. Mint azt már korábban említettem, az utolsó 50-100 oldalon non-stop a hajamat téptem, és nagyjából az összes csavarra rájöttem. Ami nem is annyira engem dicsér, hanem Feyre agyi képességeit inzultálja. Ami kínos, ugyebár. Viszont annyi minden maradt függőben, hogy van egy olyan érzésem, a történet még csak most kezdődik. Szóval az agyvérzés mellett megfér a kíváncsiság is.

Tervezitek újraolvasni a jövőben? Ezek után az írónő többi könyvéhez is kedvet kaptatok?

Lorelei: Az első részt nem hiszem. Ez a kettő is elég volt. Ráadásul másodszorra már annyit veszített az értékéből, hogy félek, a továbbiakban még inkább csökkenne. A folytatás már kivégezve és továbbra is nagy követője maradok az írónőnek, mert aki így tud játszani az érzéseimmel és a karakterekkel, az előtt megemelem a nem létező kalapom.

Zsebi: Csatlakozom Lorelai-hoz, az elsőt biztosan nem, pláne így, hogy tudom mi fog történni a későbbiekben. Elvesztette a varázsát számomra, viszont a folytatás olyan szinten megüti a mércét, hogy azóta is le-leveszem a polcomról, meg ha olyanom van, megnyitom az e-olvasómon, és beleolvasok. A Tumblr oldalam is ezzel van tele, amikor épp felszabadulok, és Pinteresten is ACOMAF után keresgélek. Nem tudok, és nem is akarok kiszabadulni a könyv fogságából.

RavenS: Az elsőt? Kizárt dolog. A másodikat viszont? Azóta folyamatosan újraolvasom, hogy befejeztem. Olyan szinten rácuppantam, Zsebivel együtt, amit már kezeltetni kéne. És természetesen, folytatom a sorozatot, amint a drága írónő megjelenteti a következő adagot, khmm izé részt. Nem drogozunk. Nem-nem. Teljesen normális kis könyvmolyok vagyunk. Hogyne. Persze.

Zsebi: Tagadhatatlanul rácuppantunk, de szerintem ez még tök egészséges. Csak néha néznek minket hülyének a többiek, és szerintem már megszokták tőlünk, hogy néha ránk tör az ötperc, vagyis khm… a fangörcs.

RavenS: LOL, kinek? Mert a magam részéről, életem is alig van az ACOMAF óta. És ez nem ötperc, ez már egy hónap. Vagy több. Ki számolja?

Zsebi: Akkor én mit mondjak? Májusban olvastam. Azóta sem tudom eldönteni, hogy hogy állok a könyvvel, mert egyrészről imádtam, viszont a drágalátos írónőt, és egy pár szereplőt a pokol legmélyebb bugyrába kívánok. Imádtam a könyvet, de azért akkora sokkhatás ért, hogy tényleg rám férne az előbb emlegetett kezelés.

RavenS: Oh, nálam nincs kérdés. IMÁDTAM. MÉG! MÉG! MÉG! Kezelésnek meg itt a Procsata. 😉

Zsebi:  Jogos. Azért mielőtt ezt a csatát befejeznénk, annyit hozzátennék, hogy szerintem mindhármunknak nagyon nehéz dolga volt. Hihetetlenül nehéz úgy értékelni az ACOTAR-t, hogy tudod, mi történt az ACOMAF-ban. Konkrétan tönkretett lelkileg az a könyv. Egy érzelmi hullámvasútra vállalkozik az, aki nekivág a sorozat folytatásnak, és higgyétek el nekem, nincs leszállás. Ha elkezded, ott ragadsz a Sstatements_493793arah J. Maas által kitalált, csavarokkal teli világban. Szóval nézzétek el nekünk, ha nem fogalmaztunk egyértelműen, vagy ha nem egészen érthető, hogy most melyik oldalon állunk, kit szeretünk, kit utálunk.

RavenS: Szerintem, mi itt elbúcsúzunk, Zsebit meg lekaparjuk a billentyűzetről és felrakjuk Tumblr – Pinterest kezelésre, hogy megkapja a mai fangörcs adagját, a kis függő. 😉

Zsebi:  Jó, jó, befejeztem, de azt ne tagadd, hogy most Te is felszabadulsz Tumblrre, és engem fogsz bombázni az ACOMAFos képekkel.

RavenS: A CIA sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja ennek az állításnak az igazságtartalmát.

Zsebi: Kijelentkezés. Peace, love, találkozunk a következő csata alkalmával.

Reméljük, érdekesnek találtátok a negyedik ProCsatát, a jövőben készülünk még hasonlóval. Várjuk a véleményeiteket, írjátok meg nekünk, hogy tetszett a csata, meg persze azt is, hogy sikerült-e felkeltenünk a figyelmeteket, el szeretnétek-e olvasni a jövőben ezt a ProBloggereket igencsak megosztó könyvet.

Ha kíváncsiak lennétek a három bloggerina gondolataira egy kicsit bővebben, ezeken a linkeken elérhetitek az értékeléseiket a könyvről:

Lorelei

Zsebi

RavenS

Reklámok