„A Manipulátor
Befolyásolom bárki érzelmeit, aki csak engedi.
Fájdalmat okozok, megríkatom, megnevettetem és sóhajtásra késztetem.
De a szavaim leperegnek róla. Főleg akkor, amikor könyörögve kérem, hogy távozzon.
Mindig jelen van, figyel és vár.
És én sosem tudom elfordítani a tekintetemet, főleg nem akkor, amikor azt szeretném, hogy jöjjön közelebb.
Az Árnyék
Nem akartam beleszeretni.
De ha már megtörtént, képtelen vagyok elszakadni tőle.
Megbabonáz a mosolya, a szeme, a mozdulatai.
Ahogy levetkőzik.
Figyelek és várok. Amíg csak a magamévá nem tudom tenni.
És amint az enyém lesz, nem eresztem el többé.
Akkor sem, ha majd ezért könyörög.
A dark romance duológia első része.”
Kiadó: Rainy days (2023)
Oldalszám: 604
Eredeti cím: Haunting Adeline
Fordította: Alföldi Zsófia
ISBN: 9789635802647
Véleményem a könyvről:
Abban a hitben éltem ezidáig, hogy miután már olvastam korábban dark romance könyvet, nem tud meglepni semmi, ám ezt ezután a regény után elég erősen cáfolnám. Már értem, mi ez a hatalmas hype a történet körül: sötét, hátborzongató, szenvedélyes és rendkívül provokatív!
A Haunting Adeline rendelkezik azzal az igazi kísértetjárta ház hangulattal, amitől az embert kirázza a hideg. Ha már önmagában nem lenne elég nyugtalanító a tudat, hogy a főszereplőnk szerzett magának egy eszelős kukkolót, aki nem ismer határokat, ennek fejében még egy megoldandó gyilkosság kellős közepébe is belecsöppent….
„Rátaláltam az én kisegeremre, és nem állok meg, amíg csapdába nem ejtem.”
Előre szólok, ha tudod magadról, hogy érzékenyebb vagy az erőszakot és toxikus kapcsolatot ábrázoló történetekre, akkor meglehet, ez a stalker romance nem lesz a kedvenced. Ám, ha nincs ellenedre egy polgárpukkasztó történet, azt mondom, vágj bele!
A regény hangulata szerintem rettentően jó: baljóslatú, sejtelmes, idegborzoló, néhol már a félelmetes határát súrolja. Aztán ott vannak a karakterek. Zade, a megszállott, a zaklató, aki bármi áron magának követeli a lányt. Ő tényleg az a pasas, aki, ha valaki hozzád ér, fogja és egy pillantás alatt elteszi láb alól az illetőt…. ó, és imád ijesztgetni is, hát nem romantikus? Egyszerre tud félelmetes és a maga módján “gondoskodó” lenni, ez pedig a legmeglepőbb reakciókat váltja ki az emberből.
„– Szerintem neked fogalmad sincs, mi a szerelem – suttogom.
– Szerintem senki sem tudja, bébi. A szerelem rejtvény, és új értelmet nyer, valahányszor kimondja valaki.”
Aztán ott van Adeline is, akiről már a történet elején megállapítottam, hogy nem százas. Bár, ezt ő is gyakran hangoztatta, ami kifejezetten szórakoztató volt. Senki sem szeret félni, de ő igen, Addie imád félni, Zade pedig imádja a frászt hozni rá, pont ezért gondolom úgy, hogy ezek ketten valahol tényleg egymásnak lettek teremtve. A kettejük között kialakult „szerelem” vitathatatlanul beteges, de ne felejtsük el, egy fikciót olvasunk!
„Isten! Megint én vagyok. Tényleg beszélnünk kéne arról, milyen döntéseket hoztál, amikor engem megalkottál.”
Hazudnék, ha azt mondanám, néhol nem akasztott ki, és nem erősítem a Zade fanok táborát sem, de összességében izgalmas olvasmány volt, aminek már kíváncsian várom a második részét!
Hálásan köszönöm a Rainy days kiadónak, hogy olvashattam a regényt!
Prológus - Egy jó könyvhöz. 