Agave kiadó · ajánló · Értékelés · Disztópia · könyvajánló · projekt · prológus · sci-fi

2024 a káosz, kizsákmányolás, éhezés és szenvedés éve. Hagyd, hogy magával rántson Octavia E. Butler: A ​magvető példázata c. könyve

Helyszínünk az USA, mely vízhiánnyal, járványokkal, munkanélküliséggel, összeomlott gazdasággal, belharcokkal és mérhetetlen szegénységgel küzd 2024-ben.
Butler 1993-ban írta meg a duológia első részét, és most 2021-ből szemlélve még mindig teljesen megállja a helyét. Ami egyrészt azért zseniális, mert 28 év alatt a technológia rengeteget fejlődött, és az erre vonatkozó részeket olvasva, egyáltalán fel sem tűnik a nagy időbeli különbség. Másrészt pedig azért, mert a könyvben lefestett események, ha nem is 2024-re, de 2030-ra teljesen reális, hogy bekövetkezzenek a való életben is.

A könyvért katt a képre

Napjainkban a könyves és filmes disztópiák új fénykorát éljük, így rengeteg inger ér minket. Örülök, hogy Butler ekkora zajban is tudott egyedi nézőpontot, újdonságot adni nekem. Szerettem, hogy Lauren fiatal kora ellenére két lábbal a földön járt, és minden helyzetben reálisan viselkedett. Több olvasó megkérdőjelezte, de szerintem teljesen hihető, hogy van olyan körülmény, mely hatására, -habár a testünk még csak 17-, a lelkünk már egy 50 évesével bír. Az író pedig egy ilyen világba tette a karaktert, így a kor maximum csak annyiban befolyásolta őt, hogy nem kaphatott még fegyvert. 

Ettől függetlenül felnőtt döntéseket kellett hoznia, és sokkal több felelősség nyomta a vállát, mint egy átlagos 17 évesét a mi világunkban.

Lauren egy viszonylag biztonságos helyen nő fel, amiből egy nem is olyan váratlan esemény hatására menekülni kényszerül. A kontinenst átszelve kezdetét veszi a vándorlás. Rengeteg szereplő megfordul a regényben, ám a legnagyobb hatást rám Lauren féltestvére, Keith tette. A 13 éves srác a dacosságával és mérhetetlen gőgjével megalapozza a sorsát. Hátborzongató volt számomra belegondolni, hogy ez napjainkban is biztosan megtörténik a peremországokban, mélyszegény vidékeken. Persze, 13 évesen én is legyőzhetetlennek éreztem magamat, de a megfelelő tapasztalat híján, az ember csak a szerencsére bízhatja magát, ami ugye forgandó. Keith esete mélyen megérintett, és elgondolkodtatott.

A másik dolog, ami szintén nagyon kibillentett a könyv olvasása alatt a lelki egyensúlyomból, az a adósrabszolgaság kialakulása. Az amerikai állampolgárok idősebb generációja még egy stabil gazdaságba született, ahol léteztek az emberi jogok. 2024-re ez megszűnik. Megdöbbentett, hogy ilyen múlttal, milyen hamar ki tudott alakulni az emberi kizsákmányolás eme válfaja. Majd tájékoztattak, hogy Butler valós eseményekből meríthetett, mert Brazíliában pontosan ez történt, és zajlik a mai napig is.
Ezeken kívül még rengeteg megrázó dologgal találkozhat az olvasó, de szerencsére, egyik sem légből kapott. Szilárd talajra építkezik az írónő, minden meg van indokolva, szépen épülnek a rétegek egymásra.

A disztópián túl van még egy nagyon fontos szála a történetnek, ez pedig a vallás. Lauren baptista közösségben él, ám amikor kiszakad az otthoni környezetéből, elkezdi hirdetni a saját nézeteit, ami az évek alatt érlelődött benne. Ez a Földmag. A fejezetek előtti versek, bölcsességek, mind ebből a vallásból származnak. Mert bizony főhősünk követőkre talál. 
Még nagyon az elején vagyunk, és első mindenki elsődleges célje a túlélés, de Butler már készíti elő a második részre a Földmag vallás/ nézet megszilárdítását.

Amit megérintetek,
azt megváltoztatjátok.
Amit megváltoztattok, 
az megváltoztat titeket.
Nincs más igazság,
csak a változás.
Isten: a változás

Földmag: Az élők könyvei
7. oldal

Egyelőre még nem tudom hova tenni magamban, de kíváncsian várom merre kanyarodik majd ez a szál, és mi lesz a vége. Remélem, minél hamarabb kezembe kaparinthatom a befejező részt, mert magába szippantott a világ és sokszor eszembe jutnak napközben is egyes elemei, szereplői a könyvnek, amiken gondolkodhatok.

A regényt mindenképp olyanoknak ajánlom, akik szeretik a komolyabb írásokat, vagy épp csömörük van már a YA, szerelmi háromszöges disztópiáktól. Nem bonyolultabb a szövege, mint az Éhezők viadalának, de a gondolatmenete és világ felépítése sokkal összetettebb. Ezáltal egy magasabb, minőségibb szintre is került számomra a történet, mint a többi eddig olvasott disztópia. Nagyon kíváncsi vagyok arra, mit tudna kihozni ebből egy középiskolai tanár vagy épp egy egyetemi oktató. Szerintem szuper izgalmas beszélgetések bontakozhatnának ki és biztosan jó pár heves vita is.
Továbbá remélem sorozatot is csinálnak belőle, mert nagyon jó alapanyag lenne. 🙂

Remélem ez után te is kedvet kaptál a regény elolvasásához.

Ide kattintva tudod megvenni az Agave könyvek oldalán, akiknek külön köszönet a recenziós példányért.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s